Uzseka Norbert Kevés dologban lehetünk evilágon olyan biztosak, mint hogy a kisfiúk szeretik az autókat. A Disney-féle Verdák rajzfilm sikere is ezt mutatta: ha az ember körülnéz bármely gyerekrendezvényen vagy játszótéren, biztos, hogy lesz egy vagy több kissrác, akin vagy akinél van olyan holmi, aminek köze van hozzá. Ha így nézzük, a Pozsonyi Pagony biztosra ment: ha kiadnak egy autókról szóló mesekönyvet, akkor azt vinni fogják, mint a cukrot. De nem lennének azok, akik, ha nem egy egész pontosan ilyen mesekönyv kerekedett volna a dologból. Ők ugyanis megkértek egy tucatnyi valamirevaló mai mesemondót, hogy írjon mesét autókról, és az eredményt kiadták egy kötetben.   Ha nem is tetszik mindegyik történet ugyanolyan nagyon, az összes szerzőnek adnék még esélyt az itt olvasható műve alapján. Ennyire jól sikerült ez a könyv. Kocsis Pétertől „A vakond autója” nem jött be annyira, hiába kedves ötlet, hogy egy kisfiú azt álmodja, beleülhet a híres csehszlovák Kisvakond autójába – ellenben humora, párszor meglepő szóhasználata miatt még ez is rendben van. Dragomán György „Mágnesjoghurt”-ja minden bizonnyal szimbolikus tartalmú, de kicsit erőltetetten egyénieskedő, ő viszont a szépirodalom terén épp elég jót írt már, hogy ennyi beleférjen. Aztán, Berg Juditnál varázslatos kisautó viszi kalandozni Danit, Nádori Lídia „Az óriás közbelép”-jében újra találkozhatunk a Sárkány a lépcsőházban című kötetből ismert Jancsival (az ott olvashatóknál hosszabb ez a mese, de hasonlóan kedves és jó, bár annyira szeretem annak a könyvnek az igéző képi világát, hogy az itteni, teljesen más stílusú képek elsőre nem is tetszettek). Lackfi János két rövidebb és egy hosszabb mesével szerepel, nála a játékos nyelvezet, a humor és az emberség egyaránt tetszik, plusz ő írta az „Autósmesét lányoknak”-t, ami biztosan tetszeni fog nekik, és ez nagy szó.   Lőrincz Judit Lívia és Nógrádi Gábor megöregedett autókról ír, nosztalgikus-kedves módon, míg Czigány Zoltán kukásautós meséje úgy nevel némi környezettudatosságra, hogy nem érzem erőltetettnek (plusz itt a leghatásosabbak az illusztrációk). Finy Petra hősei sokaknak más történeteiből lehetnek ismerősek, amiket én még nem olvastam, de ezen mese könnyedsége, sajátossága miatt utánuk fogok járni. Mosonyi Aliz rövidke epizódokat írt egy öreg kisasszonyról és öreg autójáról, melyekben refrénként ismétlődnek bizonyos mondatok, amiktől az emberi, kedves mesék egyúttal költőiek is lesznek. Gyöngyszemek.   És van két mese az elmúlásról is. Békés Pál, aki a könyv megjelentekor hunyt el, alighanem saját magáról írta Kocsi, a locsoló történetét, Kiss Ottónál pedig az autó egy érdemes, jól megélt élet metaforájaként jelentkezik. Mindkettő történet szívbemarkolóan szép.   Rubik Anna karikatúra-szerű illusztrációi kezdetben nem tetszettek, de mire a könyv végére értem, megszerettem őket. Vidám hangulatú, apró részletekben gazdag képek ezek, amikben talán nem lehet úgy gyönyörködni, mint számos mostanában megjelent, művészi képekkel teli mesekönyvben, viszont talán jobban is tud velük azonosulni a gyerek olvasó, meg illenek is ezekhez a történetekhez.   Mint látható, ebben a könyvben nincs autóverseny, Dragomán meséjét kivéve, de az sem olyan, mint a Verdák vagy Roary, vagy akármelyik hasonló, agyonmarketingelt, mindenféle formában megvásárolható „márka”. És ez így van jól. A Disney meg a többiek adják csak ki a csili-vili könyveiket, de azért legyen egy ilyen is, amiben igazi mesék, igazi jó kis történetek vannak, sok emberi érzéssel, kedvességgel, egy ilyen, ahol a lényeg nem az, hogy kisautó, póló, üdítőital és ezer más formában kapható legyen, hanem hogy adjon valami jót a gyerekeknek. gyerekszemle Ahogyan azt a cím is mutatja, ebben a könyvben minden az autókról szól. A meghatározott téma ellenére a mesék igen különbözőek: álomról és valóságról, igazi autókról és játékautókról, lányokról és fiúkról, oldtimerekről és munkajárművekről is olvashatunk benne. A mesék hangulata sem egységes, egyes történetek vidámak (pl. A nagy autóbambulás), mások meghatóak (pl. Zápor Jóska), vagy éppen kifejezetten szomorúak (pl. Ati és a holdvilág). A sokféleségből szükségszerűen következik, hogy nem mindenkinek tetszhet ugyanannyira valamennyi mese. A kötetben különösen jól megírt, de idegesítő szövegekkel is találkozhatunk. Egyes történeteket már kisóvodásoknak is fel lehet olvasni, de bizonyos meséket témájuk és árnyaltságuk miatt a 8-10 évesek érthetnek és élvezhetnek igazán. Újabb pozitív tulajdonsága a kötetnek: ha különböző korú és/vagy eltérő érdeklődésű gyerekek vannak a családban, mindegyiknek szórakozást nyújthat. Az autók világa általában a fiúkhoz áll közelebb – vagy legalábbis így szokás gondolni –, az Autósmesék mégis olyan történeteket gyűjt össze egy kötetbe, melyek nemtől és kortól függetlenül élvezetesek. A sokszerzős kötet persze nem teljesen egyenletes. Az Autósmesékben több kiemelkedően jó mesét olvashatunk (pl. Nádori Lídiáét, Czigány Zoltánét, Kiss Ottóét), azonban nem minden szerzőnek áll egyformán jól az autós tematika. Vannak olyan történetek is a kötetben, amelyeken úgy érezni, mintha írójának nehezen ment volna az autós világnak a saját hanghoz, stílushoz való igazítása, éppen ezért pár szöveg kissé döcögősnek hat. Összességében az Autósmesék egy hiánypótló könyv: szerencsésen felismerte, és betöltötte azt a rést, melyet sokszor tapasztalhatnak azok, akik különböző gyerekeknek – akár óvodás csoportnak, akár testvéreknek – keresnek ajándékkönyvet. Az Autósmesék magas színvonalú szövegeivel, visszafogott illusztrációival, minőségi megjelenésével egyformán örömet okozhat fiúnak, lánynak, óvodásnak, iskolásnak, a vidám és a megható történetek kedvelőjének. Az illusztrációk is ezt a kortalanságot, nyitottságot erősítik: a könyvben egyértelműen a szöveg a hangsúlyos, Rubik Anna illusztrációi tényleg csak kísérik a meséket, nem pedig uralkodnak rajtuk (mint egyre gyakrabban a kisebbeknek szóló könyvek esetében). Ugyanakkor vonzzák is a tekintetet: diszkrét pasztell színeikkel, humorukkal kellemes összképet alkotnak a mesék világával.