zakkantolvas.hu   Vannak olyan könyvek az életben, amelyek egyszerre tanítanak és szórakoztatnak. Mi most egy ilyen könyvet szeretnénk nektek bemutatni a Blogturné Klubbal. Mert ha nyitva tartjuk a szemünket és a szívünket, de igazán, és nem csak nézünk, hanem látunk is, észrevehetjük a hétköznapokban rejlő csodát. Még akkor is, ha nem feltétlen úgy érkezik, ahogyan várnánk.   Ismerjétek meg ti is Augustöt velünk a hét állomásos Csodácska blogturnéban, április 1-je és 7-e között! És ha ügyesek vagytok, meg is nyerhetitek a könyvet! Amikor megláttam a könyvet azonnal tudtam, hogy el szeretném olvasni, és nagy valószínűséggel szeretni is fogom. Szívesen olvasok olyan szereplőkről, akiknek valamilyen "rendellenességük" van. Ez lehet testi, de lehet akár lelki eredetű is. Az ilyen történetek után jobban bele tudom képzelni magam a helyzetükbe, az őket körülvevők helyzetébe, jobban megértem ezeket a fontos és sokszor tabu témákat és ezáltal jobban el tudom fogadni az embereket. Bár magamat mindig is toleránsnak tartottam, de ebben bizony sokat segítettek az ilyen jellegű könyvek is. Több embernek kéne olvasnia hasonlókat, mert sok embertársunk nem gyakorolja a toleranciát, sokan nem képesek fesztelenül viselkedni olyan emberek közelében, akiken van valami furcsa, vagy nem olyan mint a többi társuk. August, a Csodácska főszereplője is ilyen. Ő azt akit mindig megbámulnak, aki mögött összesúgnak, akitől félnek, akitől inkább eltávolodnak a közelkerülés és a megértés helyett. A főszereplő fiú súlyos arcdeformációval született. August arca teljesen eltorzult, nem sok időt adtak neki az orvosok a születése után, ám ő igazi túlélő. A regény elején megismerhetjük a 11 éves kisfiút, aki életében most először rendes iskolába kerül. Igazi gyerekekkel, igazi tanárokkal. Ezelőtt az édesanyja tanította otthon, de a kivételes intelligenciájú fiú most beilleszkedésre kényszerül. És hátrányból indul. Nagyon nagy hátrányból. A kisgyerekeknél, akárcsak a felnőtteknél még nehezebben megy az elfogadás, hiszen ők valószínűleg először szembesülnek ilyen (sokak számára ijesztő) helyzettel. Ráadásul sok gyerek nincs tisztában azzal, hogy illik viselkedni ilyenkor és a szüleik sem világosítják fel őket. A történet elején August szemszögéből láthatjuk a világot. Arról, hogy ő milyen külsőleg kevés dolog derül ki, nyilván okkal, hiszen nem szereti nézegetni magát a tükörben. Együtt lépünk be August-tal augusztus végén az iskola épületébe rettegve, aztán vele együtt éljük át az első napok félelmeit. A fiú érzései által teljes képet kapunk a kis világáról, ami minden nap újabb és újabb kihívást tartalmaz. Iszonyatosan felnézek August-ra, ahogy az egész helyzetet kezeli. Imádtam a humorát, hogy a deformitását viccel próbálja oldani. A hihetetlen erős kis srác hatalmas példakép lett a szememben. Vele együtt izgultam, mosolyogtam, és sírtam, mert bizony volt bőven sok olyan pillanat, amikor nagyon sajnáltam őt a sok bántás és kiközösítés miatt.  A könyv felét viszont August személyes ismerőseinek történetei teszik ki. A lány, akit az igazgató kért, hogy istápolja őt, a  testvére Via érzései, a lány aki rögtön barátságot köt August-tal (Summer) vagy Jack, aki képmutatóan viselkedik vele, de aztán ezt megbánja és legjobb barátok lesznek. Nagyon tetszett ezt a többféle nézőpontos történet szál. R. J. Palacio nagyon jól összerakta ezt, így sokkal több mindent megérthettünk Auggie-ról és a többiek érzéseiről, vívódásairól