Mikor a kisgyerek – általában 3-5 éves kora körül – eléri a kontextusos beszéd időszakát, a gondolkodása bonyolultabbá válik, és egyszer csak kinyílik számára a világ. Ekkor köszönt be a miért-korszak. Ezt az időszakot a folyamatos, szinte végtelennek tűnő beszéd és kérdezés jellemzi. Egyik kérdés következik a másikból – kilométeres kérdés-sort alkotva – gyakran teljesen elkanyarodva az első témájától. Ez, ami hosszútávon könnyen összehoz egy jó kis szülői agyzsibbadást. Ilyenkor próbáljuk magunkat emlékeztetni, hogy a gyerek nem azért kérdez – miértezik – folyamatosan, hogy minket kicsináljon. A körülötte lévő világhoz, robbanásszerű kiváncsiság vonza, természetes, hogy tőlünk, a szüleitől várja a válaszokat. Próbáljuk az ő szintjén megválaszolni valamennyi kérdését, hisz a gyakori visszautasítás, egy idő után elveszi kedvét a kérdezéstől. Ennek pedig a szülő-gyerek kapcsolat látjhatja kárát. A kérdések mögötti motiváció azonban, nem mindig tudás szomjból eredeztethető. Előfordul, hogy a gyermek arra használja, hogy a szülő ráfigyeljen, ne hagyja magára. Ezt nevezik szociális miért-korszaknak. Mivel minden gyermek másként fejlődik – van, aki már 1 évesen két szavas mondatokban beszél, más pedig 2 évesen kezdi kimondani az első szavait -, így a miért-korszak ideje se kőbe vésett. Fotó: pixabay.com