A császár új ruhája - Mese a józan észről
Írta: Hans Christian Andersen
Átdolgozta: Margaret Snyder
Fordította: Gordos Judit
Illusztrálkta: David Prebenna
Hans Christian Andersen „A császár új ruhája" című meséjében olyan szolgákról ír, akik féltek őszinték lenni a császárhoz. Nem merték szemtől-szembe megmondani neki, hogy egy csaló csúnyán becsapta, hiszen semmiféle új ruhát nem készített neki, csak a pénzétől szabadította meg.
Inkább hallgattak, és hagyták, hogy a császár csupaszon vonuljon végig a városon.
|
Mígnem egy kisfiú kimondta azt, amit már addig is látott mindenki, csak mások miatt, félelmében hallgatott róla:
„A császár meztelen!"
Így tehát egy gyanútlanul megszólaló kisgyermek gondoskodott róla, hogy az igazság napvilágra kerülve futótűzként terjedjen tovább…
Fontos, hogy a gyerekek megtanulják az udvariasságot és a tekintélytiszteletet. De éppolyan fontos, hogy megtanuljanak a saját fejükkel gondolkozni, és kiállni a véleményük mellett, miként ebben a klasszikus mesében a kisleány.
A két különböző érték közötti helyes egyensúly megtalálása nem könnyű feladat.
Ez a mese nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy beszélgessünk a kérdésről.
A mese az emberi őszinteségről, tisztaságról szól, nevetségessé teszi a képmutatást, és azt sugallja, hogy az emberi hiúság még a leghatalmasabbakat is gyengévé, kiszolgáltatottá teszi.
DIAMESE>>
|
|