Örülj, hogy lány!

Van, amit az ember előre megérez.

Különösen akkor, ha babát vár.

Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz,

mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet.

Még azt is elhittem, hogy

egy apa csak a fiúnak örül.

Sőt azt is, hogy egy anya is jobban örül a fiának.

Mert a lányok kényeskedők, nyafkák, hiúk.

A fiúk meg okosak, bátrak, erősek.

Fiút vártam.

Szőkét és kék szeműt.

Máriuszt, Krisztiánt vagy Tituszt.

Barna hajút és fekete szeműt.

Farkast, Rómeót, Ivánt.

Erőset, bátrat,

akiből sportbajnok lesz:

Attilát, Botondot, Hunort.

Okosat, tehetségeset,

aki majd szakállt növeszt és

szemüveget hord:

Ambrust, Norbertet vagy Boldizsárt.

Már eljött az ideje,

és én még mindig nem döntöttem.

Mert az apja is mondott néha neveket,

és ezzel csak megzavart.

Végül úgy határoztam, hogy

előbb megnézem a fiamat,

és attól függően, hogy az erő és a bátorság,

vagy a nagy ész és a tehetség látszik rajta jobban:

Olivér, Dávid vagy Bonifác lesz.

Úgy tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve,

ha már megszületett.

Hát valóban tőlem kérdezték,

csak előbb annyit mondtak:

GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISLÁNY!

Mert úgy látszik, néha egy anya is tévedhet a megérzéseiben.

Meg azok is, akik ránézésből biztosan tudták, hogy fiú lesz.

De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok,

és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam,

csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges,

és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk,

senki más.

Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!

És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve,

mindjárt kettőt is mondtam,

pedig nem is gondolkoztam rajta,

csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják.

Különben is, nehéz lett volna eldönteni,

hogy inkább erős vagy bátor, vagy okos és tehetséges,

mert csak azt láttam, hogy gyönyörű.

És amikor mellém fektették,

és azt mondtam neki, hogy édes kislányom,

láttam, hogy megérti,

és ő is szeretné

nekem azt mondani, hogy

édes anyukám.

Persze erre még várnunk kell egy kicsit.

Én az első perctől fogva örültem a lányomnak,

csak akkor még nem tudtam,

hogy másnak is ekkora öröm,

hogy nekem lányom született.

Hogy örült az apja!

Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne,

de úgy látszik, mégis lányt várt,

mert egyre csak azt kiabálta:

megszületett a lányom, a lányom, a lányom,

amíg meg nem elégeltem

és fel nem világosítottam, hogy az enyém is.

Én igazán az első perctől fogva örültem a lányomnak,

és annak is örültem, hogy az apja örül a lányának,

de akkor még nem gondoltam arra,

hogy egy lány sokkal jobb, mint egy fiú.

Aztán meggyőztek róla.

Örülj, hogy lány!

mondta az anyám,

legalább nem akar majd m

motorbiciklit

és nem megy el

autóversenyzőnek!

Persze a bátyámra gondolt, aki akart és elment.

Örülj, hogy lány!

mondta az apám,

egy lánynak mindig

könnyebb az élete!

És ő csak tudja, hiszen fiúnak született.

Örülj, hogy lány!

mondta a barátnőm,

egy kislány olyan cicás

és olyan aranyosan

lehet öltöztetni.

És ő csak tudja, mert van macskája és nemrég

nyitott gyermekdivatbutikot.

Örüljön, hogy lány,

mondta a nővérke is,

mikor haza készültünk,

és a kezembe nyomta

a kislányomat.

Nézze csak meg,

már most kész kis hölgy!

És valóban, ahogy megnéztem a lányomat,

és aztán a többi kisbabát,

rajta kívül egy sem látszott kész kis hölgynek,

de még kész kis úrnak sem.

Amikor már otthon voltunk,

és megjelentek a rokonok,

a szomszédok és a barátok gyereknézőbe,

ők világosan meg is mondták,

hogy miért jobb egy kislány, mint egy kisfiú.

Örülj, hogy lány,

mondták a rokonok,

a szomszédok

és a barátaink mind.

A fiúk vásottak,

önzők

és hamar elmennek a háztól.

Bezzeg a lányok!

Egy lány az szép, kedves,

melegszívű és anyás.

Tinka néni még azt is hozzátette,

hogy egy lány ügyes kezű,

szorgalmas, és mindenben segít az anyjának.

S azt hiszem, ez mind így igaz.

Mert ahogy elnézem a lányomat,

már most is szép és kedves.

Ha megnő,

a tévések mindig

őt mutatják majd a közönség soraiból,

a metrólépcsőn

mindenki elmosolyodik,

aki szembejön vele és ránéz,

és a világbajnokságon ő nyújtja át

a virágcsokrot a győztesnek.

Folytatás>