Lili nem tudott aludni. Folyton a fogát piszkálta, mert már annyira mozgott, hogy bármelyik pillanatban kieshetett. Előrefeszítette, aztán hátra, ide-oda lökdöste a szájában – és egyszer csak a kezében maradt! Kiugrott az ágyból és kiszaladt a nappaliba, ahol anyu a díványon fekve olvasgatott. – Nézd, mi van a markomban! – kiáltotta büszkén, és odanyújtotta a kezét. – Hiszen ez a mozgós fogad! – mosolygott anyu. – És hol a helye? Lili szélesen elmosolyodott, és rögtön látszott, honnan pottyant ki a fog. – Anyu, akkor ma este eljön hozzám a fogtündér? – kérdezte izgatottan Lili. – Hááát, hogy már ma eljön-e, azt nem is tudom – felelte anyu. – Talán csak holnap tud rá időt szakítani... – Ó – szomorodott el Lili. – De a fogadat mindenképp dugd be a párnád alá! Meglátjuk, mi történik – mondta anyu. – És most jó éjszakát, aludj jól! – Jó éjt, anyu! – motyogta Lili. Csalódottan trappolt vissza a szobájába. Sejtette. Nincs is fogtündér. Csak anyu tesz egy kis ajándékot a párnája alá. De azt először is be kell szereznie. Lili bebújt a paplan alá, és a fogát betette a párna alá. Rossz kedvűen aludt el. Arra ébredt, hogy valaki az arcába világít, méghozzá egy icipici zseblámpával. A zseblámpát egy apró, szárnyas lány tartotta, aki előtte álldogált a paplanon. – Odaadnád a fogadat, kérlek? – kérdezte halk, de határozott hangon. – Nem értem, miért teszitek a fogatokat mindig a párnátok alá. Hogy a csudába szedje ki onnan az ember, ha egyszer ennyire kicsi, mint én? - Ó, szia! – dörzsölte meg a szemét Lili. – Te vagy az igazi fogtündér? – Legszemélyesebben – felelte méltóságteljesen a kis hölgy. – És igazán kedves volna tőled, ha végre odaadnád a fogadat. – Bocsánat – Lili felemelte a párnáját, és előszedte a fogat. – Tessék – azzal átnyújtotta a tündérnek, aki mindkét kezével megragadta. – Na, akkor – mondta –, a viszontlátásra! – És kecses szárnyaival finoman a levegőbe emelkedett. – Állj! Hahó! – kiáltott utána Lili. – Nem felejtettél el valami apróságot? – Mit felejtettem volna el? – kérdezte a fogtündér, és elegáns ívet írt le a levegőben. – Hát, tudod – kezdett bele szégyenlősen Lili –, amikor az anyukám fogtündéreset játszik, mindig tesz egy kis ajándékot a párnám alá. – Jellemző – csóválta a fejét a fogtündér –, anyukák! Én egy szép, színes álmot adok a gyerekeknek. Talán nem is kéred?  - De, persze! Dehogynem – vágta rá Lili. – De azért egy olyan kis ajándék se rossz. – Pfff – legyintett a fogtündér, és meglóbálta apró varázspálcáját, ami ragyogott a sötétben, majd kilibbent az ablakon. Lili elégedetten ölelte magához a párnáját, és a lehető legszínesebb álmot álmodta. Amikor másnap reggel felkelt, a párnája alatt talált egy kis ajándékot. – Köszi, fogtündér – mondta, és megpuszilta az anyukáját.     Grancsa Gergely   Hogyan altass hiszti nélkül?   Neked is ismerős a helyzet amikor imádnivaló és álmos gyermeked, az utolsó mesét végighallgatva, az elalvás előtti utolsó másodpercben felpattan az ágyban, hogy mesélj még egyet? Te pedig szinte alvó állapotban próbálod meggyőzni, hogy inkább feküdjetek le aludni és kezdetét veszi a hullafáradt család éjjeli kálváriája? Mert hiába az igyekezet és az elhatározás, ha valahogy megszeretnéd úszni az esti mese-hisztiket, előbb utóbb elérkezel oda, hogy inkább elolvasol egy tizedik utolsó mesét. Pedig nem csak te vagy fáradt, hanem a gyermeked is. Viszont az egész napos ovizás, sok inger és a személyiség alakulásával járó nagy felismerések miatt simán lehet, hogy tényleg nem tud elaludni, annyira zaklatott. Persze azzal, ha lefekvés előtt, vacsora közben megbeszélitek, hogy kinek milyen napja volt, milyen gondolatok foglalkoztatják sokat tudtok ezen a helyzeten javítani. Ugyanakkor az ovisoknak jóval nehezebb realizálniuk, hogy valójában mi is zavarja őket. Könnyen előfordulhat, hogy azt mondja csak egyszerűen nem álmos még, holott valami olyan belső feszültség van benne, amit nem tud elmondani. A könyv három nagy fejezetre osztható, egyre hosszabb mesékkel, viszont még a 8 perces meséket is kedves, barátságos rajzok kísérik. Arról tuti nem kell beszélnünk, hogy a gyerekek szeretnek mesét hallgatni, elalvás előtt meg pláne, és lehetőleg minél többet. A 3-5-8 perces mesék erre tökéletesen alkalmasak, hiszen akár azt is megbeszélhetitek, hogy melyik mesetípusból olvassatok, mennyi 3 vagy 5 perces mese legyen az adott napon. Esetleg ha igazán következetesek akartok lenni, akkor megbeszélhetitek, hogy minden nap ugyanannyi 5 perces mesét olvastok elalvás előtt... A kedves rajzok mellett, maguk a történetek is megalapozzák az esti lecsendesedést. Minden mese, hosszúságuktól függetlenül, olyan hétköznapi eseményeket tematizál amelyekben valamilyen probléma merül fel, de természetesen a mesék gyerekszereplői a felnőttekkel együtt, sőt néha nélkülük is remekül megoldják a problémás helyzeteket. Melyik gyerek ne hagyta volna már el az alvókáját, ami mégis megkerült, vagy melyikőjük ne szeretne barátkozni, még, ha nehéz is? Ugyanakkor a mesei varázs sem hiányzik a könyvből, hiszen ki hallott már beszélő tyúkokról vagy a játszótéri homokozóban éjszaka építkező apró emberekről vagy a fotel karfáján megjelenő vikingekről? Minden mesében ott van egy olyan szituáció tehát, ami konfliktushoz vezet, de nem feltétlenül olyanhoz amit könnyű lenne megfogalmazni. A honvágy, a sötétségtől való félelem vagy egy furcsa zaj kiváltotta érzést nem könnyű egy kisgyereknek megfogalmazni. Ezekkel a lecsendesítő, a nyugtalanságot oldó estimesékkel a gyerekek azonosulni tudnak és képesek lesznek a történetbe való beleéléssel megszabadulni a szorongató érzéseiktől. Az, hogy az okokra ráébrednek, nem garantált, de a nagyobbak akár képesek lehetnek felismerni az elalvástól való ódzkodásuk valódi okát, vagy egy történet segít nekik olyan kérdéseket feltenni, amikre türelmesen válaszolva mi szülők tudunk nekik segíteni a a félelmeik legyőzésében.