pagony.hu
Kalandozás a természetben
Miért kopogtatja a fákat a harkály?
Hogy lesz a hernyóból pillangó?
Miért vicces virág a pitypang?
Miért fagynak be a pocsolyák hideg időben?
Czernák Eszter legújabb, Hová bújt a süni? című könyvéből többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk.
Induljatok útra Pankával és anyukájával egy évszakokon átívelő, mesés sétára, és fedezzétek fel közösen a természet megannyi apró csodáját!
Panka egy óvodás kislány, aki minden nap hosszú sétára indul anyukájával, és mint minden kisgyerekben, úgy benne is rendre felmerülnek kérdések az őt körülvevő világgal kapcsolatban. A kislány anyukája pedig szerencsére kellő tájékozottsággal, mégis egyszerűen, a kisebbek számára is érthetően válaszol a felmerülő kérdésekre.
Czernák Eszter legújabb mesekönyve ennek köszönhetően remekül egyesíti az ismeretterjesztés és a mese műfaját, melyben a négy évszakon átívelő, alapos természetismereti sétán vehetünk részt.
A könyv azonban nemcsak a bölcsiseknek, óvodásoknak nyújthat izgalmas kalandot az olvasás során, de felnőtt olvasóként is újból rácsodálkozhatunk a már ismert tényekre, a természet nyújtotta színes és változatos világra, melyről a hétköznapok során hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
A mesekönyv azonban túlmutat a szokásos ismeretterjesztésen, a mesék nem csupán a természet puszta bemutatására fókuszálnak, hanem abban is segíti a kisebbeket, hogy minél korábban elsajátítsák a természethez, állat- és növényvilághoz való helyes hozzáállást.
Például megtanulhatják a téli madáretetés helyes technikáját, megtudhatják, hogy semmiképp sem szabad kergetni a sünit vagy a csigát, illetve azt is, hogy a kacsák kenyérrel történő etetése a legkevésbé sem javasolt.
Az írónő dialógusokon keresztül mutatja be a természet és az emberek közti harmóniát, ezt is a lehető legtermészetesebb módon, mindenféle didaktikusságtól mentesen.
Ez talán a könyv legfontosabb erénye, mert az alapvető természetismereti tudás megszerzése mellett legalább annyira hangsúlyos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell tisztelni a minket körülvevő élővilágot.
A Hová bújt a süni? arra is emlékeztet, hogy érdemes időnként tudatosan lelassulni, alaposan megfigyelni a környezetünket, mert mi is csak így leszünk képesek felnőttként ismét gyermeki szemmel rácsodálkozni az évszakok és a természet megújulására, és megmerítkezni a sétálás jelentette flowban.
Befagyott pocsolya
Hétfőn fúj a szél. Kedden zuhog az eső. Szerdán végre a szél sem fúj, és az eső sem esik. Panka alig bírja kivárni, hogy sétálni mehessen. Melegen felöltözik, aztán leül, hogy bele tudja gyömöszölni a lábát a csizmába.
– Bele akarok ugrani az összes pocsolyába!
– Hááát, lehet, hogy az nem lesz olyan egyszerű… – ráncolja a homlokát anya.
– Miért?
– Majd meglátod!
Ahogy kilépnek az ajtón, Panka összébb húzza magán a kabátot. Brrr, de hideg van!
– Keressünk gyorsan egy pocsolyát!
Nem kell messzire menniük. Minden tele van pocsolyákkal. De valami nincs rendben velük. Panka alaposabban megnézi őket.
– Ezekben a pocsolyákban nincs is víz! – kiáltja ámulva. – De hát az meg hogy lehet? Esett az eső! Láttam!
– Igen, sok eső esett tegnap – mosolyog anya. – Csakhogy aztán éjszaka olyan hideg volt, hogy a víz megfagyott. A pocsolyákban most nem víz van, hanem jég.
– Mint a hűtőben?
– Igen, mint a mélyhűtőben.
Panka elkeseredik. Most mi legyen? Hogyan fog így pocsolyákban ugrálni? Óvatosan megböki a jeget a lábával.
Meg sem mozdul. Hmm. Panka óvatosan rálép az egyik lábával. Aztán a másik lábával is. Nini, ez csúszós! Oda-vissza siklik a pocsolyán. Amikor megunja, pörögni és forogni kezd. Ez is jó móka.
– Keressünk egy még nagyobb pocsolyát! – kiáltja, és már szalad is.
– Várj, Panka, a nagy pocsolyák…
De már késő, Panka ráugrik a legnagyobb pocsolyára.
Reccs! Loccs! Panka ijedten áll a pocsolya közepén. A jég beszakadt, és ő beleesett a vízbe. Még jó, hogy csizma van rajta!
– Azt akartam mondani, hogy nem fagytak be teljesen.
A jég alatt még maradt egy kis víz – magyarázza anya.
– Nem baj! – nevet Panka. – Így mégiscsak beleugrottam egy pocsolyába!
|