Az osztott lapokon a számok alatt különböző színű tárgyak és élőlények vannak összekeverve.   A számokhoz párosíthatjuk a megfelelő számú gyümölcsöt. Carle gyümölcsei persze véletlenül sem egyformák: a kilenc meggy között van kisebb, nagyobb, van száras, leveles, sőt, van fülreakasztható páros is. Akárcsak a természetben. Mintha a Carle-könyveknek lenne egy olyan üzenete is, hogy a természetben minden ott van, ami egy kíváncsi, a világot éppen felfedezni készülő gyerek számára izgalmas lehet. Tamás Zsuzsa A szerző bizonyára nem a Piaget-féle szakaszos fejlődéselméletből, valamint az abból következő számfogalomból indult ki. Ez a lapozó ugyanis jól láthatóan egyáltalán nemcsak a négy-öt évesekről feltételezi azt a tudást, hogy a tárgyak elmozdítása-átrendezése nem változtatja meg a számukat. Na, persze Carle amúgy is rendhagyó lapozóiról ismert, miért éppen a számokkal kapcsolatban alkotott volna valami unalmasan szabályosat? A Legelső könyvem a számokról nemcsak abban rendhagyó, hogy lapozóként nyilvánvalóan egészen kicsiknek szól, hanem tárgyként is formabontó: kicsit azokhoz a vicces könyvecskékhez hasonlít, amelyeknek felső része fejeket, középső része testeket, alsó része lábakat ábrázol, csakhogy ez a könyv két részre van osztva, és nem fejek-lábak, hanem számok és színes ábrák párosíthatók. A végeredmény talán nem olyan vicces, mint egy oroszlánfejű-vízilótestű csodalény, viszont amennyire az előbbinek semmiféle valóságtartalma nincs, az utóbbi párosítás az adott számjegy és a megfelelő darabszámú ananász (1), cseresznye (9) és körte (4) összetartozásával játszva tanít a számok ismeretére. Legelső könyvem a színekről