Végre elolvadt a hó. Kizöldült a fű, a nap melege kicsalta a rügyecskéket. Életre kelt az erdő, mert megérkezett a tavasz. A madarak nem fáznak többé, a virágok színpompás ruhát öltenek. Csupa madárdal, csupa illat az erdő.
Az lenne csak a szép, ha a meseerdő két kis őre tovább aludná téli álmát! De ím, kinyílik házuk ajtaja és máris előttetek terem: Pity és Paty.
Ők is nagyon várták a tavaszt! Most aztán lehet bújócskázni, lepkékkel fogócskázni, vidáman ugrabugrálni. De szeretik ám a rendet meg a tisztaságot is. Söpörnek, súrolnak, törölgetnek, helyre raknak, csak úgy ragyog az erdei házikót.
– Pity, te most itthon maradsz, míg én fáért megyek az erdőbe – szólt Paty.
– Jól van, én egyedül sem félek!
Trallala, trallala – vidáman lépeget Paty, jobbra is, balra is köszönget.
– Jó reggelt, kis virág, de nagyot nőttél tavaly óta akácfácska!
Időnként megáll, hogy megigazítson valamit: itt egy virágot egyenesít fel… amott egy bogárkán segít, a hátára pottyant szegény, sehogyan sem tud talpra állni.
Ez a két bohó pintyőke meg összeveszett. Mindegyik a saját fészkébe akarja vinni a szalmaszálat.
– Ne marakodjatok, kedveskéim, van ott még egy másik szalmaszál is!
Patynak igaza van – pityegnek, és elrepülnek, csőrükben egy-egy szalmaszállal. Jó, puha fészket raknak a kis pintyőkéknek.
De lássunk munkához, vár otthon Pity. Hazavinném ezt a köteg fát, csak olyan nehéz ne lenne!
Éppen arra szalad egy egérke. Patynak jó ötlete támad:
– Kedves barátom – int felé -, segíts nekem!
A jószívű egérke még Patyot is a hátára vette. Így aztán hamar hazaértek.
– De hol van a testvérkém? Nem látom sehol! Pity, Pity, hol vagy? – kiáltozott Paty.
Pity bizony elcsavargott, és szegény feje nagy veszedelembe került. Találkozott egy békával és megijedt tőle! Na, most mi lesz?
Pity nem nagy hős, de a béka sem bátor. Loccs! – vissza is ugrott nyomban a tóba és alaposan összefröcskölte Pityet.
Ó, most csuromvíz vagyok, még a szép hóvirág kalapom is átázott! – kesergett Pity.
– Mit szól majd hozzá Paty?
De Paty nem szólt semmit, örült, hogy megtalálta testvérkéjét.
– Menjünk haza a mi kis házunkba!
S amíg Pity ruhája száradt, Paty elmesélte, hogyan segített rajta az egérke, hogy megnőtt az akácfácska és milyen szép tavasszal az erdő!
|