Kékmanó elővett egy színes papírlapot, és egy fekete ceruzával szép nagy kört rajzolt rá. A kört aztán négy részre osztotta.
– Nézd, ez az egyik szülinapodtól a másik szülinapodig tartó időszak. Pontosan egy év. Ezalatt négy évszak ballag körbe. Tél, tavasz, nyár és az ősz. Mindegyiknek pontosan ugyanannyi idő jut az évből. Most tél van, most ő a soros. A Mikulás érkezésével kezdődik, és nagyjából az ovis farsanggal van vége. December, január és február. Ezek a téli hónapok.
Kékmanó fehérre festette a téli hónapokat, és Marci úgy érezte, hogy hideg, vakító hókupac takarja be a papírt.
– Szeretnél körülnézni Télországban? – kérdezte a manó, és Mar ci örömmel bólogatni kezdett.
Így hát megfogták egymás kezét, nézték-nézték a rajzolt kör fehérre festett részét, és a következő pillanatban már a Mesék Birodalmában, Télországban jártak. Nagyon hideg volt itt, de Marci egyáltalán nem fázott, mert – csodák csodája! – meleg kabát, sapka, sál, kesztyű, sőt, bélelt csizma került rá az otthoni nadrág helyett.
Első útjuk a hópelyhek közé vezetett, megnézték, hogyan tanulnak szállni, táncolni a levegőben. Szigorú tanító bácsi irányította őket, s csak azokat engedte belibbenni a hófelhőbe, akik sikeres vizsgát tettek. Keringtek, kavarogtak a kis pihék, szorgalmasan gyakorolták táncukat. Marci csodálkozva nézte, és megpróbálta utánozni őket. Azt játszotta, hogy ő is hópihe. Karját maga elé tette, lebegtette, egyik lábáról a másikra szökdelt. Lassan, majd egyre gyorsabban forogni kezdett, egészen addig, míg teljesen elszédült. Nagyon vidám tánc volt ez, a kisfi ú hangosan kacagott közben. Végül lecsüccsent a hóba, ott várta meg, hogy elmúljon a szédülés.
Ezután Északi Szelet látogatták meg, aki rögtönzött széldudakoncerttel kedveskedett nekik. A süvítő, jeges koncertet a kavargó hótánc, és a varjak károgó éneke tette teljessé.
Kár, kár,
kár nagy madár,
ide száll, oda száll
fekete varjúnyáj
kiabál kár, kár,
kár messze száll.
Megnézték a Hóemberek városát is. Különleges város volt ám ez! Hókunyhókban laktak itt a hóemberek, akik hótányérból hógombócot ettek, és a gyerekeik hólabdákkal játszottak. Kedvesen invitálták Marcit is, hogy álljon be közéjük. Kemény hócsata kezdődött. Marci örömmel gyúrta, formázta a kisebbnagyobb hógolyókat, s ujjongva szaladgált a friss, porhanyós hóban.
Ezután Marci és Kékmanó havas erdőben sétáltak, láttak befagyott, jeges tavakat, meglestek téli álmot alvó, erdei állatokat.
– Látod, Marci! Az élőlények különböző módon alkalmazkodnak a hideghez – mesélte Kékmanó. – A fák, bokrok lehullatják leveleiket. Az állatok egy része vastag bundát növeszt, élelmet gyűjt, és aki csak tud, elbújik a hideg elől.
– Hová bújik el?
– A mókus az odújába, a medve a barlangjába, a rovarok a föld alá vagy a fák kérge alá.
– És aki nem bújik el?
– Van, aki útra kel, és elvándorol. Például a madarak közül sokan elrepülnek, és távoli vidéken töltik a telet.
– És aztán visszajönnek?
– Vissza. Tavasszal, amikor enyhül az idő, újra megérkeznek.
– Mindegyik madár elköltözik?
– Nem mindegyik. Azok mennek el, akik nem találnak télen eleséget.
– Mi szoktuk etetni a madarakat anyáékkal! – kiáltott Marci örömmel. – Teszünk magokat a madáretetőbe, és faggyút és olyan gombócot, amiben madáreleség van.
– Bizony, annak nagyon örülnek a kismadarak, biztosan sokan mennek hozzátok vendégségbe.
– Igen, rengetegen – bólogatott Marci.
Hirtelen megtorpant, mert alig akart hinni a szemének.
– Odanézz, ott a Mikulás! – kiáltott fel, és tágra nyílt szemmel nézte az aranyszánkót, a gyönyörű rénszarvasokat és a hatalmas puttonyát igazgató, ősz hajú öregembert.
A Mikulás is észrevette Marcit, mosolyogva intett neki, majd elhelyezkedett a szánkón. Marci izgatottan nézett a felemelkedő szán után, és fi gyelte távolodó alakját. Szinte még hallotta a száncsengő csilingelését, de hirtelen rádöbbent, hogy visszaérkezett meleg otthonába, saját kisszobájába.
– De jó volt ez, Kékmanó! Most már mindig tudni fogom, milyen Télország, és még a Mikulás is köszönt nekem!
A manó vidáman kacsintott a kisfi úra, és sejtelmesen elmosolyodott.
– Már nem kell sokat várni, és kiderül, milyen meglepetést rejteget a csodás mesebeli puttony. Talán neked is lapul benne valami…
2. Mikulásos mese
Vissza a sorozathoz
|