Hajdu Zsanett   Mikor hagysz elég szabadságot? Hol kellene meghúznod a határt?  Hogyan kezeld a határokat feszegető gyereked? Lehet biztonságot és határokat szabni tiltás nélkül?    A Szofi-sorozat legújabb kötete, a Szofi a vidámparkban kapcsán olyan meséket mutatunk neked, ami segít a kisgyerekeknek a határok megértésében és elfogadásában. Ráadásul még te is élvezni fogod! Figyelj! Ellen Key, A gyermek évszázada című könyve 1976-ban jelent meg magyar nyelven, de még ma is rengeteg ponton idézhető, és azóta is minden generációnak újra kéne olvasnia és gondolnia a könyvet. "... a nevelés legnagyobb titka éppen az, hogy nem nevelünk. A mai nevelés legnagyobb bűne, hogy a gyermeket nem hagyják békében. A jövőbeni nevelés célja az lesz, hogy egy olyan külső és belső értelemben szép világot hozzon létre, amelyben a gyermek növekedhet. Ebben az új világban hagyni kell, hogy a gyermek mindaddig szabadon mozogjon, amíg csak mások jogának megrendíthetetlen határaiba nem ütközik." - írja Key. Igen ám, de hogyan lehet életben tartani, pozitívan ösztönözni egy gyereket a hagyományos értelemben vett "nevelés" híján? Harcos Bálint, a Szofi-mesék szerzője segít megmutatni. Legalábbis a történetei a svéd tanítónő üzenetének a humoros, meseien természetes megnyilvánulásai.  Mit is üzen Szofi a gyerekeknek és a szüleiknek? A könyvek egy olyan belső folyamatot szimbolizálnak, amiken minden gyerek végigmegy, csak a temperamentumosabb gyerekeknél feltűnőbb. Jó esetben minden gyerek érdeklődő, Szofi pedig a korlátlan gyermeki kíváncsiság megtestesítője, és a felfedezésvágy folyamatosan mozgásban tartja a kislányt. A mamája pedig mindig ott van mögötte, az első könyvekben még igyekszik utolérni, majd amikor utolérte, a későbbi történetekben igyekszik a megfelelő kereteken belül útjára engedni a kislányt. Ő az, aki ésszerű korlátok között tartja Szofi fékezhetetlen felfedezésvágyát, és a legnagyobb segítség Szofinak a szabályok szép lassú elfogadásában és megértésében, hogy a mamájának általában igaza van. Kalandjain keresztül világossá válik számára, hogy a határok az ő érdekeit szolgálják, és bár a bátorsága cseppet sem lankad, mégis egyre ügyesebben kezeli a kislány. Ez az lassú folyamat minden (temperamentumosabb) gyerekkel élő szülőnek ismerős. A lendület és kíváncsiság, sőt mi több, a gyorsaság nagy erény lehet a gyerekeknek a 21. században, ha megtanulják kezelni. Ezért először az elkeseredés és kétségbeesés helyett érdemes örülni a gyereked természetének. Szofi (ha néha mélyen is) minden kisgyerekben ott lapul. Mert minden gyereknek meg kell tanulnia a túlélése érdekében a szabályokkal együtt élni. A határok elfogadása egy lassú folyamat több állomással, és ennek a folyamatnak a mesei ábrázolása a Szofi-mesekönyvek sora.  A könyvekben még a képek is dinamikusak: a spanyol illusztrátor, Cristina Quiles olyan képi világot teremtett a meséknek, ami pontosan kifejezi a gyerekek határtalan szabadságvágyát és életlendületét. A mesekönyvet böngészve a kicsik azt érzik, hogy Szofi pontosan kifejezi a legbelső világukat, és segítségével egy történeten keresztül – biztonságos mesei kereteken belül – szabadjára engedhetik a féktelenségüket.  Szofi a félénkebb gyerekekben megnyitja a bátorságot, a lendületes kicsiknek pedig segít a határok elfogadásában. Szofi mamája pedig segít a szülőknek is ebben az időszakban: a mesével nem csak a gyerekek, hanem ők is megkönnyebbülnek a nehéz érzésektől. Folyamatosan a határon állni, és korlátokat szabni egy kisgyereknek nem könnyű, és a következetesség, a szertettel megszabott keretek tartása sem enyhít sokat a lassú, sok-sok türelmet igénylő folyamatban. Az anyuka ebben a mesesorozatban nem aggódik feleslegesen, nem korlátozza a kislány játékát és jókedvét, csak ha az veszélyes. És mindezt ízig-vérig szeretettel telve teszi. Ez egy nagyon egyszerű és evidens nevelési szemlélet, a gyakorlatban mégis sokszor beletörik a szülők bicskája. Szofi mamája egyszerűen segít jobb szülővé válni: ahogy napról napra lekerül a mese a polcról – épp úgy, ahogy a gyerekeknek – a szülőknek is segít a szabályok kezelésében, és a történetek indirekt bölcsessége észrevétlen beépül a hétköznapokba.