Timo Parvela a finn ifjúsági irodalom legnépszerűbb szerzője, számos könyve jelent már meg magyarul is (pl. kisiskolásoknak írt Hinta-sorozat és Ella sorozat).   A szépirodalomra és a kalandra éhes olvasók egyaránt kedvelik a tanítóból lett írőt.

2. Visszaszámlálás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 152   Ari és Joni, miután teljesítették a világ legnehezebb számítógépes játékát, részesei lehettek a rejtélyes küldetésnek, amely a Kepler62 naprendszerben keres lakható bolygókat. De vajon miféle titokzatos bázisra érkeztek és kik lesznek társaik a hosszú úton?   Marie, a világ leggazdagabb fegyvergyárosának elkényeztetett, de magányos lánya is a bázison van. Ő ­ugyan nem oldotta meg a feladványt, de megfizetett érte. Hiszen pénzen bármit meg lehet venni. A három gyerek tudni akarja, mit titkolnak előlük. Vajon a bázis egy nagyszerű küldetés kiindulópontja vagy szánalmas börtön? Ki kell deríteniük... Udvari Orsi   Ari és Joni történetét már megismertük a Kepler62 első részéből. A két fiú azok között a „szerencsés” kiválasztottak között vannak, akiknek sikerült végig vinniük a világ legnehezebb és legrejtélyesebb számítógépes játékát, a Kepler62-t, és ezért részt vehetnek egy igazi expedícióban. Ott váltunk el tőlük, hogy felültek egy ismeretlen repülőgépre… Hogy mi a Kepler62 expedíció? És kik állnak egyáltalán mögötte? Miért gyerekek kellenek hozzá? Számos megválaszolatlan kérdés maradhatott bennünk az első rész elolvasása után, amikre végre választ kaphatunk A visszaszámlálás című kötetben. A második részben egy újabb szereplőt ismerhetünk meg, aki a nagy kaland részesévé vált. Marie más úton került a kiválasztottak csapatába, mint a két testvér. Egy milliárdos norvég fegyvergyáros lányaként látszólag nincs lehetetlen: Marie fölbérelt pár „kockát”, hogy vigyék végig helyette a játékot. Az egyikőjüknek, Halfman-halfbiscuit05-nek sikerült is, s ezzel Marie bejutott a kiválasztottak közé. Ő is részesévé vált a történetnek, ami közel sem olyan, mint amilyennek elképzelte. Titkok sokasága övezi a Kepler62 expedíciót és a bázison Marie furcsaságok sokaságával találja magát szemben: hogyan és miért figyelték meg az otthonában titkos kamerák segítségével? Milyen lényeket rejtegetnek a bázis pincéjében? Valójában ki a barát és ki az ellenség? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ Marie a felkészítő bázison, ahol már Ari és Joni, valamint jó pár „kiválasztott” vár az expedíció megkezdésére. Vajon megtalálja a válaszokat? Az első kötethez képest szembetűnő a narrátori pozícióváltás. A második részben belülről, az egyik résztvevő nézőpontjából látjuk a cselekményt, ami abszolút erősíti a történetbe való belehelyezkedést. (Az elején fokozza az izgalmat, hogy nem is tudjuk, ki az, aki beszél.) Az elbeszélő pedig egy lány! Egy aktív, belevaló csaj, akit szó szerint megedzett az élet. Apja vállalkozása miatt fegyverek között nőtt fel, amiknek ő maga is szakértője. Simán össze tud rakni pár műanyagdarabból egy működőképes stukkert. Marie alakja nagyon szerethető: egyrészről vagány kamasz, akit nem érdekel a külvilág, másrészről egy magányos kislány, aki teljesen egyedül tölti a mindennapjait, hiszen apja mindig távol van, édesanyja pedig meghalt. (Közös ez a magányos vonás az összes kiválasztott gyerekre, például Arira és Jonira is.) Ez a kettősség építi fel főszereplőnket, akinek humora is rendkívül egyedülálló és különleges. Az illusztráció továbbra is lehengerlő! Ismét többoldalas grafikák, képregényszerű figurákkal. Ha ránézünk a borítóra, egyből átjön a könyv atmoszférája. A közeli és távoli képek folyamatos váltogatása jól követi a cselekmény dinamikáját. A figurák is egytől egyig átadják a személyiségüket, bár szívfájdalmam, hogy nem láthatom a legapróbb mellékszereplőket is megrajzolva. (Kevés a jóból.) Találkozhatunk „filmből kilépett” számítógépes sráccal, „képregényszerű” doktornővel, Yodára hajazó tábornokkal és egészen különleges, rovarszerű lényekkel. Nagyon nagy pozitívumának tartom, ahogy fenntartja a figyelmet. A témaválasztásnak nagy szerepe van ebben, hiszen az egész egy számítógépes játékból indul ki és ez jut el egészen az űrutazásig megfűszerezve néhány különös lénnyel… Fantasztikus világot épít fel a szerzőcsapat, rengeteg finomsággal. (Az egyik kedvencem a Jeff Koons által tervezett szökőkút a fegyvermágnás udvarán.) Az izgalmas sztori mellé igényes, színvonalas szöveget kapunk, amit a fordítás is jól átad (ford. Petrikovics Edit). A kötet zárása nem okoz csalódást: ismét a csúcsponton, a legizgalmasabb résznél szakad meg a sztori. Ha magával ragad a könyv, egy nap alatt kiolvasod és türelmetlenül várod, hogy a harmadik részt is elolvashasd. Én így vagyok vele.