– Szuper! – kiáltotta. – Borzasztó hangos! És alig marad parkolóhely – panaszkodott apa. A markoló vezetője észrevette, hogy apa dühösen nézi, és leállította a motort. – Ne aggódjon! Nem fog sokáig tartani. Csak ellenőrizzük a vezetékeket, aztán rákenünk egy réteg aszfaltot, és kész. – Ó, de kár! – sóhajtott fel csalódottan Palkó. – Be akarsz kukucskálni a vezetőfülkébe? – kérdezte a markolós. – Persze! – kiáltotta Palkó. Apa átemelte a korláton. A markolóvezető arrébb húzódott, Palkó pedig bemászott mellé a vezetőülésre. Már régóta álmodozott arról, hogy egyszer beülhet egy igazi markolóba! A markolós türelmesen elmagyarázta, hogy melyik gomb és kallantyú mit csinál. Apa is érdeklődve lépett közelebb. – Menni is szeretnél vele? – kérdezte a markolós. – Szabad? – csodálkozott Palkó, és hol apára, hol a markolósra nézett. – Még szép! – vágta rá a sofőr, és mindketten bólintottak. A markolós ölbe vette Palkót, és beindította a motort. Palkó büszkén tekerte a kormányt, és irányította a nehéz markolót. Még a lapátját is felemelhette, igaz, kövek nélkül. – Most már dolgoznom kell! – mondta a markolókezelő. Leállította a motort, majd letette Palkót a földre. – Különben sose leszünk kész! – Hát, az nem volna olyan nagy baj! – állapította meg apa. – Bizony – helyeselt Palkó. – Nyugodtan tessék csak jó sokáig markolászni itt! Ha az oviban elmesélem, hogy vezettem markolót, mindenki nagyon irigy lesz rám! – Köszönjük! – kiáltott még vissza apa, de a vezető már beindította a motort, és nem hallotta őket. – Már nem is tűnik olyan hangosnak. Amúgy is ritkán megyünk kocsival, úgyhogy az sem is baj, ha nincs annyi parkolóhely – mondta Palkónak, amikor bekanyarodtak a sarkon a játszótér felé.

Tortát sütünk anyának!   – Ma tortát sütünk anyának az óvoda után – mondta apa. – Holnap lesz a szülinapja! – Jaj, tényleg! – felelte Palkó. – Márványos piskótát! Pontban négykor apa elhozta Palkót, és átmentek szembe a boltba megvenni a hozzávalókat. – A fenébe, otthon hagytam a bevásárlólistát! – bosszankodott apa. – Mit is kell vennünk? – Tojás, vaj, cukor, liszt... – sorolta Palkó. – Jól van! És a barna tésztához kakaót – tette hozzá apa, és betett egy doboz tojást a kosarukba. Együtt összeválogattak mindent, és a pénztárhoz mentek. Otthon sorban kipakolták a hozzávalókat az asztalra. – Hol a recept? – kérdezte apa, és feltúrt egy nagy kupac papírt. – Na mindegy, annyira nem lehet nehéz. Fejből csináljuk! – Először el kell keverni a vajat a cukorral – magyarázta Palkó, és kivette a robotgépet a szekrényből. – Aztán bele kell ütni a tojásokat – folytatta apa –,most jöhet a liszt meg a kakaópor, bébikönnyű! Palkó fogta a robotgépet, apa pedig felverte a tojásokat. Amikor beleszórták a lisztet is a tálba, és az egészet összekeverték, hatalmas porfelhőt vertek fel. Végül két részre osztották a tésztát, és az egyikhez hozzáöntötték a kakaót. Megint óriási felhőbe burkolóztak, csak most barnába. – Kész! – kiáltotta Palkó, amikor a villájával meghúzogatta a márványmintát a tésztába, és betolta az egészet a sütőbe. – Most pedig rakjunk rendet, még mielőtt megjön anya – mondta apa. Palkó morgott egy kicsit, mert szívesebben kinyalta volna inkább a tálat. Hirtelen kulcs zörgését hallották. – Ne gyere be a konyhába, anya! – kiáltotta Palkó, és gyorsan becsukta az ajtót. – Rendben! – felelte anya. – Hmm, de finom illatok vannak itt! Mitől ilyen poros a hajad? Palkó büszkén álldogált a sütő előtt, és várta, hogy megnőjön a tészta. De az valahogy nem akart nagyobb lenni. Nem olyan volt, mint amikor anya legutóbb márványos piskótát sütött. Pontosan vacsorára készen lett a sütemény, és Palkó meg apa kitették az erkélyre hűlni. Anya újra bejöhetett a konyhába. Este, amíg anya a tévét nézte, Palkó és apa még egy kis csokimázat is kent a tortára, és gyertyákat szúrt bele. – Örülni fog anya – mondta apa. – Bár picit kicsi lett ez a süti. Másnap reggel Palkó korán felkelt. Kihozta a sütit a konyhából, elővette a gyufát a titkos fiókból, és odavitte apának, hogy gyújtsa meg a gyertyákat. Hangos énekléssel keltették fel anyát. – Még sosem kaptam ilyen gyönyörű sütit! – ragyogott az arca. Rögtön az ágyban felvágták a süteményt. – Fura... vajon mitől lett ilyen kemény? – morfondírozott apa. Szinte fűrészelnie kellett a sütit a késsel. – Talán kifelejtettétek a sütőport? – harapott bele anya a sütibe. Apa és Palkó elborzadva egymásra néztek. – Semmi baj – mondta mama, és morzsák repültek szanaszét a szájából. – Ez a legfinomabb szülinapi sütemény, amit valaha kaptam. Kérhetek mellé egy szülinapi kávét is, hogy leöblítsem?

<VISSZA A 3-4 ÉVESEK MESÉIHEZ