A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike mag Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták és tátott szájjal álmélkodtak.    Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.   - Tiéd ez a szekér? - kérdik a Nyúltól. - Nem. Ez a Medve szekere. Csinálta, csinálta egy ideig, de nem jutott a végére, hát kihajította. Azóta is itt áll. - Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! - mondta Sünike. - Elkél majd a háztartásban. - Úgy van vigyük haza! - helyeseltek a többiek. Neki láttak hát mindannyian, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka. A Nyúl kacag, hahotázik, majd megpukkad nevettében:  - Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér! Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni - elkél majd a háztartásban. Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel: - Hát akkor vigyük haza csak a kerekeket! - Úgy van! Gyerünk, igyekezzünk! Leszerelték a kerekeket és haza gurították őket. Legyecske az ici-pici  kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsit, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt  kiabálta: - Kukuríkúú! A Nyúl nevette őket. - Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé! Ez alatt a legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska hazagurították a kerekeket, de bizony erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjünk velük? - Én már tudom! - szólalt meg a Legyecske; azzal fogta az ici-pici kis kereket és egy irinyó-pirinyó rokkát csinált belőle. Sünike kitalálta. ha kis botot erősít a saját kerekéhez talicska lesz belőle. - Én is kifundáltam ám valamit! - brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni. Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot. Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban: Legyecske fonalat fon a rokkán, a ki Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban. Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki, a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike -gombákkal és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl. - Bocsássatok meg nekem - mondta. Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy aki ilyen ügyesek és leleményesek , mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajt.