Újra meg kell tanulnunk, milyen jó várni egy ajándékra, egy almára, egy barátra! „Csodás dolog vágyakozni valakire, és annál boldogabbak leszünk, mikor eljön.” Elképzelni az örömöt, mikor egymás nyakába borulunk, és végre látjuk egymást. A kis csirka bízott benne, hogy Felícián eljön, más lehetőség meg sem fordult a fejében. Pí is bízott benne, hogy míg Argon távol van, a tőle kapott szerencsekavics megvédi őt a bajtól, akkor is, ha nem így látszik elsőre. '– Fogd ezt! – nyújtotta oda a csirkának Pí a kavicsot. – Mi ez? – Szerencsekavics. Megvédi a szívedet a bánattól. – Aha. – Vedd el! – Nincs rá szükségem. Szerintem csodás dolog vágyakozni. Minél inkább vágyakozom, annál boldogabb leszek akkor, amikor Felicián visszatér hozzám.' De van, aki nem javul, ahogyan a hórihorgászok sem figyelnek egymásra, és nagy sietségükben a fontos dolgok elúsznak mellettük. Nekik az idő csak a kapkodást jelenti, a feladatot, és nem veszik észre, ha lemaradnak valamiről. Pedig aki figyel, annak megváltozhat az élete. A harály türelme végtelen, és csodálattal nézi a fölötte repülő madarakat minden nap. Végül észrevett valamit, és megváltozott minden: teljesült a legnagyobb vágya, miközben ő csak máson akart segíteni. A csirkának van ideje várni, nőni, és ha bízni is tudunk egymásban, szerencsénk is lesz! "A játszótér közepén egy boldogtalan csirka állt. Aki boldogtalan, olyan, mint egy kút. Senki sem mer túl közel menni hozzá, nehogy beleessen. És mégis, a kút nem csak egy üreg. Víz van benne. Élet van benne, amiből valakinek mernie kell meríteni." A Szerencsekerék mindennek a beteljesülése, tanulsága és végkifejlete. Együtt örülünk a már jól ismert szereplőkkel, velük izgulunk, és várunk. Érdemes együtt olvasgatni: mi is feltöltődünk, és végre egy könyv, ami mer a fontos dolgokról mesélni - nem csak a gyerekeknek. Munkácsi Anna