A Cseresznyeliget titka az első pár oldaltól kezdve hihetetlenül meghatott. Van benne valami időtlenség, ami visszahozta számomra a saját gyerekkoromat, ahogy ülök a kertben a nagymamámnál, és olvasok. Ugyanakkor a párbeszédek és a karakterek élők és igaziak, sokszor szinte úgy éreztem, én is ott fekszem Kittivel a cseresznyefa alatt és bámulom az eget...
pagony.hu
Talán sokan emlékeztek még a Pöttyös-könyvekre. Nekünk rengeteg ilyenünk volt otthon, anyukám gyűjtötte őket. Én pedig az összeset elolvastam, sokat közülük többször is, egyszerűen imádtam őket.
Amikor elkezdtem a Pagonyban dolgozni, lelkesen ajánlottam őket a mostani kiskamaszoknak is, de ahogy meséltem nekik a sztorikat, rájöttem, hogy sokan már nem tudnak azonosulni ezekkel a karakterekkel. Valami olyasmire vágynak, ami most játszódik, olyan szereplőkről szeretnének olvasni, akik akár ők is lehetnének, jelenkori környezetben, aktuális problémákkal és szituációkkal.
A Cseresznyeliget titka az első pár oldaltól kezdve hihetetlenül meghatott. Van benne valami időtlenség, ami visszahozta számomra a saját gyerekkoromat, ahogy ülök a kertben a nagymamámnál, és olvasok. Ugyanakkor a párbeszédek és a karakterek élők és igaziak, sokszor szinte úgy éreztem, én is ott fekszem Kittivel a cseresznyefa alatt és bámulom az eget.
A főszereplőnk, Kitti bármelyik pagonyba járó 11 éves lány lehetne. Sokszor elnézem őket, ahogy mászkálnak a boltban, már nem is kisgyerekek, de még nem tinédzserek, ők maguk sem értik néha, hogy mi történik velük.
A menőség, valahova tartozás kérdése kardinális ebben az életkorban. Menőnek lenni sok mindent jelenthet, én például rengeteg olyan gyerekkel találkozom nap mint nap, akik magukat egészen biztosan nem tartják menőnek, de szerintem szuper érdekesek és egyediek. És valószínűleg pár éven belül ők is rá fognak jönni, hogy a menőség nem azt jelenti, hogy tökegyformák vagyunk, hanem épp azt, hogy merjük kifejezni a személyiségünket.
Kitti egyáltalán nem számít menőnek, inkább furának tartják a saját barátai is. Fantáziája hatalmas, olyannyira, hogy néha összefonódik a fejében a képzelet és a valóság. Ötödik osztályba jár, és úgy érzi, hogy sohasem lehet olyan izgalmas, mint a barátnői. Mindent megtenne, hogy őt is egyenrangúként ismerjék el, bár ezt a vágyát sohasem mondja ki, de a tettei kétségbeesett igyekezetet mutatnak. A fejében kontrollálhatatlanul áramlanak az ötletek és álmok, amik számára olyannyira valóságosnak tűnnek, hogy nem veszi észre, hogy a barátai hazudósnak gondolják, és mindent fenntartással kezelnek, amit mond. Ő az, aki az öt lányból egyedül marad ültetésnél, mert senki sem szeretne igazán mellette ülni, és akit válasz nélkül hagynak a csoport-chatben.
Anyukája a 12. születésnapjáig azt sem engedi neki, hogy Instagram-fiókja vagy Facebookja legyen. Emiatt úgy érzi, még inkább kimarad az eseményekből, nem tud részt venni a 21. századi tinédzserek számára tagadhatatlanul lényeges online kommunikációban. De amúgy is, mit töltene fel? Míg barátnői lovastáborba és külföldi nyaralásra utaznak, ő a nagybátyjáéknál, Cseresznyeligeten kell, hogy töltse a vakációját, ahol az égvilágon semmi menő dolog nem történik.
Úgy érzi, hogy mindenáron különlegessé kell válnia, felmutatnia valami izgalmasat és érdekeset, hogy végre róla is tudomást vegyenek, és ne ő legyen az, aki mindig a sor végén kullog. Egy darabig úgy tűnik, hogy édesanyja üzleti útja miatt Kanadában töltheti a nyarat, és ezt boldogan el is újságolja az iskolában, ahol ezzel szert tesz egy kis érdeklődésre, de hamar kiderül, hogy ez nem fog megvalósulni. Így kerül vissza Kitti a menőségi lista aljára és Cseresznyeligetre, a nagybátyjáék házába.
Pár napig csendben emészti magát és aktívan unatkozik, ekkor azonban tudomást szerez egy régi történetről: ezen a helyen korábban boszorkányok éltek, és az utódaik a mai napig rejtegetik valahol a boszorkányok könyvét.
Ennyi bőven elég Kittinek ahhoz, hogy azonnal beinduljon a fantáziája, és nyomozásba fogjon. Ez az elképesztően élénk képzelőerő, az, ahogyan Kitti képes kilépni az életéből, hogy a fejében párhuzamosan futó alternatív valóságba lépjen át, a gyermekkor egyik legnagyobb ajándéka. Emlékszem arra az időszakra, amikor még én is meg tudtam ezt tenni, és nagyon hiányzik. Hatalmas a jelentősége a személyiségfejlődésben, és minél tovább meg tudjuk tartani ezt a képességet, annál szerencsésebbek vagyunk. Kittinél az is szerepet játszik ennek a képzeletvilágnak a fenntartásában, hogy az életében nem érzi túl kényelmesen magát, így teremt magának olyan szituációkat, amik izgalmasabbak, mint a valóság.
Ahogy halad előre a történet, végül az igaz barátság is megérkezik Kitti életébe: megismerkedik egy Enikő nevű lánnyal, aki hozzá hasonlóan képes még átlépni ebbe az álomvilágba, és igazi partnere lesz. Azonban meglepő módon Enikőt és édesanyját senki sem ismeri a kis településen, tudomásuk szerint a házuk már húsz éve lakatlan. Megvádolják Kittit, hogy csak kitalálta a lányt, ami nagyon fáj neki, hiszen ő tudja, hogy Enikő létezik, és amikor a lány anyukája egy titokba is beavatja, elhatározza, hogy segít nekik.
A Cseresznyeliget titka valójában egy hihetetlenül fantáziadús krimi, mesebeli elemekkel gazdagítva, egy annyira valóságos és kedves főszereplővel, amilyennel régóta nem találkoztam. Ahogy bonyolódtak az események és egyre több lett a rejtély, én is azt kívántam, bár tényleg létezne a boszorkányok titkos receptkönyve. Beszippantott a Kitti által teremtett világ, és nagyon jól éreztem magam benne. Nyilván kicsit prózaibb véget ér a történet, de ettől még varázslatosan izgalmas marad, és kiderül az is, hogy a valóság is lehet olyan érdekes, mint ami az álmodozások során születik meg.
Valójában azt gondolom, hogy Wéber Anikó többi regényéhez hasonlóan ezt sem csak a kiskamaszoknak kellene elolvasniuk, hanem a felnőtteknek is. Hogy egy kicsit emlékezzünk vissza arra, amikor még mertük használni a képzeletünket, és kilépni a mindennapi életünkből.
Hasonlóan fontos gondolatokat fogalmaz meg a könyv azzal kapcsolatban is, mekkora nyomást helyez a tinikre az, hogy elfogadtassák magukat. Bátorítsuk a gyerekeket, hogy merjék kifejezni magukat, találják meg azokat a dolgokat, amik valóban boldoggá teszik őket, és ha ez azzal jár, hogy néha a saját kitalált világukban szeretnek mozogni, az nem jelenti azt, hogy bármi „gond” lenne velük.
vissza a kiskamaszok sorozatához
Vissza a sorozat-ismertetőhöz
|