| 		
		 
 A mese választ ad minden nagy kérdésre
	
		
			
				
					 Régen, amíg nem volt ennyi televízió csatorna és ilyen sok mese, addig teljesen természetes volt, hogy a szülők este, lefekvés előtt mesét olvastak a gyerekeknek. Ma már sokkal egyszerűbb leültetni a tv elé a gyereket, addig sem kell foglalkozni vele. Szerencsére ez azért így nem teljesen igaz. 
				
					Sok szülő tartja ma is fontosnak az esti mesét. Előveszik azokat a könyveket, amikből még nekik olvastak a szüleik. A sokfajta, modern mese mellett, úgy tűnik még mindig ezek a népszerűbbek. A kicsik ugyanúgy izgulnak ma is a Piroska és a farkas, vagy valamelyik Grimm-mese hallgatása közben, mint annak idején az anyuka, vagy az apuka. 
				
					Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvében arról ír, hogy a gyerekek azért szeretik különösen a mesét, mert minden nagy kérdésre választ ad. Az élet, a halál, a féltékenység, elszakadás a szülőktől, életmód, felnövekedés. 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			| 
				 
					F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus szerint a mese egyrészt a gyermeki életre, másrészt a gyermeki gondolkodásra szabott életfilozófia. A gyerekeknek még szabad mágikusan gondolkozni, vagyis a varázslatban hinni. A leginkább valósághű alaknak mindig azt a figurát rajzolja meg a mese, amelyikkel a gyerek azonosulhat, legyen az egy nyuszi, vagy akár egy kis béka. Tehát a pozitív, kicsi, védtelen, de végül is saját magán segíteni tudó kedves lényt. 
				
					A gyerekek tökéletesen értik a szimbólumot. F. Várkonyi Zsuzsa elmondta: ugyanazzal a gondolati és képi világgal dolgozik a mese, az álom, a költészet, általában a művészet és tulajdonképpen az elmebetegeknek a fantáziái is. 
				
					Sokszor azt mondják a mesékre, hogy nagyon kegyetlenek, a gyerekek mégis szeretik. Egy gyerek azokat a meséket szereti, amelyek az ő éppen meglévő gyerekkori érzelmi problémáját mondják el a szimbólumok nyelvén. Ha olyan problémával találkozik a mesében, amellyel az életben még nem találkozott és nem is érti, például halál, azt félre söpri, elfelejti.  
				
					A népmeséket a gyerekek azért nem érzékelik kegyetlennek, mert ugyan megtörténik a borzalom, de mindig van egy jó vége. Tehát, ha máshol nem a mennyekben újra találkoznak, ha máshol nem a mennyekben kap egy jóvátételt a főhős a sok igazságtalanságért. 
				
					F. Várkonyi Zsuzsa elmondta: a mese mindig föloldja azt a feszültséget, amiben megmártózni felnőtt korunkban is szeretünk. Hát miért olvasunk rémhíreket, miért szoktathattak minket arra rá, hogy a hírek csak rémségekből álljon? 
				
					Mert a gyerekkori vérszomjunk az arról szól, hogy jaj de jó, hogy nem velem történt és utána el lehet zárni a tévében, a rádióban és be lehet csukni a könyvet. Van egy olyan igénye a gyereknek, hogy valami rosszat azért átélni, hogy utána lezárhassa, mint aki azt mondja, hogy jó hát ez nem is igazi, mert nem velem történt. El tudok menni előle.  
				
					A gyerekek szeretnek borzongani, és ez egy elemi szükséglete a felnőttnek is, és a mesében azt mondják, hogy utána boldogan éltek, míg meg nem haltak, a tévé pedig azt mondja, akkor jó éjszakát kívánok.  
				
					  
				
					Forrás: Magyar Rádió 
				
					  
			 | 
		 
	
 
	  
	  
	  
 |