Folytatódnak Lórika, a kis aranyos arcú, Szumba szigetéről származó kakadu kalandjai – ezúttal Magyarországon.
Az első kötet 2016-ban jelent meg, abban köthettek barátságot a kisebb és nagyobb olvasók Lórikával és gazdájával, Petivel.
Az alaptörténet szerint dr. Szentkirályi György orvos Indonéziában dolgozik, s ott vásárolja meg fiának, Petinek azt a kakadut, amit történetesen Lórikának hívnak és ért az emberek nyelvén. Mi több, beszéli is azt. Ez után izgalmas és tanulságos kalandokat él át a madár és ifjú gazdija, melyek természetesen, az újabb kötetben folytatódnak.
Ám már idehaza, ugyanis a családfőt Magyarországra szólította a kötelesség, s követte családja is, mely időközben Peti kishúgával bővült. Bár még kicsike, azért fontos szerep jut neki a történetfüzérben, hiszen jelentős részben általa ébred rá Peti arra, hogy sok fontos dolog van az életben, de a családi köteléknél nincs fontosabb.
Ez Lórika és Peti újabb életfejezetének legfontosabb mondanivalója, de a könyv írója, a budapesti Drajkó-Sárosi Kinga a szereplőkön és a történéseken keresztül jó pedagógushoz méltón (lévén ez eredeti végzettsége) sok minden másra is tanítja és neveli a még olvasó gyerekeket.
Például arra, hogy az erdő nem szemétdomb, nem szemeteljük tele és nem hangoskodunk, miközben benne járunk. Hőseink kalandjaik során eltakarítják a rengetegből mások szemetét, bajba jutott állatokon segítenek, járnak a Hortobágyi Madárkórházban, ahol bepillantást nyernek (s rajtuk keresztül mi is) az ott folyó munkába. Mindezt a szerző és férje, Drajkó Tibor illusztrálta tetszetős, szinte fotó minőségű grafikákkal.
Forrás: Zala megyei Hírportál
Könyvutca
Lórikával először 2016 decemberében találkoztam. Akkoriban Indonéziában élt és ott került a Szentkirályi családba, mégpedig úgy, hogy Peti édesapja Szentkirályi doktor megvásárolta kisfiának egy kereskedőtől. Peti nagyon boldog volt, hogy lett egy állatbarátja, mert nagyon szerette az állatokat. Hamarosan kiderült, hogy Lórika nem akármilyen papagáj, hanem egy beszélő kakadu.
És nem ám csak úgy beszél, hogy utánozza az emberek hangját és szavait, hanem érti is amit mondanak. Ért minden állat nyelvén, így amolyan Dr. Dolittle ő, aki kapcsolatot teremt állat és ember között. Az első részről IDE KATTINTVA olvashatjátok el az értékelésemet. Nagyon szerettem, vicces, szórakoztató, ugyanakkor nagyon tanulságos kalandok részese lehettem.
Éppen egy év múlva találkoztam újra Lórikával, aki immár Magyarországra, Budapestre költözött Petivel és a családjával. Dr. Szentkirályi Györgyöt hazaszólította a munkája, és a családban is változások álltak be, ugyanis Petinek kishúga született. Természetesen Lórika is költözött a családdal, hiszen annyira szerették, hogy a család teljes jogú tagjának számított.
Peti még kisfiú volt, amikor elköltöztek, ezért újra fel kellett fedeznie Budapestet. Apukájával megnézték a fontos látnivalókat és Petinek nagyon tetszett a város. Lórika eleinte nem találta a helyét, csak szomorkodott Szumátra szigetén hagyott barátai után, de Peti elvitte a Városligetbe, ahol hamarosan új barátokat szerzett.
Peti kishúgát is nagyon szerette, nagy-nagy szeretettel csivitelt neki a kiságya szélére leszállva, boldogsággal és büszkeséggel töltötte el Szentkirályi doktor ígérete, miszerint segíthet majd Emmának megtanulni beszélni. Nagyon komolyan vette ezt a feladatot és gyakran lehetett a kiságy szélén csicseregve találni.
A családi dolgokon kívül Petivel nagyon komoly kalandokban is volt részük. Egy villamossínekre tévedt hattyú miatt Lórika nagyon hamar fontos szereplője lett a magyarországi állatvilágnak, hiszen az állatok között is nagyon gyorsan terjed a pletyka, hogy egy emberek nyelvén is értő papagáj lakik a városban.
Berni cica és Gabi galamb kért legelőször segítséget Lórikától és kis gazdájától Petitől, aki a sikeres állatmentő akció után elhatározta, hogy megalapítja saját állatmentő egyesületét, mert segíteni szeretne az állatoknak, és már azt is tudta, hogy ha felnőtt lesz, állatorvos szeretne lenni.
Az első állatmentésük után még sok-sok kalandban lesz részük, Peti édesapja hétvégi kirándulásra viszi Petit és Lórikát, ahol nagyon sok érdekes állattal és jólelkű emberrel találkoznak, izgalmas élményeket szereznek és rengeteget tanulnak madarakról, kutyákról, őzekről, az erdőkről, a természetről, a természetvédelemről.
Ellátogatnak a Hortobágyra is és rengeteg új ismerettel gazdagodnak, nagyon sok mindent tanulnak az állatok védelméről, a környezet megóvásáról és az állatokkal szembeni helyes viselkedésről is.
Eme hasznos tanulmányok közben Lórika nagyon vicces dolgokat művel, kihasználva, hogy tud emberi nyelven beszélni. Nagyon élveztem a könyvet, hiszen ki ne szeretné érteni az állatok nyelvét, de talán még azzal is kiegyeznék, ha lenne egy olyan állatom, aki tolmácsolja az állatok mondanivalóját nekem.
A könyv megállná a helyét az iskolában is, mint a Természetismeret vagy Biológia tantárgy nagyszerű kiegészítője, amelyből a gyerekek élvezettel, átéléssel és szeretetteli megtapasztalással szívhatnák magukba az ismereteket állatokról, növényekről, természetről.
Miközben fantasztikusan szórakoztat Drajkó-Sárosi Kinga könyve, nagyszerű módon látja el a gyerekeket ismeretekkel, szinte észrevétlenül tanulják meg a természet és az állatok megóvását.
Odafigyelésre és segítségnyújtásra tanít, arra, hogy szeretettel és nagy körültekintéssel éljünk környezetünkben, és legalább ennyire körültekintően és figyelmesen járjunk el kirándulásaink során, csak szemlélői legyünk az állat- és növényvilágnak.
Jó humorral, kedvesen, felelősségteljesen megírt könyv, remélem találkozhatunk még Lórikával, kalandjainak továbbra is részesei lehetünk.
Az illusztrációkat a szerző és férje, Drajkó Tibor készítették, melyek, mintegy fényképszerűen illusztrálják az eseményeket, szeretem őket, Gabi galamb különösen kedves a szívemnek, mert egy instagram fotóm adta az inspirációt az elkészítéséhez.
Lórika honlapjára ellátogatva nagyon sok érdekességről olvashattok, számos vicces "állati" videót nézhettek meg és a könyveket is megrendelhetitek.
|