- Mit akarsz?! Hogy hívnak?! - Ilyesvalaminek - felelt a királyfi. - No, még ilyesvalami nevet nem hallottam - mondotta a kapus. - Jó lesz, ha elkotródol, mert látom, hogy nem jóban jársz! Elkotródik a királyfi, de a harmadik kapunál is szerencsét próbál. Kérdi a kapus: - Hogy hívnak? - Engem Négyhételőttnek! - No - mondta a kapus -, ilyesvalami nevet sem ezelőtt nem hallottam, sem ezután nem hallok többet! Mit akarsz? Mi a mesterséged? - Borbélylegény vagyok. Szeretném megberetválni a királyt. Tudom, hogy még úgy senki meg nem beretválta. Megemlegetné halála napjáig. - Hát ha olyan híres borbély vagy, akkor csak eredj be isten hírével, jó kenyered lesz a királynál. Bemegy a királyfi, de nem ment egyenest a királyhoz, hanem először befordult a konyhára. Kérdi a szakácsné: - Kit keres maga, lelkem? Mi a neve? - Macska az én nevem, kincsem, szakácsné. - Ó, hogy a macska rúgja meg, de különös neve van! - Itthon van-e a királykisasszony? - Ittnon biz a, lelkem, ki sem mozdul a szobájából, sír éjjel-nappal. - Ugyan mért sír? - Mert nem adták ahhoz a királyfihoz, aki itt járt négy hét előtt. - No, én éppen attól a királyfitól jövök. Levelet hoztam a királykisasszonynak. Tudom, megvigasztalódik, ha elolvassa. - Csak vigye, lelkem, vigye! Megmutatta, hogy merre menjen, de a királyfi visszafordult az ajtóból. - Hallja, kincsem, szakácsné, mi lesz vacsorára? Majd visszajövök. - Túrós rétes, lelkem. Csak jöjjön, jó szívvel várom! Azzal elment a királyfi, keresztül sompolygott vagy huszonnégy szobán, úgy talált a királykisasszony szobájára. Hát csakugyan igaza volt a szakácsnénak, most is sírt a királykisasszony, vörös volt a szeme a sok sírástól. - Jó napot, szomorú királykisasszony! - köszöntötte a királyfi. Megijed a királykisasszony, nagyot sikolt: - Jaj, ki vagy, mit akarsz?! - Túrós Rétes a nevem, felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tőlem. - Túrós Rétes! No, még ilyen nevet sem ettem világ életemben! - mondta a királykisasszony, s olyan lelkiből kacagott, hogy csengett belé a palota. - Hát mért jöttél, Túrós Rétes? - kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát. - Nézz meg jól, királykisasszony, nem ismersz meg? Hej de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony! - Jaj, hogy mertél ide jönni! Vége az életednek s az enyémnek is, ha megtudja az apám! No de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit, ott is maradt az estig, beszélgettek édesen, kedvesen s tanakodtak, hogy mit lehetne a király szívét megfordítani. Este aztán elbúcsúzott a királyfi, ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére. Reggel megy be a királyné a leányához, látja, hogy milyen halovány az arca, összecsapja a kezét. - Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett?! Mondta a királykisasszony: - Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a Túrós Rétes miatt. Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert ő úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált, amióta áll a világ. - Hogy hívnak? - kérdezte a király. - Ilyesvalaminek - felelt a királyfi. - No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg! Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban. Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak féloldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót meg a beretvát, kiugrott az ajtón. Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít, szörnyű éktelen volt a feje. - Megállj, gazember, megállj! - ordított a király, s szalad szobáról szobára. Először is a lányával találkozot. - Nem láttad Ilyesvalamit? - Jaj, nem láttam én semmit, nem is látok a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrós Rétes miatt. Szalad a király a konyhára. - Nem láttad Ilyesvalamit? - Nem láttam, felséges királyom, de Macska éppen most szaladott el. - Megbolondultak ezek? Mind félrebeszélnek! Szalad le a harmadik kapushoz. - Nem láttad Ilyesvalamit? - Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételőtt. - Bolond! - ordított a király, s nagyot ütött a kapusra. Szalad a második kapushoz: - Nem láttad Ilyesvalamit? - Bizony láttam, felséges királyom, éppen most futott az első kapu felé. - No, végre hallok okos beszédet is! Szalad az első kapushoz. Az ott fetrengett a kapu előtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni. - Láttad Ilyesvalamit? - Nem láttam, felséges királyom. - Hát mért fekszel a sárban? - Mert a Pálinka levert a lábamról. - Ej, szedtevedte gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?! Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király. Gondolta, még erősebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeriben üzentek, csak jöjjön bátorsággal, neki adják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat. Holnap legyen a vendégetek a soknevű királyfi!     <<VISSZA A GYŰJTEMÉNYHEZ