Tulajdonképpen miről is szól a karácsony?
Egy pillanatra érdemes becsukni a szemünket, és felidézni legszebb karácsonyi emlékeinket. Mi jut eszünkbe legelőször? Talán Jézus születése, a jászol és a három királyok? Advent és a gyertyagyújtás? Esetleg a fény és a születés ünnepe? Vagy egészen más emlékek? Inkább egy családi vacsora, a díszesen feldíszített karácsonyfa, a készülődés és a titkolózás, hogy a lehető legnagyobb örömet tudjuk szerezni az ajándékunkkal másoknak. Annyi minden eszünkbe juthat… De vajon hogyan mesélnénk el valakinek, aki még sohasem hallott a karácsonyról, hogy mi is az tulajdonképpen?
Bosnyák Viktória Puszedli és Habcsók – Télen-nyáron karácsony című meséje inkább a családi emlékekből merít. A huszonegyedik század elejére a karácsony a család és a szeretet ünnepe lett: ilyenkor vagyunk együtt azokkal, akik a legtöbbet jelentik számunkra. De vajon minőségileg is meg tudjuk élni ezt az együttlétet? Valóban azt mutatjuk, azt adjuk a másiknak, amivel a szeretetünket és az összetartozásunkat erősítjük? Vagy a karácsony megmarad üres ünnepnek, ami arról szól, hogy ki tud több és drágább ajándékot tenni a fa alá?
Ez a mese egy rendhagyó karácsony története. Puszedli, a barnamedve hirtelen felriad téli álmából. A tavasz még várat magára, de Puszedli hiába próbál visszaaludni, csak álmatlanul forgolódik az ágyában. Nem hagyja nyugodni a rejtély: miért virít pirossal két nap a tavalyi naptárban? December 25. és 26. És az van alájuk írva, hogy KARÁCSONY.
Erről még sosem hallott, mert mint minden rendes medve, ő is átalussza a decembert. Így hát nincs mit tenni, felkerekedik, hogy utánajárjon a titoknak. Útközben találkozik a barátaival: Bélával, a békával, Piszkével, a sünnel, Flórissal, a méhecskével, Borzalínóval, a borzzal és Evetkével, a mókussal. De ők sem tudják, mi fán terem a karácsony, hiszen télen ők is mind alszanak. Végül egy messzi földről érkezett sárgarigó meséli el nekik, hogy a karácsony ünnep, amihez feldíszített karácsonyfa kell meg sok-sok ajándék. Így a kis csapat tagjai elhatározzák, hogy megrendezik a saját karácsonyukat.
Találnak egy műfenyőt és sok ajándékot is, de végül senki sem azt kapja, amit szeretne, és a barátok összevesznek, megsértődnek egymásra. Puszedli azonban nem adja fel, töretlen hittel szeretne igazi karácsonyt varázsolni a májusi erdőbe, és tervéhez váratlan segítségre lel Habcsók, a jegesmedvelány személyében. A barátok így újabb próbát tesznek, de ezúttal olyan ajándékkal próbálják egymást meglepni, aminek a saját elgondolásuk szerint a másik biztosan örülni fog. Persze senki sem örül annak, amit kap, de Habcsók segítségével a mese végére a barátok megtanulnak odafigyelni a másikra, hogy valóban azzal tudják megajándékozni egymást, ami örömet okoz és a legfontosabb mindenki számára.
A könyv egyik ajánlója szerint ez
„a mese az öt szeretetnyelvet is közérthetővé teszi a gyerekek és a felnőttek számára”.
A történet valóban erre épül fel. De vajon mi ez az öt szeretetnyelv?
Bármilyen jól működő, támogató és kiteljesítő kapcsolatban élünk is, mindannyian vágyunk arra, hogy szeretetet kapjunk, és valamilyen módon ki tudjuk fejezni a szeretetünket a másik iránt. Ötféle szeretetnyelvet beszélünk, és az ötből valamelyik mindig dominánsabban működik, mint a többi. Ha nem a megfelelő nyelven szólítanak meg minket, akkor talán nem is tudjuk értékelni a szeretetet, bármilyen hevesen próbálja is kifejezésre juttatni felénk a másik.
Aki az elismerő szavak nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy dicsérjék, bíztassák, elismerjék szóban is az értékeit, képességeit.
Aki a minőségi idő megélésének nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy amikor a szeretett másikkal van, akkor az együtt eltöltött időt teljesen egymásnak tudják szentelni, teljesen egymásra tudjanak figyelni.
Aki az ajándékozás nyelvét ismeri, kisebb-nagyobb ajándékokra vágyik. Az ajándék lényege, hogy a másik adta, ezzel mutatta ki szeretetét: nem az ajándék értéke a fontos.
Aki a szívességek nyelvét beszéli, azt úgy tudjuk boldoggá tenni, ha különféle szolgálatokat teszünk, segítséget nyújtunk neki.
Aki pedig a testi érintés nyelvét beszéli, arra vágyik, hogy megérintsék, megsimogassák, átöleljék.
A mesében szereplő barátok persze eleinte nem elég figyelmesek, és nem a megfelelő szeretetnyelven próbálják megszólítani egymást.
Végül, ahogy lassan felismerik, kinek mire is van igazán szüksége, mindenki azt kapja, ami a szíve legtitkosabb vágya.
Evetke, a mókus ajándékokat kap, amikkel feltöltheti éléskamráját.
Borzalinó, a borz elismerő verset kap arról, hogy milyen illatos.
Piszkét, a sünt olyan társasjátékkal lepik meg barátai, amivel mindannyian együtt tudnak játszani.
Bélát, a békát mindannyian megölelik, hiszen nem is nyálkás, nem is ragacsos.
Flórisnak, a méhecskének pedig egy csupor nektárt gyűjtenek a többiek, hogy legyen ideje pihenni is kicsit.
E boldog, elégedett pillanatokon keresztül a gyerekek is játszva megérthetik és elsajátíthatják a szeretetnyelvek használatát.
Miután a Puszedli és Habcsók karácsonyi történet, első olvasásra én hiányoltam a három királyokat és a lángos csillagot, a betlehemi jászlat és a pásztorokat. Vagy legalább egy pici havat. Viszont amikor újraolvastam, már sokkal jobban magával ragadott a történet. Ismerjük el, változnak az idők, a karácsony ünnepe is átalakulóban van, és egy négy-öt éves gyerek számára nincs is talán fontosabb, mint megélni a karácsony varázslatos hangulatát, bámulni, ahogy a díszek csillognak a karácsonyfán, lesni, ahogy mindenki sürög-forog, készülődik, ajándékot adni és kapni.
Miközben Puszedliékről olvastam, újra gyerekké váltam egy kicsit, együtt tudtam érezni a mese szereplőivel. Átéreztem azt a sértettséget, amit egy gyerek érezhet, amikor nem azt az ajándékot kapja, amit olyan nagyon szeretett volna, vagy másvalaki kapja meg azt, amire ő vágyott. Bennem is feltámadt a kíváncsiság, vajon mi lehet az a karácsony, ami miatt ekkora felhajtást csapnak a felnőttek. Eszembe jutottak azok az emlékek is, amikor gyerekként próbáltam a legjobb ajándékot megtalálni a szüleimnek, persze sikertelenül, és utána ugyan olyan csalódott voltam, mint Puszedli és barátai, amikor a legjobb szándékkal előkészített meglepetés is balul sült el.
A mese tálcán kínálja a lehetőséget, hogy a szülők és a gyerekek elbeszélgethessenek arról, mi is fontos igazán másoknak. Vajon biztosan jól gondoljuk, hogy arra van szüksége a másiknak, ami szerintünk a legjobb lenne neki? Bár a történetben az ajándékok valóban jelentős szerepet kapnak, végül fontosabbá válik, hogy a barátok felfedezzék, mivel tudnak örömet szerezni egymásnak.
A szöveg gyerekek számára is könnyen érthető – egyszerű, rövid mondatokkal meséli el Puszedli történetét, és nélkülöz mindenféle tudományos fejtegetést az öt szeretetnyelvről. A párbeszédeken keresztül bontakozik ki előttünk az erdő lakóinak élete, és az egyes szereplők legtitkosabb vágya. Amikor Puszedli útnak indul, hogy kiderítse, mi is a Karácsony, a mese szerkezete a népmesék hangulatát idézi. Sok a szövegben az ismétlődés, és a Répameséhez vagy más láncmesékhez hasonlóan a szereplők fokozatosan csatlakoznak a történethez. A mondókaszerű ismétlések miatt a gyerekek könnyen befogadják és hamar meg is jegyzik a szöveget.
Kiemelném még Rippl Renáta rajzait, amelyek nem csak kiegészítik a szöveget, de szerves egészet alkotnak a mesével. Mivel a mese elsősorban az óvodás, vagy esetleg a kisiskolás korosztálynak szól, minden oldalra jut nagyméretű illusztráció, amely néhol ki is tölti a teljes oldalt. Így például még azt is meg tudjuk számolni, hogy valóban hét ágra süt a nap, és ezek közül melyik ébresztette fel téli álmából Puszedlit. A könyvet már kézbe venni és forgatni is öröm. A képek belesimulnak a szövegbe, néhol keretet, máshol pedig külön dinamikát kölcsönöznek a soroknak. Szép, igényes kiadvány született így a Kolibri Kiadó gondozásában.
Forrás: Könyvmutatványosok
|