1.  A farkaslak Oldalszám: 112 A Messzi-erdő lakói békében élnek, mert az állatoknak szigorúan tilos megölniük – és megenniük! – egymást. Főborz nyomozó ügyel a rendre. Könyörtelenül lecsap az elkövetőre, aki eltulajdonít egy fenyőtobozt, kitép egy farktollat vagy a tisztásra piszkít. Ifjú segédje, Borzmacska azonban nem erről álmodott, amikor belépett a testületbe. Az efféle ügyekben nincs fantázia. Ő többre vágyik, izgalmakra, bestiális bűncselekményekre. Drámára, vérre!   Hamarosan teljesül az álma: a békák azt brekegik (természetesen csakis a békahírhálóra regisztrálóknak, akiknek van kvakfiókjuk), hogy Nyulat meggyilkolták. Meg is ették, csak a farka maradt. Siratja özvegye és sok-sok árvája. Kiterjedt nyomozás kezdődik Dögkeselyű, a helyszínelő, Egér, a pszichológus, Boldi, a bátor futrinka és más erdei polgárok részvételével. Szemet szemért! Farkat… izé… hogy is van ez?   2. A ragadozó jogai Oldalszám: 112 „Egy állat elmosódó, homályos sziluettje a sötétben. A pofája nem látszik. Óvatosan odalopakodik a tyúkólhoz, fejét leszegi, szinte a földhöz lapul, igyekszik egybeolvadni a fűvel és a tulajdon árnyékával, igyekszik észrevétlen maradni. Gyorsan, de könnyedén mozog, nem kapkod. Ragadozótempó. A profi gyilkos ismertetőjegye. Odaér. Mozdulatlanná merevedik. Most szemeli ki az áldozatát. Alig észrevehetően felemeli a mellső mancsát: a ragadozó ruganyos, ugrásra kész tartása. Már előre érzi a tyúkvér ízét és szagát. Ragadozópofáját a telihold felé fordítja – s egyben a biztonsági kamera felé, úgyhogy végre valamit ki lehet venni az ábrázatából. Ó, milyen ismerős a rendőrségi Borznak ez az álmodozó pillantás a holdra a villámgyors vetődés előtt – a gyilkos állat kurta, mágikus éjjeli szertartása…”