- Amikor olyan kisfiú voltam mint te, a nővérem nekem is azt mondta hogy, nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. Akkor elterveztem, meglesem a Jézuskát, és megkérdezem tőle az igazat. Bebújtam az ágyamba, becsuktam a szememet, és még a takarómat is a fejemre húztam. Amikor anyukám bejött, azt hitte hogy elaludtam. Megsimogatta a kobakomat, és csendben kiment a szobából. Én óvatosan kibújtam a takaró alól, odalopakodtam az ajtóhoz, és bekukucskáltam a másik szobába. Szinte földbegyökerezett a lábam, ugyanis a szoba közepén egy kicsi fenyőfa állt. Igaz félhomály volt, de a fenyőfácskát tisztán láttam. Egy kedves dalocskát is hallottam. Olyan szép volt, hogy rögtön tudtam, csakis egy angyalka dalolhatja. Ahogy ott hallgatóztam, kicsit elszundikáltam. Arra ébredtem fel, hogy a szoba fényárban úszik. A kezemet a szememhez kaptam, mert teljesen elvakított. - Micsoda fényesség! - akartam kiáltani, ám ekkor éreztem, hogy valaki lágyan átölel, és lefektet az ágyamra. - Az angyalka, csakis ő lehet - futott át agyamon a gondolat, és kilestem az ujjaim között, de nem láttam senkit.  - Csing-ling, csing-ling - szólalt meg vidáman egy kis csengő. - Megjött a Jézuska! - hallottam anyukám hangját. Nekem se kellett több, izgatottan talpra ugrottam, és futás a másik szobába! Amit ott láttam, az egy igazi csoda volt. A kicsi fenyőfa  helyén, ott csillogott - villogott egy díszekkel, habkarikákkal, szaloncukorral ékesített karácsonyfa. Körötte ott álltak a szüleim, és a  nővérem. - Boldog karácsonyt! - kiáltották, amint megláttak. A karácsonyfa alatt ajándékok hívogattak, de engem ez mind nem érdekelt. Eszelősen futkároztam a szobába, és mindenhová benéztem, még az asztal alá is. - Hol van a Jézuska és az angyalka? - tettem fel a nagy kérdést. - Én megmondtam neked Öcsi - vonta meg vállát a nővérem, és bontogatni kezdte az ajándékát. Az anyukám azonban átölelt, és a fülembe súgta. - Ők már máshol járnak, de amíg várod őket, minden karácsonykor eljönnek hozzád. - Ahogy most is, ugye? - mondtam nevetve, és már futottam is a karácsonyfa alatt várakozó csomag felé. Amikor kibontottam, előbukkant a csomag tartalma. - Anyu! Apu! Nézzétek! Ez az a tűzoltóautó, amit a játékbolt kirakatában láttam! - és ugrándozva mutogattam mindenkinek az én csodás tűzoltóautómat.   Petike ámulva hallgatta nagyapát, de egyszer csak, hirtelen leugrott az öléből. - Nagyapa, te is hallod a csengettyűt? - kérdezte izgatottan, és válaszra se várva futott a nappaliba. A nappali közepén, már ott csillogott - villogott a díszekkel, habkarikával, szaloncukorral ékesített karácsonyfa. Alatta színes papírba csomagolt ajándékok sorakoztak. A karácsonyfa körül ott volt anyu, apu, Liza, és a nagymama is.  - Boldog karácsonyt mindenkinek! - kiáltották vidáman. Nagyapa pajkosan rákacsintott Petikére, aki odaszaladt a legnagyobb dobozhoz. - Ez az enyém? - kérdezte izgatottan. - A tiéd. - mondták anyuék mosolyogva. Petike vadul tépni kezdte a csomagolást, és a dobozból egy kékszínű, kisautó került elő. Ha bekapcsolták villogott,  és még duda is  volt rajta. Pontosan olyan volt, amilyenről Petike álmodozott. - Ezt meg honnan tudta a Jézuska? - kérdezte ámulva, miközben belehuppant az autóba, és körbe-körbe száguldozott a karácsonyfa körül. - Tütűt! - Tütűt! - zengett a duda hangja. Petike úgy érezte mintha repülne. - Ez egy csodaautó! - kurjantotta, és kacagva rótta tovább a köröket.