Mondókázó: Akinek (3) Akinek a kedve dacos - Mondókák apró lázadóknak
2017.11.23. 03:22
Illusztrálta: Maros Krisztina
Kiadó: MANÓ KÖNYVEK, 2014, 2021
Oldalszám: 32
Túl megannyi viszontagságon, Varró Dániel újra kiadott egy olyan könyvet, melynek a címe így kezdődik: Akinek, s melyet ismét Maros Krisztina bájos-bumfordi rajzai díszítenek. Ez alkalommal apró lázadóknak írt mondókákat, a dackorszakban lévő gyermekeknek, kik szüleik igazi mestereiként lépnek fel, hogy megtanítsák nekik a türelem, az elfogadás, a megértés és együttérzés soha korábban nem tapasztalt mélységeit. Ha ugyanis nem tanulnak a szülők, akkor az idegbaj megannyi pokoli válfaja vár rájuk.
"Akinek a kedve lapos,
Olvasson fel „…kedve dacost”!
Felvidítja Varró Dani:
Á-tól Z-ig super funny."
Itt helyes megjegyeznem, hogy aki nem érti az iróniát, az inkább ezt a könyvet se vegye meg Varrótól. Aki viszont szülőként szeretne néha inkább nevetni, mintsem sírni a nyomorán, annak gyógyír lesz e könyv. Nem kétlem én, hogy vannak szülők, akiknek semmi gondot nem okoz a csemetéjük, még akkor sem, ha beköszönt a gyermeknél a méltán hírhedt, okkal rettegett dackorszak. De úgy sejtem, a többségnek azért meg kell harcolnia nem egy s nem két csúf csatát. /Uzseka Norbert/
|
Bömbölgető
Elment anyád öt méterre,
búbánatos lettél erre,
oá, oá, böm böm böm.
Karjába az apád vett föl,
jobb a kedved nem lett ettől,
oá, oá, böm böm döm.
Keservesen ne sírj, fiam,
édesanyád pisilni van.
Oá, oá, böm böm böm.
Pisilni ment, na még ilyet!
De már jön is, nagyon siet,
hurrá, hurrá, jön jön jön!
Vadulgató
Gyerekem vadulós fajta,
ütöget, borogat sajna.
Taszigál, harap is, tép is,
nodemár komolyan mégis!
Macerál, bizerál, bökdös,
hajigál, kiabál, köpdös,
Hülyülés, fütyizés, púzás –
Misikém, ez azért túlzás!
A szigor lepereg róla,
eleven finoman szólva.
Gyere, és hüledezz rajta,
gyerekem vadulós fajta.
Szeszélyeskedő
Hétfőn hú, nagy az én haragom
azt, aki bosszant, megharapom.
Kedden a kedvem pont közepes,
se jó, se rossz, mint a krumplileves.
Szerdán szépen szót fogadok,
intelligensen bólogatok.
Csütörtökönként úgy alakul,
hogy csínyeket csinálok csintalanul.
Pénteken egy pukkancs vagyok én,
dacosabb, mint a saját kisöcsém.
Szombaton szeppent vagyok és szende,
semmi komiszság nem jut eszembe.
Vasárnap aztán verekedek,
visítok, amíg berekedek,
vigadok duhajul, végtére
mi másra való a hétvége?
Türelem – visszaszámláló
Tíz, kilenc, nyolc, hét,
müzlidet ne szórd szét!
Hat, öt, négy, három,
ne dobolj a széklábon!
Hé, az ott a kukazsák,
ne borítsd ki, butaság!
Kettő, egy nulla,
apukád fel van dúlva,
a türelem el van múlva,
kész passz elfogyott,
jobb, ha a bűnös eltotyog,
mars!
|
|