"Szalma Edit grafikus negyvenen túl is érti még, mi kell a jó játékhoz, humoros illusztrációi adják a versekhez a szín-kavalkádot. A mondókák mellé ízléses mesevilág dukál, a valóság látszatát repülő felhők, kifli-holdak és mesés földgolyóbisok tarkítják. Különös erőssége e kötetnek, hogy a kitalálós ritmika a képekre felelget, az ötvösnek induló, majd tervezőgrafikussá lett festő gyermeki örömmel, mutatós példával segíti a könyvcsinálás mesterségét. A kontrasztos, lendületes akvarellek, temperák a felnőtteknek is igazi csemegeként szolgálnak, a könyv néhol groteszk, máshol szürreálisan vicces világa a végletekig szerethető. Szalma Edit képei ugyancsak részt vettek már közös kiállításon a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének szervezésében, a ’91-ben végzett festőgrafikus rajzaival garantáltan érzékeny világba érkezünk." (Kele Csilla)   Miazmég A miazami után újabb könyvecskével jelentkezett Nyulász Péter, melyben szintén kitalálós versikék kaptak helyet. A kötetről így vall a szerző: „Az én célom az volt, hogy a gyerekek kitalálják a megfejtést – azaz sikerélményt adjak, s tapasztalatom szerint ezt nagyon élvezi is a közönség. A „kitalálós versike” fogalom pedig akkor keletkezett, amikor ráébredtem, hogy a népi találós kérdés műfaj logikája ennek épp a fordítottja. Ott a feladvány éppen arról szól, hogy az minél furfangosabb legyen, hogy lehetőség szerint csak kevesek tudják megfejteni. Az én kitalálós versikéimet ezzel szemben úgy mutatják be egy-egy tárgy vagy fogalom jellegzetes tulajdonságait, hogy abból teljesen összeálljon a kép. A legtöbb esetben ez sikerül is a gyerekeknek. Csak el kell kapni a fonalat – hogy tulajdonságok alapján kell megmondani, miről lehet szó –, s utána már pusztán odafigyelés kérdése az egész.”   Minden évben hazatér, mikor véget ér a tél. Kelepel a hosszú csőre, menekül a béka tőle. Mi az? Dülledt szeme, széles szája, zöld a színe mégsem sáska. Egész éjjel kvartyogott, megette a szúnyogot. Mi az?