1. Bazsó és Borka - A kedves pincerém
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 96
Hol egymást bosszantják, hol a szüleik idegein táncolnak, és bármibe fogjanak, biztos, hogy előbb-utóbb hatalmas kalamajka lesz a vége. Nyomukban egerek lepik el a lakást, romokban hever a nappali, liszt hull a plafonról. Vajon mi köze ehhez a titokzatos pincerémnek?
Öt humoros, rövid történet Bátky András tollából, Lakatos István rajzaival. Már első önálló olvasásra is ajánljuk!
Tartalma:
Bekezdő
Rém a picében
Aranyásók
Valaki nevet a végén
Nem ér a neved
Talált tárgy
Bazsó és Borka, egy fiú és egy lány ikerpár kalandjait követhetjük végig a Manó Könyvek legújabb darabjában.
A könyv 5 rövid történetet foglal magában, és ahogy a hátsó borítón olvashatjuk: első önálló olvasásra szánt humoros történetek.
A könyv első olvasók, kezdő olvasók számára ideális lehet: a kis könyvnek gyerekkézbe illő a mérete, jó minőségűek a lapjai, a könyv betűmérete és nagy sortávú szedése megkönnyítik az olvasást. Bátky nyelvezete alsó tagozatosok számára is könnyen érthető, ugyanakkor sikerrel csempészik be egy-egy, gyerek számára talán újdonságnak számító rokon értelmű szót, amit a szövegkörnyezetből a gyermek olvasó is könnyen megérthet. A történetek minden valahavolt gyereknek ismerősek lehetnek, a fordulatok nevetésre fakasztanak.
A könyv hátoldalán van még egy cimke is, amely „szülők nélküli olvasásra” buzdít. Ez egyszerre késztetheti fiatal olvasóját arra, hogy az olvasás bizony menő szabadidős tevékenység ( főleg ha az igazán menőnek számító Lakatos István készíti az illusztrációkat), másrészt ironikusan folytatódik: „Vigyázat! Kizárólag szülők nélküli olvasásra! (Úgysem tetszene nekik…)”.
Ez a mondat a könyvben kialakult családi helyzetre is utal (ironikusan vagy komolyan, ezt mindenki maga döntse el). A két gyerek amellett, hogy egymással is folyamatosan apró pozícióharcokat vív, amit Bátky rövid, pergő párbeszédekkel érzékeltet, állandóan a felnőttek által megszabott határvonalakat feszegeti. A felnőttek nem értik meg Bazsót és Borkát, az ikerpárnak pedig a felnőttek minden rendreutasítása „ellenséges támadás”. (Ahogy Borka kérdi Bazsótól, amikor az vázolja anyjuk várható reakcióit a kismacska láttán :”Te tulajdonképpen kinek drukkolsz ilyenkor?”)
A „felnőttek” elsősorban anyát jelenti, aki rendszerint dörgedelmes szavakkal fülel le egy-egy csínytevést, ugyanakkor egy-egy mondat erejéig beleérezhetünk a folyton a gyerekei után rendet rakó, folyton a gyerekeit nevelni próbáló szülő nem túl hálás szerepébe, összehasonlítva a gyerekeivel együtt nevető, vagy néha kívülállóként a kialakult helyzeten derülő „nagy gyerek” apával.
A felnőttek által meg nem értett gyerekek alakjai megidézhetik bennünk Janikovszky Éva gyerekmonológ-könyveit, a történetek azonban leginkább egy családi sitcom-sorozatra emlékeztetnek, a műfaj összes jegyét felsorakoztatva, de a jobbik fajtából. A kis történetek, mint egy évad epizódjai, lazán követik egymást, a cselekmény íve a mini-történetekben ismétlődik, a szereplők mit sem változnak a kalandok során. Ugyanakkor láthatjuk, hogy ebben a néha már diszfunkcionálisnak tűnő családban is van dinamizmus: a gondok elrendeződnek, anya is kiengesztelődik, sikerül befogadni egy új családtagot, egy kiscicát, és azt is megtudhatjuk, hogy van azért olyasmi, amire talán apa is meg tud haragudni.
Forrás: gyermekirodalom.hu
2. Bazsó és Borka - Borka nélkül a világ
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 96
Az égetnivaló ikerpár, Bazsó és Borka most sem tétlenkedik. Szeretnétek tudni, hogy miért üldözi egy kutyafalka Bazsót a Normafánál? És azt, vajon mire készülhetnek az ikrek egy kukában ülve? Hogy kicsoda Dárdai Dia és Döme? Miként lesz Bazsóból igazi sztár?
A válaszok ott lapulnak a sorozat legújabb kötetében, sőt, végül még az is kiderül, milyen rossz lenne Borka nélkül a világ!
Tartalma:
Bekezdő megint
Több nap, mint rétes
Forma egy, két, há!
Ki a király?
Bazsó. a sztár
Borka nélkül a világ
pagony.hu
Vásott kölyökből egy is elég! Ezt minden valamirevaló szülő tudja.
Ha azonban kettő van belőlük, akik ráadásul ikrek, akkor csakis sok-sok kalamajkára, felfordulásra és számtalan izgalmas kalandra számíthatunk. Így van ez Bazsó és Borka esetében is, akik minden találékonyságukat bevetik, hogy miközben felfedezik a világot, úton-útfélen egymást bosszantsák - ezzel nem kevés szemöldökráncolást okozva szüleiknek. Bazsó és Borka kalandjainak második részét ajánljuk a kisiskolásoknak.
Az ikrek már az első kötetben (Bazsó és Borka - A kedves pincerém) is bebizonyították, hogy nem kell a szomszédba menniük egy kis csibészségért, s ez mit sem változott. Ugyanolyan lelkesedéssel vetik bele magukat újabb világmegváltó tervekbe.
Megtudhatjuk, milyen szempontok a legfontosabbak királyválasztáskor: az abc-rend, az, hogy fiúnak vagy lánynak születtünk-e vagy akár a hódítások, s arról is többet tudhatunk meg, milyen házi kellékekből gyárthatunk magunknak koronát, hogy megjelenésünkkel is növeljük esélyünket.
Az ikrek elkalauzolnak bennünket a híres sztárrá válás rögös útjain és egy lmodellrepülőzéssel – sőt kutyareptetéssel - fűszerezett rétesvadászaton is, miközben persze nem hazudtolják meg önmagukat: minden adandó alkalommal keresztbe tesznek a másiknak, hogy aztán újra és újra összefogjanak és együtt próbáljanak meg kikeveredni a saját maguk okozta galibákból. Végül természetesen az is kiderül, vajon milyen Borka nélkül a világ... Te mit gondolsz?
Bátky András könyve az éppen olvasni tanuló kisiskolás korosztályt célozza meg, s laza, humoros hangvételével minden bizonnyal meg is nyeri ifjú olvasóközönségét. A rövid, könnyen olvasható kis történeteket Lakatos István modern, kedves rajzokkal illusztrálta, így még nagyobb öröm lesz az olvasás.
Bazsó és Borka történetei mai gyerekeknek szólnak és a mai élet minden elemét tartalmazzák, így a kicsik könnyebben azonosulhatnak főhőseinkkel, akikhez újabb játszópajtások, a Dárdai testvérek is csatlakoznak, hogy még izgalmasabb kalandokba vághassanak bele közösen.
Bátran ajánlom a könyvet minden általános iskolás kisgyermeknek, akik első könyveiket veszik kezükbe!
Szilvamag olvas blog
Bazsó és Borka még mindig rosszcsontok és eszük ágában sincs megjavulni. Persze ha ezt tennék, akkor sokkal unalmasabb lenne a könyv, és hát nem is azért olvasom én a gyerekeimnek az ikrek történeteit, hogy példát statuáljak velük, hanem kizárólag és szigorúan a nevetés és a szórakozás kedvéért.
A könyvben - az előző részhez hasonlóan - ugyancsak öt rövid mese található, melyek közül talán a legjobban Bazsó esete a kutyákkal tetszett. A leírás alapján tökéletesen magunk elé tudtuk képzelni vizuálisan a repülőgéphez erősített madzagon himbálódzó kiskutyát és az ezt néző tátott szájú közönséget. Persze sok múlott az előadás módomon is…. egy igazi szinkronművész veszett el bennem.
Aztán volt két olyan történet a könyvben, ahol inkább aggódtam mintsem jót szórakoztam volna az ikrek csíntevésén. Mert ugye nem biztos, hogy jó ötlet egy kukában ülve várakozni egy buszra, hogy az majd a lökhárítójára erősített kötéllel elhúzza azt, vagy épp egy kis hírnév után áhítozva bezárkózni a szobánkba és felhívni a rendőrséget, hogy terroristák tartanak túszul… szóval mindenképp érdemes elbeszélgetni a kisebb gyermekekkel, mint ahogy azt én is tettem, hogy miért nem szabad ilyet csinálni és, hogy milyen következményei is lehetnek mindennek. Ebből a szempontból hiányoltam is a szülői szigort és rendreutasítást a történetek végén.
Mindettől függetlenül elmondhatom, hogy a könyv nagyon vicces és szórakoztató volt, olyannyira, hogy a történetek végére szinte már a barátainkká is váltak az ikrek. Majd az eszünkbe jutott, hogy a mi utcánkban is lakik egy ikerpár, és akkor a gyermekeim elkezdték sajnálni az anyukájukat és az apukájukat, hogy szegényeknek mi mindent kell kiállniuk miattuk, de még mielőtt nagyon belehergelték volna magukat a sajnálkozásba megnyugtattam őket, hogy nem minden ikerpár ilyen ostoba és felelőtlen, mint Bazsó és Borka…. és hogy egyáltalán nem is kell ikernek lenni ahhoz, hogy a szülőkre a frászt hozzák a gyerekek egy-egy általuk jó mókának titulált játékkal.
Ami nagyon tetszik a könyvben, hogy kicsi, kényelmesen lapozható és hogy kis helyen is elfér. A rajzokat még mindig Lakatos István készítette, amiket nézve a kislányom rögtön felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekek teste mennyire aránytalanul kicsi a fejükhöz képest. Persze egy ötéves kislány nem tud így fogalmazni, ez helyett azt kérdezte: Anya, miért olyan nagy a kislány feje? (tiszta Piroska és a farkas feeling), mire én azt válaszoltam, hogy hát igazából nem is tudom..... Lakatos bácsit kéne megkérdezni... ő így tud rajzolni. Tetszik? És igen, tetszett. Sajnos az illusztrációkat még mindig keveselltük, igazán juthatott volna két oldalra egy belőlük, így nem várták volna a gyerekek tűkön ülve a lapozást, hanem olvasás közben nyugodtan nézegethették, bogarászhatták volna azt, na de ne legyünk ennyire mohók, majd hátha a következő részben.
A könyvet ajánlom kicsiknek és nagyoknak, de inkább a nagyobbaknak, az olyan olvasni tudó és mindenféle csínytevésre immunis nebulóknak, akik szeretik az e fajta humort és inkább jót mulatnak, mintsem példának tekintik Bazsó és Borka történeteit. És természetesen mivel hamarosan itt a karácsony így mindenkinek, aki a könyv kapcsán az eszünkbe jut.
|