Tamás Zsuzsa   Svédország, farm, különleges találmányok és egy csíkos kandúr – mindenki tudja, hogy csak Pettsonról és Finduszról lehet szó. Életüket, ünnep- és hétköznapjaikat talán nem is kell bemutatni: aki olvasott már róluk, sosem felejti el a hóbortos öreget, aki tetőtől talpig, pontosabban kalaptól cipőig úgy összetéveszthetetlen, ahogy van; nem beszélve a kantáros nadrágot, kék sapkát és azon apró villámhárítót viselő macskájáról, akibe bele lehet szeretni. Tyúkjaik, hatalmas zöldségeik és az állandó rendetlenség úgy tartozik hozzájuk, mint Pettsonhoz a zöld hátizsák. Vagy a kerek szemüveg. De leginkább: mint Pettsonhoz Findusz! Ahhoz, hogy a bolondos párost szívünkbe zárjuk, nem is kell tudni olvasni: a legkisebbek böngészve ismerkedhetnek meg velük, a történetek még várhatnak. Nordqvist részletgazdag böngészője – akárcsak minden illusztrációja – egyszerre humoros és izgalmas, ráadásul még kihívásokat is tartogat: a margón megjelenő motívumokra külön feladat rátalálni (hát még a kis muklákra, akik bizony nem is mindenki számára láthatók). Ha hagyományos történet nem is, de egy nap történései mindenképp kiolvashatók a jó méretű böngészőből (nem olyan nagy, hogy kiessen a kicsik kezéből), és ha Findusz a nap során többször is úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, az valószínűleg nem a véletlen műve. Forrás: meseutca Galgóczi Móni Lehet, hogy kezdek infantilis lenni? Amikor ugyanis megláttam a böngészőt, aminek ugyebár egészen biztosan nem én vagyok a célcsoportja… nos, inkább el sem mesélem, mit műveltem, de hogy a körülöttem állók arcára mosolyt csaltam vele, az biztos. Nézzenek bárminek, de ha meglátok egy Pettson és Findusz történetet, szinte megszűnik számomra a külvilág – fülig ér a szám, és csaknem remegve várom, mivel lep meg ezúttal kedvenc párosom, a bogaras ezermester öregúr és nyughatatlan-kíváncsi, zöld csíkos kantáros-nadrágos macskája, na és persze Sven Nordqvist, akinek ezt az egész „betegséget” köszönhetem. A kötet már csak a kivitelezése kapcsán is elsősorban a legkisebbeket célozza meg, akik a vékonyabb lapokat még elszakítanák, ezekben a vastag oldalakban viszont egészen biztosan nem tudnak kárt tenni, hacsak nem eszközzel és előre megfontolt szándékkal teszik, ám ezt nem feltételezem róluk, mint ahogy a szülőkről sem, hogy ilyen károkozó szerszámot adnának a picik kezébe. A lapok szélei lekerekítettek, így magukban sem tudnak kárt tenni az apróságok, de azért persze nem árt felügyelni, hogy mit is művelnek, amikor kicsi kezükbe veszik a könyvet. És egyébként is, egy ilyen kötet arra van kitalálva, hogy szülő és gyerek együtt nézegesse, hogy közösen fedezzék fel a meleg tónusú képek részleteit, különös tekintettel azokra, amiket az oldalpárok alján ki is emeltek – ezek megtalálása ugyanis a feladat. Nem kell semmi komolyra gondolni, hiszen többek között olyasmiket lehet meglelni, mint ajtó, hordó, alma, tyúk, zokni, könyv, méhecske, madár, pillangó, kémény, hegedű, olló, na és persze a muklák, akik nélkül bizony szürkébb és unalmasabb lenne az élet a farmon. Régebben azt hittem, mindenki ismeri Pettsont és Finduszt, de egy néhány héttel, talán hónappal ezelőtti hétköznapon rá kellett jönnöm, nem így van. Történt ugyanis, hogy a munkahelyemre bekerült egy hibás notebook, amiben a gazdája benne felejtett egy DVD-lemezt, mégpedig egy olyat, ami Pettson és Findusz néhány kalandját tartalmazta. A kollégák tanácstalanul néztek, én meg nem bírtam ki és rákérdeztem, vajh mi a probléma, mire kiderült, fogalmuk sincs arról, mit tartalmazhat a lemez. Hirtelen felindulásból, ámde lelkesen elmeséltem nekik a lényeget, majd vigyorogva otthagytam őket – csodálkozástól megnyúlt arcuk egy ideig még kellemes perceket szerzett nekem. Azóta küldetésemnek tekintem, hogy minél több emberhez eljuttassam a fura, ámde kedves páros létét és nosztalgikus hangulatú történeteiket – piros tetős házzal, erdővel, kerttel és tóval együtt. És nem, nem vagyok űrlény, de még csak elmegyógyintézeti szökevény sem… csupán egy ember, aki szeretné, ha a szülők ismernék a lehetőségeiket, amikor gyermekeiknek választanak nézegetni- vagy olvasnivalót. Ez az egyik. Forrás: ekultura.hu