Amikor a víziló és a zsiráf is elkapják a náthát, Maszat rájön, hogy csak úgy veheti rá őket, hogy bevegyék az orvosságot, ha ő maga mutatja meg nekik, hogyan kell. A betegség hamar visszavonulót is fúj, hiszen az orvosság megteszi a hatását, így már nem rondít bele többé a játékvonatok pöfögésébe a betegek köhögése.   A második történetben Maszat és Misi bebizonyítja, milyen jó móka az esőben sétálni! Csak egy esőkabát és egy pár gumicsizma kell hozzá, és máris nem Maszat és Misi az, aki sétál, hanem két terepjáró...     Részlet a mesekönyvből Maszat megfázott. Csúnyán köhögött, folyt az orra, és a torka is kapart. – Vedd be a kanalas orvosságot – mondta Hóchóc. – Hamar elmúlik tőle a köhögés. És igyál sok mézes teát. Hóchóc főzött egy bögre hársfateát, és sok mézet csurgatott bele. Igazán finom lett. Az orvosságot is előkészítette. De Maszat hátat fordított, úgy kiabált: – Nem, nem, nem! Utálom az orvosságot. Utálom a teát. Hóchóc hiába kérlelte, hiába szomorkodott, Maszat még a teát sem kóstolta meg. Inkább elővette a kisautókat. A kisautók pöfögtek: pöf-pöf. Maszat közben köhögött: kuc-kuc. Szép kis zenebona kerekedett. Egyszer csak Maszat sírást hallott a játékos dobozból. A zsiráf és a víziló pityergett. – Hát veletek mi történt? – Betegek vagyunk – hüppögött a zsiráf. – Nagyon fáj a torkunk! Maszat már hozta is az orvosi táskát, hogy megvizsgálja őket. Bizony, mindkettőnek csúnya piros volt a torka! – Az én nyakam hosszabb! Nekem fáj a legjobban! – siránkozott a zsiráf. – Nekem is legjobban fáj! – bömbölt a víziló. – Nekem hatalmas a torkom! – Ne veszekedjetek! – mérgelődött Maszat. – Mindketten betegek vagytok. De majd én meggyógyítlak titeket! Hóchóc kis kendőket hozott. Maszat gondosan bekötötte a hosszú nyakat és a hatalmas torkot. – Jót fog tenni a meleg – magyarázta. Aztán kiszaladt a konyhába, és előkészített két csésze gyógyteát meg két kiskanalat. A zsiráfnak és a vízilónak orvosságra is szüksége van! – Azt már nem! – jajgatott a zsiráf. – Nem szeretem az orvosságot! – Fúj! – prüszkölt a víziló. – Én sem veszem be. – Pedig ettől fogtok meggyógyulni! – magyarázta Maszat. Hóchóc bólogatott. De a zsiráf és a víziló konokul összezárta a száját. Maszat elszomorodott. Aztán hirtelen jó ötlete támadt. – Aki bátor, beveszi az orvosságot! Majd én megmutatom, hogy kell. Segíts, Hóchóc! Maszat kitátotta a száját, Hóchóc beletöltött egy kanál szirupot. Maszat gyorsan lenyelte. – Nem is olyan rossz! – mondta végül. Maszat azt is megmutatta, hogy kell meginni a mézes teát. A zsiráf és a víziló hümmögött. Végül nagyra nyitott szájjal bekapták a szirupot. A teát is elkortyolgatták. Délután újra bevették az orvosságot, és másnapra már csak a kisautók pöfögtek a szobában. Köhögést nem is lehetett hallani többé.