A kisgyermekek hatalmas mozgásigénnyel rendelkeznek. Már az első tudatos mozgások megtanulása (fejemelés, oldalra fordulás, forgás, négykézlábra emelkedés, rugózás, stb.) során folyamatosan izegnek-mozognak, próbálkoznak, ismételnek, gyakorolnak, és bele kell nyugodnunk, hogy bizony ez még jó néhány évig így lesz. A legokosabb, amit tehetünk, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy biztonságos keretek között, kedvükre gyakorolhassanak, valamint, hogy ezt a mozgásigényt megfelelően kihasználva olyan mozgásos játékokat kínálunk fel a gyerekeknek, amik nem csak szórakoztatják, hanem fejlesztik is őket. Mondókával mozgást fejleszteni már egészen kicsi korban el lehet kezdeni.  Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy egészséges csecsemőknél sose a FEJLESZTÉS, hanem mindig a  JÁTÉK legyen a cél, és ennek következményeként fog bekövetkezni a fejlődés! Az egyik régi népi játékunk az oldalra fordulást, megfordulást segítheti: Leterítünk a földre egy puha pokrócot, a baba a hátán fekszik, mi térdelünk vele szemben, és megfogjuk a bokáját(térdeit). Jobbra-balra fordítgatjuk, és mondogatjuk: Öregapám szántogatott, szántogatott, szántogatott…. …és egy határozott mozdulattal hasra fordítjuk a babát: …és kifordította az ekét! Ahogy fejlődik babánk mozgása, ahogy egyre jobban képes megtartani magát, előkerülhetnek a höcögtető-lovagoltató játékok. Gyakorlatilag bármilyen játékot játszunk vele, biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen formában hozzá fog járulni babánk mozgásfejlődéséhez. A mozgást fejlesztő játékok között vannak a kar, a láb, az egész test mozgásaival kapcsolatos játékok, amelyek az ún. nagymozgásokat fejlesztik, az ujjak tornáztatásához, a finommozgások fejlesztéséhez kapcsolódó játékok, akadnak ugrálós, szaladgálós játékok is, amik már átmenetet jelenthetnek a testnevelés felé olyanok, amik révén a szülő érezteti a gyermekkel a ritmikus mozgás élményét (pl. lovagoltató, hintáztató, csúszdáztató játékok), és olyanok is, amik már önálló aktív mozgást kívánnak a gyermektől (pl. ugrálós, utánzó-mutogatós játékok). Szükség van erre is, arra is. Mindig az adott helyzet és a gyermek aktuális mozgásfejlettsége függvénye, hogy épp milyen típusú játékra van szükségünk. Sose felejtsük el azonban, hogy a gyermekek elsődleges tanulási forrásai az utánzás és az ismétlés, ezért roppant nagy jelentőségű, hogy mi, felnőttek hogyan végezzük ezeket a mozdulatokat, valamint hogy elég ismétlési lehetőséget nyújtunk-e neki a játék során! Magyar népi játék- és dalkincsünk óriási tárházában minden játéktípusra találunk példát. Néhány ötlet, a kevésbé ismert játékok közül: Nagymozgások fejlesztéséhez: Lassan forog a kerék, mert a vize nem elég. Gyorsan forog a kerék, mert a vize már elég. (karkörzés a test előtt, vagy körbeforgás egyre gyorsuló tempóban) Finommozgások fejlesztéséhez: Gyülekeznek a felhők, (karok lengetése a fej felett) esik az eső, (ujjak billegetése fentről lefelé, egészen a földig/asztalig) kopog a jég, (kopogás ujjakkal a földön/asztalon) dörög az ég (ököllel dörömbölés) villámlik, lecsap – (tenyérrel asztalra csapunk) és kisütött a napocska! (kifeszített ujjainkat felemeljük a fejünk fölé) Hintáztató mondóka: Hinta-palinta, szépen szóló pacsirta, lökd meg, pajtás, a hintát, érjem el a pacsirtát! Tornáztató mondóka: Repülnek a madarak, (oldalsó középtartás) csattog a szárnyuk! (taps a fej fölött) Forrás: babafalva.hu