Uzseka Norbert
Majoros Nóra negyedik könyve a Bolygóvadászok, és megint valami más, kivéve, hogy ez is gyerekeknek szól. Meg hogy felnőttként/szülőként is remekül szórakoztam rajta. A többi is nagyon tetszett, de mind közül ez a legkönnyedebb. Első ránézésre legalábbis.
Sci-fit amúgy írt már Nóra, A torony is az volt, de míg az egy elvarázsolt-elbűvölő, a maga módján szinte spirituális történet, a Bolygóvadászok ízig-vérig kalandregény, mely történetesen az űrben is játszódik.
Négy általános iskolás a főszereplője: egy tüneményes kislány, egy testvérpár, akiknek a szülei csillagászok, valamint egy Delfin nevű, fura és okos csaj, akinek nincsenek barátai. Az előbbi három sem az, de aztán mégis úgy alakul, hogy ők négyen lesznek azok, akik felszállnak az űrbe, hogy új, lakható bolygókat keressenek. Az expedíciót pedig a Föld leggazdagabb embere indítja, nem feltétlenül emberbaráti okokból…
Az olvasó korábbi olvasmány- és filmélményeitől függően megannyi apró párhuzamot találhat más, az űrben játszódó történetekkel, a regény különféle pontjain nekem eszembe jutott például a Star Wars, a Star Trek, az Avatar, a Kepler62 vagy épp Akis herceg rajzfilmsorozat is.
Nórának mégis sikerült mindezen, amúgy teljesen bocsánatos párhuzamok mellé valami egyedit szőnie a történetbe. Vagy legalábbis olyan tartalmat, ami az űrbéli kalandokon túl is emlékezetessé teszi a regényt. Ez pedig az, ahogy a gyerekek egymással, illetve a viszontagságok során viselkednek. Vannak köztük konfliktusok, de van összefogás is, és Nóra pont ugyanolyan természetességgel és őszinteséggel ír minderről, mint mondjuk a patchwork családokról a 3x1 család című könyvében.
Nincs célzott nevelő szándék, nincs szájbarágás, mégis olyasmiket mutat meg, amik jó minták lehetnek bármely gyermek életében. Emellett a környezetvédelem is jelen van a regényben, de azt is ugyanígy kezeli az írónő: kerülve a kliséket és az erőltetést.
Szóval a Bolygóvadászok szerethető szereplőket és izgalmas kalandokat rejt, és a Majoros Nórától már-már elvárt csavart és tartalmat és frissességet. Plusz Rátkai Kornél remekül passzoló illusztrációit. Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, túl jól felépített és túl sok lehetőséget magában rejtő világot alkotott meg Nóra, hogysem egyetlen regény után maga mögött hagyja.
Könyvutca
Mi kell ahhoz, hogy útra keljünk egy galaxisban?
Egy különc milliárdos (igazából csilliárdos), aki fejébe veszi, hogy a pénz helyett a jövőben égitesteket gyűjt. Valamint egy különleges űrhajó, melynek hajtóművét sokáig senki sem képes működésre bírni.
Miló az iskolai focicsapat kapitánya és öccse, Alex egy csupa szív kislánnyal, Palkával és a technikai zseni, földönkívüli-gyanús Delfinnel indul bolygóvadász körútra, mely egy csapásra a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, amikor egy féregjáraton keresztül ismeretlen galaxisba csöppennek.
Ha felnőttként olvasod ezt a könyvet, vagy olvasod fel a gyerekeidnek, akkor felejtsd el, hogy felnőtt vagy. Légy a szereplőkkel és a saját gyerekeiddel együtt gyerek és élvezd a nem mindennapi kalandokat. Én most előolvastam Titusznak, mert ő nem szereti az ufós történeteket, meg kellett győzödnöm arról, hogy nincsenek benne Ufók.
A hetedikes Miló, öccse, a harmadikos Alex és osztálytársa, Palka, jóbarátok. Amikor a Palkát egyedül nevelő anyukája ügyel a kórházban, a kislány mindig átmegy a szomszédban lakó Milóhoz és Alexhez, no meg a szüleikhez, ők vigyáznak rá, míg az anyukája haza nem jön. A két fiú szülei csillagászok, nagyon zegzugos, különleges házuk van, a padlásszobában pedig egy igazi csillagvizsgálót rendeztek be, valódi űrteleszkóppal. A lámpák sem akármilyenek a házukban, hanem mind egy-egy bolygó.
Egy ilyen este alkalmával a három gyerek egy hirdetést talált az újságban, mely szerint a csilliárdos Nagy úr, jó dolgában és gazdagságában már nem tud mit kitalálni, bolygókat szeretne meghódítani és leigázni, ezért bolygóvadászokat keres. Igen ám, de négy fős csapatra van szükség, ők pedig hárman vannak. Némi tanakodás után megkérdezték a hatodikos Delfin becenevű lányt, hogy nem szeretne-e beszállni a csapatba. Delfin igazi csodabogár volt, magas, sápadt és furcsán öltözködött, és mindig feltalált valamit, Alex szerint ő a legokosabb lány a suliban, Milo szerint az is lehet, hogy egy UFO.
A négyes csapat, miután szüleik beleegyezését megkapták, jelentkezett a hirdetésre, és hamarosan az Űrközpontban találták magukat, ahol csak nekik sikerült megoldani a nehéz feladatot, így kiválasztották őket bolygóvadászoknak.
De az izgalmak még csak ezután kezdődtek, kiképzés után elindulhattak a szuper űrhajójukkal, a Dollárcsillaggal. Miután bekerültek egy féregjáratba, egy teljesen másik helyen lyukadtak ki, a galaxison túl. Ne ijedjetek meg, természetesen nem mesélem el az egész kalandjukat, ami igazából még csak most kezdődik.
Hogy milyen bolygókat találtak, azokon volt-e élet, találtak-e valahol valamilyen életformát és találkoztak-e aranyos vagy éppen nem aranyos lényekkel, vagy esetleg másfajta szerzetekkel, voltak-e izgalmas, körömrágós pillanataik?
Hogy a válaszokat megtudjátok, el kell olvasnotok a könyvet. Vagy nyugodtan nyomjátok 8-14 éves gyerekeitek kezébe, garantáltan élvezni fogják az űrbéli kalandokat, amelyek barátságról, szeretetről, összetartozásról, családról mesélnek nekünk.
Elárulom, nekem is tetszett a könyv, teljesen bele tudtam magam élni a történetbe, tetszett, hogy nem volt túlbonyolítva az űrbéli dolog, csak a maga egyszerűségében - mint a gyerekeknek a fejében - zajlottak az események, jöttek a kalandok, az izgalmak. Igazán szeretnivaló könyv, humorral és kedves szereplőkkel. Az illusztrációk is tetszettek, varázslatosan és titokzatosan űrbéliek voltak, és a színeik is harmonizáltak a könyv történetével.
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
|