"Augusztus volt, Lili a strandon üldögált szüleivel. Egészen addig a vízben hancúrozott, de már nem volt kedve visszamenni.
A nagyfiúk a parti kövek között mászkáltak, és összefogdosták a vízisiklókat. Amikor elkaptak egyet, a magasba tartották, és riogatták a menekülő lányokat. Közben azt kiabálták, hogy kígyó, kígyó, a szerencsétlen kis állat meg rémülten vergődött a kezükben.
Lili felállt, megfordult, hogy az anyukája újra bekenhesse krémmel a hátát. Ahogy a víz felé nézett, észrevette, hogy a nagyfiúk eltávolodtak a parton, és messzebb a mólónál keresgélnek. A fedeles műanyagdobozt, amelybe a siklókat zárták, ott hagyták a betonszegélyen.
Lili villámgyorsan döntött. Odaszaladt a dobozhoz, felnyitotta a fedőt, és a már kábult állatokat visszaöntötte a tóba. A fedőt rázárta az üres dobozra. A siklók hamar erőre kaptak a vízben és elmenekültek. Lili pedig visszaült a törölközőre.
Amikor a fiúk vissszatértek, elképedve látták, hogy a dobozuk üres, de senkit nem találtak, akit gyanúsíthattak volna. Nézelődtek, aztán mérgesen megvonták a vállukat.
Később Lili faarccal lesétált a partra. A srácok abbahagyták a siklóvadászatot, hiszen zsákmányuknak nyoma veszett, inkább labdáztak. Lili letelepedett a szegélyre, és belelógatta a lábát a vízbe. Ahogy így üldögélt, egyszer csak egy gyönyörű, aranyló fejű sikló jelent meg a lábfeje mellett a sziklán.
- Menekülj, te buta, még mindig itt vannak! - mondta neki Lili a fiúk felé intve a fejével.
A sikló még kijjebb emelkedett a vízből, és emberi hangon, halkan válaszolt:
- Nincs mitől félnem, mert én a siklók királya vagyok. Köszönöm neked, hogy segítettél bajba jutott testvéreimnek. A jóságodért cserébe hoztam neked valamit.
Lili lenézett a kövek közé, és látta, hogy a sikló a fejélvel egy ütött-kopott, rozsdás mobiltelefont lökdös ki a lapos kőre. A telefon rozsdás volt, valaki nagyon régen ejthette a vízbe. Lili még mindig nem akarta elhinni, hogy a sikló beszél, ezért lehajolt, hogy belehallgasson a mobilba, hátha onnan jön a hang.
A kígyó folytatta:
- Nem tudsz rajra emberekkel telefonálni, meg se próbáld! De ha víz közelébe tartod, a hanghullámok eljutnak majd hozzám, a sikókirályhoz, és bárhol légy is, rögtön a sgítségedre sietek - azzal eltűnt a vízben, mintha ott sem lett volna..."
|