Mirka, avagy hogyan kell szeretni
5-8 éveseknek
Írta: Bátky András
Illusztrálta: Takács Mari
Kiadó: General-Press Kiadó, 2012
Oldalszám: 64
Mirka egy délután morcosan ült a nyelvtanlecke fölött. Sehogy sem akaródzott nekilátni a házi feladat megírásának. Hiszen ha már egyszer írna, akkor legalább is könyvet írna. Mégpedig arról, hogyan kell szeretni.
Ezért elhatározza: elindul világot látni.
Csakhogy amint kilép az ajtón, az ütött-kopott lift átváltozik, és egy felhőkarcoló tetejére repíti. Ahogy Mirka bejárja a környéket, a megszokott hétköznapi helyszínek varázslatos módon addig ismeretlen helyekké válnak. Egy öreg néni, egy bálnamama, egy oroszlánanya és tevelovas asszonyok segítik a kislányt abban, hogy minél többet megtudjon a szeretet mibenlétéről.
Takács Mari bravúros montázstechnikája újabb és újabb humorforrása a szerethető és szeretetre tanító kötetnek.
|
Győri Hanna
A Mirka, avagy hogyan kell szeretni Bátky András MORCI könyvének folytatása: az előző kötetben Morci anyukája halálát igyekezett elfogadni az apa segítségével. Most Mirka, egy nyughatatlan kislány azt próbálja kideríteni, hogy vajon szülei szeretik-e egyáltalán, ha folyton dolgoznak, és ráadásul még nyelvtanleckét is kell írnia.
Hogy ezt megtudja, elindul otthonról, és lépten-nyomon átlép egy képzelt világba, ahol a valóság egy-egy eleme átlényegül, és a szeretet különböző fajtáiról mesél. A könyv tanulsága, hogy szeretni sokféleképpen lehet, majomszeretettel és mindenkit egyformán szeretve, de legjobb, ha szeretjük azt, ahogyan minket szeretnek. És nyelvtanleckét írni meg nem muszáj, ha nagyon szeretjük egymást – vagy mégis?
De azt hiszem, ez éppen az a könyv, ahol a sztori megengedi, hogy kicsit a saját képünkre gyúrjuk, a hatalmas festmények alapján, amelyek egészen fantasztikus kötetté teszik. Minden oldalpár meg van komponálva. Szemfrissítő, játékos egész.
Takács Mari most kollázsokat készített. A tőle megszokott festői stílusba helyezett fotózott részeket, anyagmintákat, graffitiket, nyomatokat. Mindezt sajátos látószögekből: az első történetben az autókat, az utcát felülről, az elképzelt felhőkarcolóból látjuk – innen ugrunk fejest a történetbe.
A pocsolyában óriási bálna nő, mögötte miliméterpapír érzékelteti a méreteit, meg néhány apró busz. A zebra állattá változik, a járdán igazi oroszlán áll a festett, bongyor Mirka mellett. A homokozóból hegynyi sivatag lesz, ami kitölti az oldalt, tetején apró tevével, hogy aztán ráközelítve színes csomagok alatt csámcsogó tevefej kerüljö nagyban, szemből a következő oldalra. A hangyaboly közösségét, ahol minden, még a szeretet is közös, és senkinek sincsenek saját dolgai egy finom, vonalas rovar-rajzos oldal szemlélteti, sok-sok testvérrel és unokatestvérrel, mint egy képes, ironikus családfa. A sok kis hangya egy nagy fánk-kör köré gyűlik, míg az egyszerm Mirka körül sok kis kör jelzi, hogy mennyi mindene van – csak éppen ő van egyedül.
Persze otthon Mirka zenekaros-szmokingos-filmes-heppiendes véget képzel a történeteknek, a szülők meg csak néznek – aztán egymás karjaiban végzik, hogy most már tényleg senki se legyen egyedül.
|
|