Interjú a szerzővel a könyv keletkezéséről A Róka és Egér új otthont keres című könyvben az állatok az erdőből a nagyvárosba költöznek. Hogy jutott eszedbe ez a téma? Amikor ezt a történetet kitaláltam, végzős voltam az Iparművészeti Egyetemen (ma: MOME), és az óvodás kisfiammal gyakorlatilag albérletről albérletre költöztünk. Az egyik ilyen albérletben volt egy kedves szomszéd bácsink, akinek az alakját talán ilyen módon szerettem volna megörökíteni. Ezzel egyidőben kezdték el tervezgetni a nagyszüleim, hogy eladják a veresegyházi kis nyaralójukat, ahol egyébként minden évben 7-8 hónapot éltek tavasztól őszig, és ami kisgyerekkoromtól nekem is a világ egyik legfontosabb helye volt. Talán ezek vezették a képzeletemet, amikor a történet megszületett. Az biztos, hogy amikor Róka és Egér az állomásra sétálnak, és "gondolatban búcsút vesznek mindentől, ami kedves a szívüknek", akkor a veresegyházi tó partján kanyargó kis ösvényt, sőt, az évtizedekkel azelőtt ott még meglévő kis erdőt, rétet láttam magam előtt lelki szemeimmel, és az is biztos, hogy Andrisék házát a Cserhát utca egyik szépséges háza ihlette. Külön érdekesség, hogy én magamat mindig is nagyvárosi lényként képzeltem el, talán emiatt is hoztam ezeket a kis hősöket épp az "én erdőmbe", a hatalmas, nyüzsgő városba - most pedig egy olyan helyen élek, ahol akár találkozhatnék a házunk mellett velük nap mint nap. - Lehet, hogy végül majd egy másik történetben mégiscsak visszavezet az útjuk nekik is oda, ahonnan elindultak a világot megismerni? :-) A könyvben több olyan képet is látni, ami Budapestet idézi. Ilyen például az állomás, az utca, a piac. Valós helyszínek ezek? Ahogyan az írók használnak karaktereket, helyzeteket, valóban megtörtént sztorikat, csak azután teljesen másképp "keverik" ezeket újra egy leírt történetben, ugyanígy dolgozom én is képekben. Sok részletre rá lehet ismerni, hogy "olyan mint...", de azután az összkép mégsem pont olyan. Vagy ahogyan az álmainkban is a valóság elemeit variáljuk. Pár évig készítettem grafikákat Budapest egyik patinás kerületének, Józsefvárosnak mindennapi életéről, a házak, járdák, utcák jellegzetességeit akkor figyeltem meg alaposan. Az állomás egyesíti magában azokat a pillanatfelvételeket, amelyeket Kenese üdülőtelep, Ábrahámhegy és Veresegyház Ivacs megállóhelyein rögzítettem. És persze a piac megjelenítésében ott vannak a személyes benyomásaim is, az akkor még meglévő régi Garay piacról - amikor kiderült, hogy azt is lebontják, új, modern bevásárlóközponttá alakítják, szerettem volna megjegyezni minden apró szegletét, minden zöldségesét, hentesét, lángososát. De ezek a dolgok inkább áttételes módon vannak jelen az elkészült képekben. Milyen technikával készültek a képek? Színes, picit texturált papírokra dolgoztam, tempera és akrilfestékkel készültek a színfoltok, jó száraz, kemény disznósörte ecsetekkel. Ettől olyan "érdesek" a színfoltok szélei sok helyen, sokszor azt gondolják, pasztellkrétával készültek. A kontúrokat szénnel, szénceruzával húztam meg. Ez a technika nem teszi lehetővé a nagyon apró részletek megjelenítését, így segít abban, hogy a lehető legegyértelműbben fogalmazzon az ember. A térbeli hatásokat elsősorban a színek kombinációival, meg persze a méretek változtatásával meg a takarásokkal értem el, nem nagyon vannak árnyékok, csak ahol fontos szerepük van a dramaturgiában (például a kivágott fák esetében, vagy a lemenő nap sugaraiban bandukló állatokat ábrázoló képen.) Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a komoly, igényes és művészi illusztráció épp oly fontos, mint a jó szöveg.   A téma, amit Paulovkin Boglárka körbejár ebben a mesében, szól egyrészt az otthon elvesztéséről és az új otthon megtalálásáról, és legfőképpen szól a barátságról - kevés szóval, sok, szuggesztív és erőteljes képpel.