Mi akartál lenni gyerekkorodban?
Eleinte régésznek készültem, aztán egy darabig a Queen nevű együttes énekese, mert akkoriban halt meg a frontember, Freddy Mercury, és gondoltam, én majd helyettesítem, aztán anyukám azt mondta, ehhez lehet, egy kicsit több kellene még.
Egyik kedvenc foglalatosságod az utazás, hogy jött ez nálad?
Nem sokat utaztunk a családdal, tehát a dolog nem itt keresendő. A szüleim rábíztak apukám egyik tanítványára, aki folyton elvitt evezni a Dunára, ez nagyon sokat jelentett nekem. Még arra emlékszem, hogy ötéves koromban állandóan a világtérképet bámultam és fejből tudtam az összes zászlót, meg az országok és népek könyvét bújtam sokat, aztán ezt az egészet elfelejtettem úgy húsz évre.
Mégis visszajött, ami nem csoda, mert nagyon jó dolog a világot járni. Mit jelent számodra az utazás, ami azóta egyben a munkád is lett?
Túrákat szervezek és vezetek a világ minden tájára. Elmegyek, mondjuk Gua-temalába, ahol indiánok vannak, meg esőerdők meg vadállatok, megnézem, letesztelem és megszervezem, hogy hol fogunk aludni, milyen busszal megyünk és így tovább. Aztán felviszem az embereket a vulkán tetejére és jó esetben le is hozom őket. Van egy cég és egy honlap, amelyik sokféle embert összegyűjt, akikkel olyan utazásra lehet indulni, ami izgalmas. Olyanoknak szólnak ezek a túrák, akik aktívan akarnak pihenni, nem a tengerparton feküdni, hanem menni, és új helyeket, embereket látni, új benyomásokat szerezni.
Miért ezek az extrém, különleges helyek a legjobbak erre szerinted?
Az ember ilyen helyeken olyan dolgokkal találkozik, amelyek egyrészt igazi kalandokat nyújtanak, másrészt önmagunkról is sok mindent megtudunk egy-egy ilyen utazás során. Képzeld el, hogy találkozol egy indiánnal, aki semmilyen olyan nyelven nem beszél, amit te ismersz, és meg kell vele értetned, hogy enni, aludni szeretnél. Vagy éppen annyi ideig gyalogolsz a tűző napon, hogy már úgy érzed, nem bírod sokáig, mégis végigcsinálod. Kibillensz a megszokott, mindennapi környezetedből, és valódi élményeket szerzel.
Hogyan kapcsolódik, ha egyáltalán kapcsolódik ehhez az meseírás, az írás? Hiszen a másik hobbid/munkád az, hogy novellákat írsz hol felnőtteknek, hol gyerekeknek…
A túrázással például olyan kapcsolatban van, hogy egyszer Indiában elmentem egy olyan városba, ahol volt egy 16. századi csillagvizsgáló, és ez helyszínként megjelent aztán a mesémben, nem pontosan ugyanúgy, de erősen hatott rám a környezet. Látok addig elképzelhetetlen tájakat vagy éppen egy márványbányát, és az újabb világokat nyithat meg.
www.eupolisz.hu
A másik pedig, hogy a fizikai igénybevételtől, attól, hogy fázol, éhes vagy, fáradt vagy, a képességeid határára jutsz, egy hosszú gyaloglás során összerendeződnek a gondolataid, és ilyenkor úgy tudsz mindent végiggondolni, ami a sokszor csengő telefon, vagy a gyakran hozzád beszélő emberek mellett szinte lehetetlennek tűnik.
Hogyan kezdődött a meseírás?
16 éves korom óta írok, leginkább prózát. A meséket úgy kezdtem, hogy két barátom (Tsík Sándor és Kollár Árpád) nézték a felnőtt szövegeimet, és megkérdezték, hogy miért nem írok meséket is. Amúgy régen írtam mesét egy zenekarnak, mert volt zenekarom is. Ez egy zajmese volt, és bár a zenekar feloszlott, a mese megmaradt.
Miről szólnak Sündör és Niru kalandjai?
Egyfelől arról, hogy hogyan veszünk birtokba dolgokat, az információkat, a világot, a másik embert, másfelől arról, hogy mit jelent az, amikor valaki segíteni szeretne rajtad, de nem feltétlenül jól segít. Két figura van benne, az egyik zajokat gyűjt (Niru), ő egy szolidabb típus, a másik pedig fényvadász (Sündör), aki sokkal céltudatosabb, rámenősebb, és egyre többet akar, a végén már a Napot. Kérdés, mi történne, ha Sündör megszerezné a Napot, és mit tud tenni Niru?
Forás: Mikkamakka 2016/1-2
|