A furcsa az volt, hogy nem ijedt meg, nem kiáltott, nem hívta segítségül Imamát. Nyugtató, simogató csitítgatás hallgattatta el, de lehet, hogy csak képzelte a szavakat, amelyek a feje belsejében hangzottak: - Csönd! Ne félj! Nem történik semmi bajod! A gömböt áramlatok vették körül. Színek, formák villantak el mellette, sokkal gyorsabban, mint amikor expresszvonaton utazott, s kinézett az ablak elôtt rohanó fákra, házakra. A gömb óriási sebességgel száguldhatott valahová. Elnyúló foltok vetültek rá, tûntek el, fény és árnyék közegébe hatoltak, de Pannit mégis csend és kellemes, jó nyugalom vette körül. "Vajon hová megyünk?" - merült fel benne halványan. Ugyanolyan távoli felelet érkezett gondolatára: - Már legalább kétszáz évet megtettünk. Nemsokára hozzám érkezel. - Hová? - csodálkozott Panni. - A holnap állomására. Háromszáz évet utazol az idôvonatodon. Így nevezed, nem? Ila néni nevezte így. Ila néni, aki ott lakott a házban, és annyira szerette őt. Ila néni, szegény már ... - Tudom, figyeltelek benneteket. - Hogyan figyeltél? - Egy szerkezeten át, amellyel a múltba lehet látni. Pannin halvány nyugtalanság vett erőt, de nem tudta elnyomni kellemes, langyos, lebegô érzését. Csak a kíváncsisága maradt élénk. - Te ki vagy? - Nem ismersz. Több mint kétszáz évvel késôbb születtem nálad. A háromszázadik év állomásán várlak. - Miért figyeltél engem és Ila nénit? - Nagyon sok mindent tudtam meg rólatok, háromszáz évvel ezelőtti emberekről, de eddig csak növényeket sikerült szereznem tőletek, meg kedves, szelíd állatokat, amilyeneket nemigen lehet már találni. - Én szeretem az állatokat! - tört ki Panniból. - Tudom. Azért ültettelek rá az én külön idővonatomra! - Mert szeretem az állatokat? - álmélkodott egyre jobban Panni. - Igen. Szükségem van egy kedves, okos kislányra. Olyanra, amilyen te vagy. - Minek? - Majd meglátod. - De hiszen ez nem is vonat! - Nem ám! - Hanem micsoda? - Egy megszelídített gömbvillám. A ti idôtökben még alig tudtak róla valamit. Legfeljebb annyit, hogy borzasztó nagy energiát hordoz, és mindent összetör, ami az útjába kerül. Ma ezt az erőt másra használjuk. Nem rombolásra, hanem időutazásra. Így teljesen ártalmatlan. Érzed? Panni alig tudott szóhoz jutni az ámulattól. - Igen - mondta halkan.