Nagyrészt ismerem a szakirodalmat, amelyekre utalsz, én is őket tartom a témában a legnagyobbaknak (itt elsősorban Herman Alice, Bruno Bettelheim, Gósy Mária, Boldizsár Ildikó stb. könyveire gondolok), de van egy fejezet, amihez nem tudok érdemben hozzászólni, és amit éppen ezért alaposabban át akarok olvasni, és ez a könyvtárpedagógiai fejezet. Én nem tanultam könyvtárismereteket a bölcsészkaron annak idején, mert ez a tantárgy nálunk opcionális volt, és helyette mást választottam, de most már bánom.

Sajnos, nálunk a könyvtárosképzés nagyon elhanyagolt területe a pedagógiának. És semmi kezdeményezésről nem tudok, amely kibillenthetné a jelenlegi rossz állapotot.

Pedig az olvasóvá nevelés szempontjából, igazad van, mennyire fontos lenne!!! Nálunk az iskola könyvtárosa általában szakképzetlen személy, esetleg az adott intézmény informatikusa, aki hetente mondjuk kétszer nyitva tartja az iskola könyvtárát! Azt mondanom sem kell, hogy a magyar irodalom, gyermekirodalom, lásd kisebbségi oktatás elsorvasztása!, nagyon hiányos. Csak a pedagógusaink műveltségén és felkészültségén múlik, hogy  milyen gyermekkönyvekkel, művekkel ismerkednek meg az, óvodások, tanulók. Esetleg a szülőkön. De, ha akad is szülő, aki képes erre áldozni, az is a tájékozottság hiányában, szép kivitelezésű olcsó giccset vásárol gyerekének.

Ilyen szempontból nagyon szomorú itt, Erdélyben a helyzet.  

Visszatérve könyvedre, annyira alapos, részletes, teljes! műnek tartom, hogy akkor is megvásároltam volna, még  a föld fenekéről is, ha nem kerülök veled ilyen meghitt baráti viszonyba. A téma nemcsak hogy érdekelt, de számos vonatkozását oktatom is a főiskolán, és amikor a tartalomjegyzéket elolvastam a neten, sőt mi több, már a címet elolvasva tudtam, hogy ezt a könyvet mindenáron meg kell szerezzem! "De hát  a ráadás!" - ahogy Arany írta Petőfinek, azt nem érdemeltem…

M. Kinga - főiskolai tanár

A tanárnő blogja: Útlevél Meseországba)