Takács Mari – számos más mellett az ikonikus Friss tinta! antológia és Kovács András Ferenc verskötetének, a Hajnali csillag pereménnek illusztrátora – arra mutatott rá, hogy a lapozóknak, leporellóknak komplex elvárásoknak kell megfelelniük. Játékosságot, kreatív megoldásokat várunk tőlük, miközben a könyvélményt is számon kérjük rajtuk:
„A lapozó vagy a leporelló a gyerekek első könyvélménye, ami persze egyben játék és izgalmas tapasztalás is. Olyan tárgy, ami színes, kemény, vagy épp puha, vízhatlan és remek építőelem, ha arról van szó. A játékos többletfunkció mellett azonban a lapozók elsősorban könyvek, amelyekben az illusztrációknak kiemelt szerepük van. A jó lapozók játszva tanítanak, miközben szórakoztatnak, és a felismerés örömteli érzését nyújtják egy-egy egyszerűbb, stilizált forma vagy figura színes, foltszerű megjelenítésével. A lapozó illusztrációinak segítségével megismerkedhetnek a gyerekek a különböző állatokkal, formákkal, színekkel és tárgyakkal, ezen felül elmesélhetünk velük rövidebb történeteket is a humort sem mellőzve. Marianne Dubuc Állatkarnevál című lapozója jó példa erre. De nagyszerűnek gondolom Eric Carle összes lapozóját is. Képei igazi művészi alkotások tele humorral, színnel, kedves, absztrakt, szerethető figurákkal. Ha csak egyetlen kedvencet kellene említenem tőle, akkor A telhetetlen hernyócskát mondanám, mely nem véletlen oly népszerű a mai napig. A pillangóvá válás történetén keresztül megtanít a napokra, a gyümölcsök és színek felismerésére, átlyukasztott oldalainak köszönhetően pedig még interaktív is. Esszenciája mindannak, amit egy lapozó tudhat, mindezt egyedi, senkivel sem összetéveszthető módon teszi.”
Ezt a komplex könyvélményt nem egyszerű megtalálni a végtelennek tetsző választékban. Paulovkin Boglárka grafikusművész 5 kérdéscsokorba foglalta össze azokat a szempontokat, amelyeket művészi vénával, érdeklődéssel nem feltétlen rendelkező szülők, barátok is figyelembe tudnak venni:
-
A kihajtogatott leporelló visszaadja-e a szöveg által megidézett világot, hangulatot, történetet? Szöveg és kép egymást kiegészíti, avagy az illusztrációk a szöveg puszta leltárszerű leképezéseként értelmezik feladatukat?
-
Hitelesek-e az illusztráció figurái? A képeken ábrázolt mozgásuk, testbeszédük, mimikájuk és az ezek által kifejezett érzelmek indokolt mértékűek, dekódolhatóak? A történethez kapcsolható módon stilizáltak a figurák, vagy inkább az aktuális játékipar különböző termékeit, látványtrendjeit kívánják küllemükkel megidézni?
-
Logikus rend uralja-e a látványt? Zavaros, vagy világos a képek kompozíciója? Alá-, fölé-, mellérendelések, a lényeg kiemelése megtörténik-e a szöveg értő megjelenítésekor? Alkalmazkodnak-e az olvasó életkori sajátságaihoz? (Például ahhoz, hogy a kicsik elsősorban síkban képesek értelmezni a képeket, s könnyebben észlelik az egyértelmű körvonalakkal bíró elemeket – utóbbi azonban nem csak vastag kontúrral valósulhat meg!)
-
Színpadias, mesterkélt beállításokkal jeleníti meg, vagy értelmezi a szövegben írt szcenikus viszonyokat az illusztráció? Kiemeli-e a kompozíció a szövegben írt helyzet(ek), történés(ek) lényegét, kapcsolódnak-e egyáltalán a szöveghez a képen ábrázolt dolgok?
-
Tudatosan megszűrt színpalettát használ-e a művész az esztétikus és vizuális rendezettséget adó képi világ megalkotásakor? Művészi vagy kommersz technikákat alkalmaz?
Babakézbe tartós könyv kell
A lapozók és a leporellók anyaga általában karton vagy lemosható műanyag. Mivel ezeket a könyveket a szó legszorosabb értelmében nyúzni fogják, a kiadványok esztétikai minősége mellett a kivitelezésük is fontos szempont, ezért Wunderlich Péter nyomdai szakemberhez fordultunk iránymutatásért. Elsőre talán meglepő, de érdemes próbálgatni a lapozók súlyát, hiszen babakézbe szánjuk. Wunderlich szerint az igényes kiadók erre biztosan figyelnek, és ha a könyv oldala fehér vagy tojáshéj színű, biztosan könnyebb papírból készítették. A szürke oldalú lapozókat azonban valóban érdemes tesztelni. Szorosan ide tartozó szempont a lapozó mérete is: a kisgyerek ki fogja-e tudni nyitni, ölbe tudja-e venni? A súly és a méret azonban nemcsak a babák kényelme miatt megfontolandó. A választásnál azt is mérlegelhetjük, mi fér be a táskánkba, mi lesz a kisebb teher, ha útközbeni szórakoztatásra vinnénk magunkkal a lapozót.
A 0-2 éveseknek szánt könyvek általában a fentieknek megfelelő méretezésűek, inkább a lapozhatóság szempontjából tapasztalható jelentős különbség: a túl szorosra fűzött lapozókat a finommozgásokat még tanuló kisgyerekek nem tudják könnyen forgatni. A bababiztos lapozók sarka kerekített, így nem okoznak sérülést, és jobban bírják a dobálást, földhöz verést. És nézzük meg azt is, milyen minőségű a fóliázás, mennyire tudjuk majd könnyen tisztítani – tette hozzá Wunderlich Péter.
A legkisebbeknek szánt könyvekhez általában nem csomagolnak kivehető, külön tartozékokat (játékokat, rajzeszközöket stb.), de gyakran kerülnek beléjük flipflopok (nyitogatható, hajlítgatható könyvrészek). Ha ilyet választunk, nézzük meg, mennyire könnyű kitépni, és egyáltalán, esélyesen mekkora darabokat téphet ki belőle a gyerek, okozhatnak-e ezek fulladást. Sok olyan lapozó is van, amelyekhez műanyag vagy textil tartozékokat is tesznek, vagy az egész könyv ilyen anyagból készül, tipikusan ilyenek a babakocsira rögzíthető könyvecskék vagy a pancsolókönyvek. Ha ilyesmit szeretnénk, mindenképpen keressük rajta az EU szabvány jelet, és próbáljuk ki, mennyire erősen vannak rögzítve a csipogó, simogatható, húzogatható tartozékok.
Wunderlich Péter végül külön hangsúlyozta, hogy a nagy ellenség, a gyereknyál ellen viszont egy könyv sincs biztosítva.
Személyes best of
A végén álljon itt egy szubjektív toplista a nálunk legjobban bevált lapozókból. Kisfiam 16 hónapos, pár hetes korától Nagy Diána Babageometriáját nézegette a kiságyban. A kontrasztos lapozó most újra megjelent a Két Egérnél, és folytatást is kapott (Babageometria: Formák).
A Móra Kiadó néhány éve felfrissítette gyerekkorunk lapozóit, a klasszikus szövegek kortárs illusztrátorokat kaptak, a sorozatból nagy kedvenc nálunk Mészely Ilka gyerekrajzokat idéző illusztrációival Szabó Lőrinc ritmikus, vicces Falusi hangversenye és Maros Krisztina bohókás medvéivel Nemes Nagy Ágnes Ki ette meg a málnát? verse. A nosztalgiának nem tudtam ellenállni, muszáj volt beszereznem Móra Ferenctől A cinege cipőjét, és bármennyire is tartom ma nyomasztónak a szegény cinege vergődését, Keszeg Ágnes montázsai finoman ellensúlyozzák a szöveg komorságát.
A ritmikus, skandálható, darálható, harsányan előadható szövegek mellett szinte bármilyen illusztráció állhat, a fiam nagyokat nevetve, izgatottan készül a kedvenc részeire. Néha úgy érzem, Nyulász Péter mondókáit (A baba bab, Betűtészta Kiadó, most megjelent átdolgozva is) végtelenítve sem volna elég ismételgetnem. Hogy a képi világ mégsem mindegy már ilyenkor sem, azt a szöveg nélküli lapozók bizonyítják, ezen a vonalon most a Csimota Kiadó talán a legerősebb. A színes, egyszerű formákból, vonalakból építkező könyveket (Nagy Diána: Könnyű, nehéz és Járgányok, Pap Kata Számolós lapozója) többször leveszi, lapozgatja egyedül is, a kedvenc oldalainál hosszabban elidőzve vezeti végig ujjait a formákon. A bonyolultabb szín- és formavilág most kezd működni nálunk, egyre többször „olvassa” magának, nekünk Kun Fruzsina csak képekben elmesélt történetét is (Csóka és Veréb, Két Egér).
És persze az interaktív lapozók is hódítanak. A Kolibri Kiadó Lukas lapozóiban a fiam nagyon viccesnek találja, hogy bedughatja az ujjait az állatok szemébe vagy a járművek kerekeibe. A flipflopos lapozók közül most nagy sláger a Nézd meg! sorozat (különösen a Nézd meg, mi történik éjszaka!, Centrál Könyvek), amibe rengeteg ötletes hajtogatható részletet terveztek. Amin már én is szórakozom, az Thorsten Saleina könyve, a Hohó! Kié ez a popó? hajtogatós állatai és találós versikéi, Szabó T. Anna játékos fordításában.
Forrás: Tisza online
|