|
Ifjúsági: Líra és Epika
2018.02.25. 22:56
Kiskamasz kortól
 Írta: Varró Dániel, Szabó Borbála
Illusztrálta: Baranyai András illusztrációival
Kiadó: Pozsonyi Pagonyt, 2017
Oldalszám: 80
A zsűri laudációja:
Így is lehet az irodalomról gondolkodni? Pontosabban, hisz éppen ez itt a lényeg, a meséről úgy írni és rajzolni – meta-viszonyban, mégis humorosan – hogy közben maga a mese, azaz a beszéd „tétje” is folyamatosan szövődik? Varró Dániel, Szabó Borbála és Baranyai (b) András közös könyve után egyértelmű a válasz, hiszen benne egyszerre látjuk azt, ami elkészült, azzal, ahogyan készül.
Ez utóbbi jellemző, azaz a meta-viszony, a mesén-túliság, azáltal teremtődik meg, hogy a szerzők magáról az irodalomról, a műnemekről és műfajokról, poétikai kérdésekről írnak és vitáznak, emellett bőséggel szólnak önmagukról és alkotótársukról, a képek pedig személyükben jelenítik meg őket és téma-keresésnek álcázott mesemondási eljárásaikat. Ez az ugyancsak teoretikus, ebben az értelemben tehát meta-téma, mégis a lehető legtermészetesebb módon, egy szép és humoros mesén keresztül közvetítődik a befogadóhoz, aki belefeledkezőn olvassa el a két ország, Líra és Epikum hadban állásának és a lakói közt szövődő érzelmeknek, házasságoknak a történetét.
Ebben a könyvben nemcsak az irodalmi műnemek egészíti ki egymást és alkotnak egységet, de nota bene, még a szerzők neve is: Szabó és Varró (melyre a borító grafikája rögtön rá is játszik), sőt, fokozhatnánk tovább, miként két műnem valójában egy harmadikat, nevezetesen a (mese)drámát hívja életre, úgy jár „karöltve” itt a szöveg a képekkel. Nemcsak azért, mert a két médium vizuálisan folyton egymásra és egymásba épül, hanem azért is, mert jelentésben és szemléletben is (például abban, ahogyan a történelmit és az aktuálisat vegyítik) kétségtelenül eggyé válik.
Amit a Pagony Kiadó e könyvében „kiszabtak”, „ráhímeztek” és „megvarrtak” az alkotók, az valószínűleg sokáig kedvence lesz még nemcsak a bábszínházak látogatóinak, de a mesét kedvelő olvasóknak is.
|
|
Szabó Borbála író és Varró Dániel költő közösen szabott-varrott drámája (ami a Budapest Bábszínház műsoráról ismerős lehet) két ellenséges országról, a kifinomult és költői Líriáról és a szikár-gyakorlatias Epikumról, valamint Líra herceg és Epika királykisasszony szerelméről szól.
 Vinczellér Katalin
Műnemeket tanítani általános iskolában? Szép kihívás. Gyerekeknek arról beszélni, hogy mi a különbség lírai, epikai és drámai beszédmód között? Biztosan felcsigázza őket…
Gyakori és teljesen természetes tanítási tapasztalat, hogyha fogalmilag, elvont módon közelítünk valamely témához, garantált a kudarc. (18 éve tanítok irodalmat…) Az induktív módszer nyilván időigényesebb, de jóval nagyobb az esélyünk, hogy a megértéshez eljussunk és közben akár még örömteli is legyen a felfedezés, gondolkodás.
Ezt az örömteli felfedezést segítheti Szabó Borbála és Varró Dániel Líra és Epika című verses – prózai mesejátéka. A mű pályafutását színházi darabként kezdte még 2009-ben, amikor megnyerte a Színikritikusok Díját a Magyar Dráma Napján. Lenyomva olyan felnőtt vetélytársakat, mint Háy János, Tasnádi István vagy Pintér Béla. És bár a darab előadásai alapvetően a gyerekeket célozták meg közönségként, a (nem csak) szakmai siker azt is bizonyította, hogy a felnőtt befogadók számára is élvezetes.
Varró Dániel Túl a Maszat – hegyen című verses meseregényéhez hasonlóan ez a kétszerzős mű is rétegzett befogadásra számíthat. A művelt felnőtt olvasóközönség élvezheti a gazdag intertextuális utalásrendszert, az (ön)ironikus kiszólásokat és a verstani bravúrokat (pl.: Spondeusz és Pirrichiusz többnyire nevükhöz méltó metrumban, pergő replikákkal oltják a prózában hosszan és unalmasan deklamáló Próza márkit).
A gyerekek elsősorban az egyszerű, jól követhető cselekményen, a komikus figurákon, a vicces rímeken, a nyelvi humoron szórakozhatnak.
És akkor jön a tanár, elkezd magyarázni, és vége mindennek…
Na jó, ez természetesen nem igaz. De az biztos, hogy alaposan végig kell gondolni, mikor, hol és hogyan „használjuk” fel ezt a művet, ami egyébként nagyon termékeny alapja lehet a műnemek tanításának és megértésének. És nem is kell feltétlenül elijesztenünk a diákokat azzal, hogy most arisztotelészi kategóriák következnek. Egyszerűen csak érdemes a kissé hosszúra nyúló Előszókon keresztül megnézni, hogy melyik szerző hogyan beszél, illetve hogy min vesznek össze.
És amíg azt hisszük, hogy felesleges bevezetőt, elméleti vitát olvasunk, tulajdonképpen már a lényegnél is vagyunk: mi a különbség a kétféle nyelv, beszédmód között. (Ld.: Nem kell, hogy megsértődj, Borbála/mást lehet versbe és prózába.”) Azaz szerzői vitájuk mintha előre leképezné a mű konfliktusát, Líria és Epikum, a két szemben álló birodalom harcát, melyet jól nem bevált megoldásként a két ifjú trónörökös, Epika királykisasszony és Líra herceg frigyével próbálnak kibékíteni.
Van tehát jól követhető történet, plasztikusan elváló nyelvek, éles kontúrú, sematikus figurák. Ezek olyan alapok, amelyekkel már ötödikes – hatodikos gyerekekkel el lehet indulni a szórakozáson keresztül a felismerésig, megértésig. Játékos formában ki lehet velük ásni, majd a harc végén el lehet temetni a szócsatabárdot.
Szereted a verseket? És az elbeszélésekkel mi a helyzet? Leraknád a voksod az egyik mellett? Varró Dániel és Szabó Borbála frappáns dialógusát a Líra és Epika című könyvből emeltük ki.
Forrás: pagony.hu
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
