Charlie Mackesy kötetéből inspirációt és reményt meríthetünk a nehéz időkben. Gyönyörűen illusztrált könyvének négy szereplője van: a Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló, akik között különös barátság szövődik, és együtt fedezik fel az élet megrendítő igazságait. Ebben a lélekmelengető, finom szellemességgel átszőtt kézírásos kötetben Mackesy legnépszerűbb illusztrációi mellett (mint például a Segítség, amit több mint egymilliószor osztottak meg a világhálón) új, eddig sehol sem látott alkotásai is megtalálhatók. Modern klasszikus született, a hangja megidézi a Micimackó és a Taót, Az alkimistát és a The Giving Treet (Az adakozó fa). A lenyűgöző szépségű kötet mélyreható gondolatai a jövő generációi számára is kincset érnek.   utoszo.hu A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából az év végén jelent meg Charlie Mackey kötete, A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló, mely egy igazán különleges, kézírásos könyv, tele egyedi rajzokkal, és gondolatébresztő, vagy éppen megható felismerésekkel. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a nem mindennapi művét, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötetet! A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló – már a cím is sejteti a szokatlan hosszúságával, hogy nem mindennapi kötetet tart a  kezében az olvasó. Őszintén szólva, amikor először találkoztam a kötettel, még fogalmam sem volt, hogy miben is rejlik a különlegessége, csupán az fogott meg, hogy egy érzelmes és szívmelengető kötetnek ígérkezett, melynek már a külseje is nagyon impozáns. Ugyanakkor hasznos lett volna, ha ennél kicsit többet is tudok a kötetről, így nektek most elmondom, hogy mire lehet számítani.   A könyv leginkább azért különleges, mert egyedi hangulatú, különleges rajzok díszítik az oldalakat, ráadásul a kötet végig kézírásos, tehát olvasás közben olyan érzésünk lehet, mintha a szerző egyetlen és egyedi példányát tartanánk a kezünkben. Ezek miatt érzem leginkább, hogy a könyv tényleg nem mindennapi alkotás, és helye van a polcomon,  és bár a rajzok nem aprólékosak, képesek kifejezni érzéseket, ami szerintem hatalmas teljesítmény. Aki azonban emellett valamiféle történetre számít, annak csalódnia kell, ugyanis a cselekmény kimerül annyiban, hogy a négy barát – a Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló – találkoznak, ehelyett inkább aforizmákkal, elmélkedéssel és bölcs mondásokkal találkozhatunk. Íme, egy példa erre: “- A legnagyobb téveszme – mondta a Vakond-, hogy az életnek tökéletesnek kell lennie.” A könyv tehát a legkevésbé sem gyerekeknek szól, inkább az ajándékkönyv kategóriába sorolnám, azonban a kötetben kifejtett felismerések, bölcsességek és elmélkedések között vannak egészen meghatóak, aranyosak, és természetesen elgondolkodtatók is. Azt nem tudnám kijelenteni, hogy nem voltak olyan mondatok, melyeket kicsit semmitmondónak, klisésnek éreztem, és amelyek nem tudtak megfogni, de szerencsére volt néhány nagyon találó és elgondolkodtató rész is (ezekről lesz majd egy külön bejegyzés is). Én nem igazán vagyok híve a bölcselkedő írásoknak, ezért nekem inkább a vicces vagy aranyos részek tetszettek, de szerintem ez már az olvasó egyéni preferenciájától függ. Összességében azt kell mondanom, hogy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló egy igazán figyelemre méltó könyv, mely engem elsősorban a kivitelezése miatt nyert meg engem, de sikerült néhány egészen frappáns és nagyon igaz mondatot is összegyűjtenem, így bátran mondhatom, hogy érdemes volt elolvasni a kötetet. Ha szeretitek az olyan műveket, melyek nemcsak a magánkönyvtáratok ékességei lehetnek, de az élet apró dolgaira is rávilágítanak, akkor ne hgyjátok ki ti sem a könyvet! Kedvenc idézetek “– Hoztam neked egy finom sütit – újságolta a Vakond. – Tényleg? – Igen. – Hol van? – Megettem – mondta a Vakond. – Ó… – De hoztam helyette egy másikat. – Tényleg? És az hol van? – Úgy látszik, ugyanarra a sorsra jutott.” “– Gyakran másoktól várjuk, hogy jók legyenek hozzánk, holott nem is kellene várnunk, hiszen mi bármikor jók lehetünk magunkhoz – mondta a Vakond.” “Azt hiszem, a vadon hasonlít egy kicsit az élethez. Olykor ijesztő ugyan, de szép.” “– Mi volt a legbátrabb mondat, amit valaha mondtál? – kérdezte a Kisfiú. – Az, hogy segítség! – felelte a Ló.” “– Van kedvenc mondásod? – kérdezte a Kisfiú. – Igen – felelte a Vakond. – Mi az? – Ha valami nem sikerül elsőre, egyél egy kis sütit! – Értem. – És az segít? – Mindig.”   konyvesmas.blogspot Charlie Mackesy könyvén már akkor megakadt a szemem, amikor még nem jelent meg fizikai valójában hazánkban, de már láttam belőle egy-egy részletet vagy képet az interneten. Különleges illusztrációkkal és kedves állatokkal szinte bármit el lehet adni nekem, először erre a kötetre is azt hittem, hogy valamilyen mesekönyv lesz, de később bebizonyosodott, hogy sokkal-sokkal több annál. Most, hogy írok róla, már túl vagyok vagy fél tucat olvasáson (ami egyébként a szöveg mennyiségét tekintve nem nagy teljesítmény, hiszen elég rövid történetről van szó), és bár talán meglepő, de azt kell mondjam, hogy A ​Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló volt az egyik legtartalmasabb, legbölcsebb könyv, amit az utóbbi hónapokban volt szerencsém elolvasni. Mielőtt a tartalomról vagy a cselekményről írnék, muszáj picit elidőznöm a kötet fizikai megjelenésénél, ami egészen különleges és egyedi. A külső borító kicsit emlékeztet a régi könyvtári könyvek kötésére, a letisztult, egyszerű fedőlapon aranyozott betűkkel olvasható a cím. Már itt is kapunk némi ízelítőt a szerző és illusztrátor különleges stílusából, mely segítségével élővé és lélegzővé tette ezt a történetet és a benne szereplő karaktereket. Ahogy fellapozzuk a könyvet, azonnal tapasztaljuk, hogy a hagyományos, nyomtatott betűk helyett olyan összkép fogad, mintha a szerző saját kézírása és rajzai szerepelnének a naplószerű lapokon. Nekem nagyon tetszik ez a fajta megjelenítés, végtelenül személyes élménnyé teszi a könyv olvasását, olyan, mintha bepillanthatnánk valakinek a legbensőbb gondolataiba, érzéseibe.    Az előszóban a szerző kedves sorait olvashatjuk, aki felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a könyvet bárhogy olvashatjuk, ahogy csak nekünk tetszik, akár a közepénél is felcsaphatjuk, ha ahhoz van kedvünk. Hiszen pont ez a lényeg, hogy ez a könyv legalább annyira szól nekünk, rólunk, mint bárki másról, és ránk van bízva, hogy milyen mondanivalót, milyen értékeket viszünk belőle magunkkal.  "Képzeld el, milyen lenne, ha kevésbé félnénk." Ez a történet egy kisfiúról szól, aki eleinte kicsit magányos, majd találkozik a vakonddal. Később együtt kiszabadítják a csapdába esett rókát, majd csatlakozik hozzájuk egy ló is. Üldögélnek, beszélgetnek, kalandokba keverednek, átélnek napsütést, vihart, jobb és rosszabb napokat. És itt tulajdonképpen véget is ér, amit a cselekményről el lehet mondani, de mielőtt valaki megijedne és kevésnek érezné ezt, fontos hangsúlyozni, hogy a cselekménynél sokkal fontosabbak a szereplők között elhangzó mondatok, gondolatok, illetve a szerző fantasztikusan kifejező, egyedi rajzai, festményei.   Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek teljesen más élményt fog nyújtani ez a könyv, és pont ettől annyira nagyszerű. Engem leginkább egy önismereti utazásra kalauzolt, ahol megélhettem több olyan archetípust és lelki állapotot, ami életem valamelyik pontján meghatározó volt. Egyszerre voltam az eleinte magányos kisfiú, aki fél attól, hogy nem elég különleges ahhoz, hogy szeressék, a vakond, aki legtöbbször a sütire összpontosít, a róka, aki kicsit bizalmatlan és nehezen megszelídíthető, és a ló, aki csak ritkán mutatja meg, hogy tud repülni. Ez a könyv a szeretetről és önmagunk elfogadásáról szól, a bátorságról, ami ahhoz kell, hogy bármilyen körülmények között felálljunk és továbbmenjünk, illetve arról, hogy felismerjük a bennünk élő kisfiút - vagy kislányt-, vakondot, rókát és lovat, öleljük őket szorosan magunkhoz és ne feledjük el, mik az igazán fontos dolgok az életben.  "Azt hiszem, mindenki egyszerűen csak haza szeretne találni." Összességében egyértelműen kedvenc lett, ráadásul ez egy oly kötet, amit nem csak egyszer olvasunk el, hanem újra és újra előveszünk, ha szükségünk van rá. Egy nehéz, kilátástalan nap után igazi gyógyír átlapozni, különösen akkor, ha kellően meditatív, befelé figyelő állapotba tudunk hozzá kerülni, hogy mélyebben átadjuk magunkat a látszólag egyszerű kis mondatoknak. Mivel tökéletesen ártatlan, tele szeretettel, kedvességgel és megértéssel, akár már gyerekeknek is el lehet olvasni, ettől függetlenül nem tartom gyerekkönyvnek, sokkal inkább univerzális füveskönyvnek vagy önismereti, terápiás olvasmánynak. Emiatt, és a csodálatos kivitelezés miatt úgy gondolom, minden könyvespolcon ott a helye ennek a rendkívüli kis kötetnek. Kinek ajánlom?  Mindenkinek, aki úgy érzi, szüksége van egy meleg, szeretetteljes ölelésre. Vagy egy sütire.