|
Az Év Gyermekkönyve 2009: A Sötétben Látó Tündér
2020.06.13. 15:42
|
A Sötétben Látó Tündér (Pozsonyi Pagony) pont ellentéte a mindentlátó királylánynak. Már csak azért is, mert míg a mindentlátó királylányt képessége túlzottan is magabiztossá teszi, addig a Sötétben Látó Tündér önbizalma igencsak hiányos. Pedig igazán egyedi lény ő, hiszen a sötétben látja a gondolatokat és a kimondott szavakat. Édesanyjával együtt találják ki Tökmag Királyfit, hogy aztán a történet összefonja őt, a testvérei között legkisebb tündér és a legkisebb királyfi sorsát.
Bagossy László kötetéről Tamás Zsuzsa irodalmi szerkesztő elmondta: a legkisebb tündér, Pirinyó Minyó és a legkisebb királyfi, Tökmag története példát mutat, hitet ad és vigasztalást nyújt minden legkisebbnek.
A kis tündér “mindentlátásával segít legyőzni mások félelmét” – tette hozzá.
|
5-9 éveseknek
 Írta: Bagossy László
Illusztrálta: Takács Mari
Kiadó: Pagony, 2009, 2020
Oldalszám: 64
 Bagossy László története alapvetően két mese összefonódása. Az egyik Pirinyó Minyó, a kis tündér története, aki keresi életcélját. Ebbe a teljesen eredeti külső történetbe olvasztotta a szerző az ismert Világszép Nádszálkisasszony című népmesét.
 A Sötétben Látó Tündérben több más népmesei elemet is találunk: van itt a szerelmét kereső legkisebb királyfi, sok-sok próba, találós kérdések, a világ másik fele, tizenegy fejű sárkány, csodás segítők és boldog vég.
Gyönyörű szép mese arról, hogy is tanítsuk meg gyermekeinket olvasni a saját gondolataikban, szabadjára engedni a fantáziájukat, és kiszínezni a képzeletük világát.
Úgy, ahogy azt Pirinyó Minyó anyukája tette a történetben, amikor megtanította a kis tündérkéjének, hogy kell elképzelni a mesét, vagyis: látni a sötétben.
A szöveg varázslatosan és élethűen tálalja azt a kisgyermekes szülők által oly ismerős szituációt, ahogy gyermekük az ölükbe kucorodva, halvány lámpafénynél várja a lefekvés előtti mesét. Ahogy abban a pillanatban csak szülő és gyermeke létezik. A Sötétben Látó Tündér egy kedves kis mese egy tündérlányról, s a szülő-gyermek bensőséges viszonyáról szól.
„Amikor a legnagyobb unokám három és fél évesen az Örkény Színházban megnézte A Sötétben Látó tündér című előadásunkat, lázrózsákkal az arcán jött ki a nézőtérről, megölelt, és csak ennyit mondott: nagyon szépet meséltél, nagymama. Boldog vagyok, hogy első mesélője lehettem ennek a csodálatos szövegnek, és örülök, hogy most mesekönyv formájában is eljuthat minden anyukához, apukához, nagymamához és nagypapához, akiknek szívből kívánom, hogy segítségével találják meg az otthoni, meghitt mesemondás varázslatos hangulatát." - vallja a fülszövegben Pogány Judit Kossuth-díjas színművész.
A színházrendező Bagossy László által írt Sötétben Látó Tündér a 2009. egyik legnagyobb könyvsikere, ráadásul az Év Gyerekkönyve díjat és a Szép Magyar Könyv egyik különdíját is megkapta. Nem véletlenül, hiszen ez a könyv nagyon szép, nagyon jó, ráadásul nem csak könyv, hanem színdarab is (sőt, elsősorban színdarab volt - aki még nem látta, feltétlenül érdemes megnézni Pogány Judit lenyűgöző egyszemélyes előadását az Örkény Színházban).
Szilágyi Zsuzsa
Színes álmokat kívánok!
Málnácskapiros, nádszálzöld, éjmélykék ruhába öltöztette Bagossy László meséjét Takács Mari.
A Sötétben Látó Tündér kivételes erejű színházi előadásmódján túllépve a mesebeszédből színpompás mesekönyv, önálló mű lett.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy színház. A színházban élt-éldegélt egy rendező, aki maga is nagy kedvét lelte a mesélésben. Volt neki egy kedves története, a világszép Nádszálkisasszonyé. Valahányszor a gyerekei azt kívánták, lekuporodott az ágyuk szélére, és elmesélte nekik, hogyan találta meg a királyfi a három nádszál egyikében a szerelmét, a világszép Nádszálkisasszonyt. Volt abban a mesében gonosz boszorka, nyalka királyfi, gyönyörű szép királykisasszony, táltos paripa, bátorság, szerelem, de még türelmetlenség és nagy baj is, nem beszélve a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetéről. Mikor a rendező befejezte az ágy szélén a meséjét, és a királyfi meg a világszép Nádszálkisasszony boldogan éltek, míg meg nem haltak, egyszer csak megszólalt a takaró alól egy álmos hangocska:
„Mesélj még, félek egyedül a sötétben!”
Valahogy így képzelem, miért is kerekítette Bagossy László kedvenc meséje köré A Sötétben Látó Tündér szívet melengető történetét.
Mikor a rendező befejezte az ágy szélén a meséjét, és a királyfi meg a világszép Nádszálkisasszony boldogan éltek, míg meg nem haltak, egyszer csak megszólalt a takaró alól egy álmos hangocska: „Mesélj még, félek egyedül a sötétben!” Valahogy így képzelem, miért is kerekítette Bagossy László kedvenc meséje köré A Sötétben Látó Tündér szívet melengető történetét.
S ahogyan a tündérek a szappanbuborékból, úgy bújnak elő (a medvehagyma zöldjévé transzformált) nádszálak közül a keretmese hősei. Pirinyó Minyó, aki tündéranyja ölében kucorogva nemcsak születése titokzatos történetét tudhatja meg, hanem azt is, hogy mi végre jött a világra, mi az, amiben épp ő a legügyesebb. S ekkor tündéranyja elmond csak neki egy mesét, csak rá figyelve, csak őt szeretve, amiből megtudhatja a tündér-nevét! A Sötétben Látó Tündértörténete nemcsak a sötéttől félő gyerekek meséje, de a mesemondás misztériumára rátalálni vágyó felnőtteké is.
 A jól ismert népmesei motívumok átdolgozásával építkező, a mesebeszéden belül elmesélt történetet megelőző és elbúcsúztató percekben a mesélő felnőtt kap egy kis időt, hogy a racionális vagy épp irracionális, gondokkal teli felnőtt-hétköznapokból átlényegüljön a mese-misztérium megidézőjévé. A belső mese kezdetére érkezünk meg Takács Mariöblös zöld mesefoteljába, amit épp arra teremtettek, hogy ölbe vett gyermekünkkel együtt átéljük a mesélés örömét. A köznapi beszédtől a mesebeszédig vezető utat mutatja Bagossy László prózaverse is. A szemet vezető rövid sorokban a folklórból jól ismert motívumkészlet valójában éppen úgy működik, mint ahogyan a „nép ajkán élő” szövegváltozatokban áthagyományozódó népmeseszövegek a maguk idejében: a szüzséelemek kötöttségeiből és az újrateremtő mesemondó fantáziájából szőtt változatként, amely a mesemondással mint beszédaktussal nyeri el teljességét. Így lesz a gonosz boszorkából sárkány, a legkisebb királyfi megkapja a Tökmag nevet, a nádszál világszép lakója pedig beköltözködik egy üveg lekvárba, hogy Málnácskaként éljen tovább.
A Pagony Kiadó könyve azonban még ennél is továbblép. Takács Mari - igaz, nem először - egészen magával ragadó módon teremti meg azt a különleges képi világot, amelyben a mese szövege helyet kap. Merthogy itt nem a prózavers illusztrációjáról van szó, hanem egy olyan, két kemény fedél közé zárt térről, amely a mesebeszéd olvasóját a különböző művészeti alkotómódszerek (kép és versszöveg) összjátékával vonja bűvkörébe.
 Takács Mari számára nem idegen terület a különféle látásmódok, művészeti ágak egybefogása: nemcsak a tipográfia iránti vonzalma jelzi ezt, de olyan, az illusztráláson túlmutató munkái is, mint a Beszél a kéz, mely a siketek jelnyelvébe vezet be, vagy a Csodafa, amelyben egy szimfonikus zenekar mutatkozik be az óvodásoknak. A képi és a szövegvilág harmóniájának megteremtése a nyomda számára is nagy feladat, melynek eredményeként néhány, nekem túlzottan rózsaszínbe borított laptól eltekintve igen szép, kiegyensúlyozott oldalpárok születtek, miközben arra is ügyelni kellett, hogy a kompozíció szempontjai ne írják fölül a szöveg olvashatóságát. A tizetlépős dombocskára fölfelé haladva az utolsó lépéseknél kicsit erőlködik a szemünk a levelek sötétzöldjére nyomtatott fekete betűket olvasván, de a precíz könyvészeti munka, az oldalpárok pontos találkozása, az átfutó képek zavartalan látványa feledteti ezt az apró kellemetlenséget.
 A Sötétben Látó Tündér különleges képességgel bír: látja a sötétben kimondott szavakat, a képzeletében meg tudja teremteni a mese képeit. Ülünk a színházban, korom sötétben hallgatjuk Pogány Judit ezerféle hangján a mesejeleneteket, és lehetetlen vállalkozásnak tűnik ezt a mesét színes képeskönyvben kiadni. Valószínűleg nem is lehetne, ha Takács Mari az egész problémán átlépve valami teljesen újat ki nem talál! A végsőkig leegyszerűsített, csak a leglényegesebb részt kiemelő rajzaiban a figurák, a tárgyak csak utalásszerűen vannak jelen, hogy a „továbbképzelés” már a sötétben látó olvasótündérek dolga maradjon. Figurái olykor Malevics parasztciklusának arctalanságát idézik, néha pedig a naivok szürrealisztikus megoldásait juttatják eszünkbe. S bár az illusztrációk valósággal betöltik a lapokat, a tömbszerű, olykor kifejezetten sematikus, ugyanakkor csupán egy-egy részletet felvillantó képek nem fosztják meg a könyvet lapozgatókat attól, hogy a mese részeseivé válva maguk is kipróbálják, mennyire sötétbenlátók.
A könyvegész ritmusa követi a mese fényváltozásait, hol a sötétebb tónusú festett hátterek előtt megjelenő fehér betűkből bontakozik ki a történet, hol - a gyűrűből kiszökő fény játékát megelevenítve - fehér lapra nyomtatott fekete szöveget öveznek a színpompás álomrajzok. Az oldalpárok példás tervezésekor a képnek és benne a prózaversnek mint vizuális elemnek a tökéletes összhangjára törekedtek az alkotók, feltételezem, hogy épp ez szólt az oldalszámok elhagyása mellett. Mivel pedig ezt a könyvet úgysem lehet letenni, a lapszámozás keveseknek fog igazán hiányozni!
A mai szórakoztató ipar a sztorik és vizuális elemek elképesztő áradatát ontja a médiumok teljes spektrumát kihasználva. E marketingcélú mutációk lehangoló kópiák csupán: jobbára népszerű(sített) filmkarakterek, képregényben, számítógépes játékon és gyorséttermekben osztogatott műanyag gagyiba öntve. Innen nézve különösen értékes a Pozsonyi Pagony vállalkozása. Az író-rendező Bagossy László, az Örkény Színház előadásának látványát tervező Bagossy Levente, Pogány Judit és Takács Mari munkája kivételes példája annak, hogy autonóm művészegyéniségek ma is képesek lehetnek a különböző művészeti ágak sajátos nyelvére építve önálló, érvényes és izgalmas interpretációkat létrehozni.
Forrás: revizor kritikai portál
 Bagossy Laura
"Te látod a sötétben a gondolataidat?
De látod-e a sötétben a kimondott szavakat?
Ha azt mondanám, hogy ’rózsa’, látnád-e piros szirmait?
Ha azt mondanám: ’tündöklő napocska’, látnád-e a sötétben is, ahogy fényesen vakít?
Mert ha igen, akkor olyan mesét mondok neked, ami a kimondott szavak által a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének a legsötétebb csücskébe vezet.
Aki erre az útra el akar jönni velem, annak a kimondott szavakat a sötétben is látnia kell.Aki pedig erről az útról visszatér, az lehet a legbátrabb testvér, az lehet az összes testvér közül a legsötétben látóbb: a Sötétben Látó Tündér.”
Ismerik a mindent látó királylány történetét? A mindent látó királylány palotájának tizenkét ablakából mindent lát, ami az országában történik. Ez a képessége túlzottan is magabiztossá teszi: nem akar férjhez menni, esze ágában sincsen bárkivel is megosztani birodalmát. Amikor elhatározza, hogy csak olyan férfihoz hajlandó feleségül menni, aki még előle is el tud rejtőzni, tulajdonképpen nem arra ad esélyt, hogy meghódítsák a szívét, hanem arra, hogy legyőzzék.
A Sötétben Látó Tündér épp az ellentéte a mindent látó királylánynak. S nem csak azért, mert története kezdetén, amikor még tündérneve sincs, kicsi lány ő – kettőszázkilencvenkilenc tündérfivér s - nővér legkisebb testvére –, hanem azért is, mert éppen önbizalomban szenved hiányt.
„Tudni kell (…) /, hogy a tündérek arról kapják / nevüket és mesterségüket, / amiben a testvéreik között a legügyesebbek.”
Márpedig Pirinyó Minyó, a legkisebb úgy érzi, hogy semmivel, de semmivel sem tud kiemelkedni a testvérei közül.
De ebben téved. Hiszen ő, egyetlenként, látja a sötétben a gondolatokat, látja a kimondott szavakat.
Azon a nevezetes éjszakán, amikor – több mint háromezer éve – elnyerte tündérnevét, tündérédesanyjával egy olyan történetet eszeltek ki, amely számunkra is ismerős lehet. Nem, nem a mindent látó királylányét – Tökmag királyfiét! Aki éppen úgy indul el legkisebb királyfiként Málnácskáért, ahogy a népmesei királyfi indul el a világszép nádszál kisasszonyért.
A legkisebb tündér és a legkisebb királyfi története – az egyik Pirinyó Minyóból Sötétben Látó Tündérré, a másik legkisebb királyfiból királylány-mentő vőlegénnyé lett – példát mutat, hitet ad és vigasztalást nyújt minden legkisebbnek.
A Sötétben Látó Tündér pedig fölfedezett képességével nem arra vár, hogy legyőzzék, mint a mindent látót, hanem mindent-látásával segít legyőzni mások félelmét. Hiszen biztatja azokat, akik félnek az éjszakától, azokat, akik félnek a semmit-se-tudástól, és azokat, akik félnek a meghalástól.
Képzelettel, szeretettel és bátorsággal.
Ahogyan Bagossy László is mesebeszél.
" Gyönyörű szép mese arról, hogy is tanítsuk meg gyermekeinket olvasni a saját gondolataikban, szabadjára engedni a fantáziájukat, és kiszínezni a képzeletük világát. Úgy, ahogy azt Pirinyó Minyó anyukája tette a történetben, amikor megtanította a kis tündérkéjének, hogy kell elképzelni a mesét, vagyis: látni a sötétben."
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
