Pettson és Findusz minden hónapban készít valami, az adott évszakhoz kapcsolódó, környezetet védő, szerető dolgot. Sven Nordqvist nagysikerű mesesorozata elsősorban a 6-10 éves korosztály nagy kedvence. Az Egész évben Findusszal könyvben megnézhetjük, mivel foglalatoskodik a rosszcsont macskakölyök és az ő melegszívű idős gazdája. Szeptemberben például almát aszalnak, és ehhez ők maguk készítenek almaaszalót.   Ezen kívül is rengeteg barkácsötleteket kapunk a könyvből, melyek felhőtlen szórakozást ígérnek mindazon kisiskolásoknak, akik nemcsak a tévéből érkező folyamatos képsorok alapján szeretnének megismerkedni környezetük csodáival, hanem passzív befogadás helyett cselekvésre is készek.  Ez a csoport valószínűsíthetően sok-sok izgalmas órát tölt majd az oldalakon leírt/lerajzolt szerkezetek elkészítésével.   Pihenésképpen pedig ott vannak a szerfölött humoros rajzok, melyek Garfield barátunkkal ellentétben nem a testtömegnövelést, a lustáságot és a mások kárára elkövetett gonoszkodást népszerűsítik, hanem Findusz és barátai (a padló alatt lakó muklák) alkotó képzeletének képes krónikái. Ezek a muklák egyébként fura, ámde bájos szerzetek, színük és méretük példányonként eltérő, csupán egyetlen közös tulajdonsággal bírnak: kíváncsiságuk határtalan. A barkácsötletek mellett a kislányok ételrecepteket is kapnak, így odahaza, szülői segítséggel süthetnek is . Gyümölcstorta á la Findusz A tésztához: - 15 dkg puha vaj - 10 dkg barna cukor (eredetileg 14 dkg) - 2 db tojás - 10 dkg teljes kiőrlésű liszt - 10 dkg finomliszt - 2 tasak sütőpor Az öntethez: - 40 dkg áfonya - 4 db tojás - 2,5 dl tejszín - 10 dkg darált mandula vagy mogyoró - 4 ek cukor (eredetileg 6) - 1 tasak fahéj - 10 dkg finomliszt - 1/2 citrom reszelt héja A tésztához a vajat és a cukrot habosra kell keverni, majd a tojásokkal krémesre. A kétféle lisztet és a sütőport hozzáadva sütőformába töltjük és közepes hőfokon elősütjük (kb. 10 perc). Addig a gyümölcsöt megmossuk és elkészítjük az öntetet a többi hozzávalóból. Kivesszük a tésztát, a gyümölcsöt eloszlatjuk a tetején, majd nyakon öntjük az omlett-szerű szósszal. További 35 perc alatt 180-200 fokon készre sütjük. (Findusz porcukorral megszórja, ha kész van, de én ezt is hanyagoltam.) Valószínűleg két féle cukorral kéne, hogy készüljön, s akkor a teteje látványosan világosabb lesz, mint a tészta, de nálunk itthon csak lágy barna cukor van. A színeltérés így is látszik, az íze meg egyszerűen csodálatos! Galgóczi Móni Az előző kötet is formabontó volt, hiszen Pettson és Findusz történet helyett a kíváncsi macsek kedvenc receptjeiből kaptunk ízelítőt. Nem volt rossz, a grafikákat különösen élveztem (na meg a húsgombócot), csak éppen nem erre számítottam. Éppen ezért már nem ért igazán meglepetésként, hogy a mostanában megjelent kötetben sem a páros életének újabb fejezetével ismerkedhetünk meg, hanem kiskorúaknak szánt barkácsötleteket kapunk, melyek felhőtlen szórakozást ígérnek mindazon kisiskolásoknak, akik nemcsak a tévéből érkező folyamatos képsorok alapján szeretnének megismerkedni környezetük csodáival, hanem passzív befogadás helyett cselekvésre is készek. Na ez a csoport valószínűsíthetően sok-sok izgalmas órát tölt majd az oldalakon leírt / lerajzolt szerkezetek elkészítésével. Pihenésképpen pedig ott vannak a szerfölött humoros rajzok, melyek Garfield barátunkkal ellentétben nem a testtömegnövelést, a lustáságot és a mások kárára elkövetett gonoszkodást népszerűsítik, hanem Findusz és barátai (a padló alatt lakó muklák) alkotó képzeletének képes krónikái. Ezek a muklák egyébként fura, ámde bájos szerzetek, színük és méretük példányonként eltérő, csupán egyetlen közös tulajdonsággal bírnak: kíváncsiságuk határtalan. Egyetlen részlehajlást vélek felfedezni az albumban, mégpedig azt, hogy a vidéken lakók előnyösebb helyzetben vannak, mint városi társaik. Nekik sokkal könnyebb „tiszta” patakot vagy almafát találniuk – no meg talán a muklák is jobban érzik magukat családi házban, mintsem panel- vagy társasházban. Ezt leszámítva kiváló iskolakezdési (vagy bármi más alkalomhoz illő) ajándéknak tartom az albumot, mivel meglátásom szerint alkalmas a lelkes ifjak energiáit kellő irányba terelni, s mindeközben a környező (élő)világot is megismertetni velük. Ha nekünk annak idején az általános iskola alsó tagozatában ilyen könyvünk lett volna, valószínűleg sokkal jobban szerettük volna a technika órákat. – a főszerk. megjegyzése.

Vissza a sorozathoz