Aki bújt „A nyulat már a régi görögök és rómaiak is ismerték, s ők még igen bátor állatnak tartották, aminthogy az is volt; bátorságát a nyúl akkor vesztette el, amikor arról értesült, hogy Schwarz Berthold feltalálta a puskaport. Mindjárt tudta, hogy ebből baj lesz. Ettől kezdve bátorsága a különböző lőfegyverek feltalálásával és tökéletesítésével szoros kapcsolatban folyton-folyvást fogyott, annyira, hogy ma már a nyúl oly gyáva állat, hogy ha szegény fegyvertelen nyúl létére meglát egy fegyveres vadászt, a leggyávább módon elfut előle, ami bizony nem válik dicséretére.” (Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, A nyúl) Ebből kifutólag a nyúl egyik legfontosabb attribútuma, hogy azt ne mondjuk, különös ismertetőjegye bújási, rejtőzködőkészsége. Ezt nyulagolta meg Paulovkin Boglárka új könyvében, melynek a szövegét is ő írta (és a könyvterv, a nyomdai előkészítés is a nevéhez fűződik, persze ha lenne saját nyomdája…). Nyulász Péter bevezetőként felsorolta Bogi számos érdemét, hiszen nem csupán illusztrátorként és tanárként (erről sajnos szinte semmit nem hallottunk) veszi ki részét a magyar gyerekkönyvkultúra megújításából, hanem aktív szereplője könyvbemutatóknak, kézműves-foglalkozásoknak, műhelymunkáknak, előadásoknak. Többek között az eredményhirdetéshez közeledő Aranyvackor pályázat zsűrijének is tagja. Hogyan viszonyul a Bogi nyula a gyerekekhez? Bogi visszanyúlt ahhoz a gondolathoz, hogy izgalmas és semmihez nem hasonlítható ugyan minden szülőnek, ha gyermeke születik, így neki is az volt, ám a kicsiket az egyszerű gyerektörténetek már nem mindig hozzák lázba, ha viszont állatgyerek-történeteket ír, azok annál inkább. Így némi ravaszsággal az ember- és a nyúlgyerekből hozta létre Gurigát. Szó esett a fekete borítóról, Guriga gurigaságáról, Marék Veronika japáni sikeréről, valamint arról, hogy Boglárka több könyvét kiadták már külföldön. Egy gyakorló kézműves-foglalkoztatónál pedig hogyan is végződhetett volna egy könyvbemutató, mint egy jó kis nyúlnyomdával. Az illusztrátornak persze van saját Guriga nyúlnyomdája. Elbújtam! A történet a célkorosztály egyik kedvelt játékát, a bújócskát járja-szaladja körbe. A kisnyuszi úgy fut, mint a…, hogy elrejtőzzön ősei elől. Rákap az elbújás ízére, ezzel boldogítja édesanyját és -apját, majd végül egy hason-háton szőrűt is, barátját, Bodót, aki sokkal alkalmasabb lesz erre a sokmozgásos tevékenységre.   A kötet fekete borítója nem példa nélküli, de szokatlan, ám a bújás sokszor valóban a sötétbe visz. Már a borítón látszik az ember-nyúl gyermeki kettősség, az arc és a test egyes vonásai emberiek, mások inkább a Lepus europaeusra szőröznek, jelzésszerű pointillizmussal. Az előzék oldalak mintázata, a szöveg tördelése, a nagy betűkkel történő kiemelés a Róka és Egér új otthont keres-re emlékeztet, a tipográfiát játékossága mellett dinamizmus is jellemzi. Boginak sajátos figurái vannak, nem lehet összetéveszteni őket kollégái alakjaival. „Egyediek”, de illusztrációiban jól követhetően megtartja például a szem-orr-száj rá jellemző sajátosságait. Néhol gazdag színvilággal, másutt csak kontúrokkal él e kötetben. A szerethető kisnyuszi figurája mellett, mint mindig, lehetőség adódik a képi humorra is, ennek egyik kitűnő példája, hogy a kedves nyúlpapa helyre bokszeralsóban beretválkozik a tükör előtt. Nyulász Péter azzal zárta a bemutatót, hogy reméli, Guriga mind itthon, mind külföldön befut. Én meg arra bujtogatom olvasóinkat, csemetéikkel bújjanak bele a könyvbe, utána meg a bújócska akár egy valós idejű próbát is megér. Forrás: papiruszportal.hu