Borka könyve kisebbeket (főként lányokat) céloz meg, akik most ismerkednek a nevekkel, a bemutatkozással, a köszönéssel. Az utóbbi szerintem minden gyerek számára nehézség, vagy legalábbis én inkább elsüllyedtem volna a föld alá ötévesen, mint hogy kibökjek egy nyeszlett csókolomot a boltos néninek. Minden fejezet végén Borka rövid személyes kérdéseket intéz kis olvasóihoz, mely alapján meg lehet beszélni a tanultakat. (pl.: Neked van-e testvéred? Mi a beceneved? Emlékszel-e érdekes családi történetekre?) Van még szó tesókról, nagybácsikról, nagynénikről és felmenőkről. Ha 2 szülőm van, akkor 4 nagyszülőm, 8 dédszülőm, 16 ükszülőm és 32 szépszülőm! Húha, nem is olyan egyszerű ez… A családi múlt központi téma a könyvben. Borka szerint fontos, hogy megőrizzük a régi családi emlékeket, bogarásszuk a családfát, időről időre nézegessük a fekete-fehér fényképeket és továbbadjuk a fontos történeteket és hagyományokat. A könyv az üzenetéhez híven apró érdekességekkel szolgál a múltbéli szokásokról (például, hogy régen a gyerekek magázták szüleiket). Borka könyve kiváló apropó szülőknek vagy nagyszülőknek, hogy meséljenek a fiatalkorukról és továbbadják az izgalmas családi történeteket! Az első lapon található Goethe idézet azt hiszem, jól összefoglalja a könyv szellemiségét: „A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk, a gyökerek és a szárnyak.”