Tartalma Döme a rádióban Fekete Ágnes: A gyerekeknek az életet tanítjuk a szavainkkal – hangzott el Zalatnay István gondolatai között. Most egy olyan gyerekkönyvet mutatunk be, amelyet éppen ilyen szülő–gyerek beszélgetések serkentésére szánt a szerző. A címe: Döme. A legkülönfélébb életből kiragadott események vezettek arra egy anyukát, hogy elbeszélgessen a halálról, a fogyatékosságról, az állatokról, az örökbefogadott testvérről. Vörös Virág beszélgetett Sztelek Csilárral, a Kálvin Kiadó új gyerekkönyvének szerzőjével. Sztelek Csilár: A kisfiam kórházba készült, és én pánikba estem, pedig egy egyszerű mandulaműtétről volt csak szó. Nem tudtam, hogyan készíthetném fel a fiamat. Anyaként nagyon komolyan vettem ezt a helyzetet, és elkezdtem kórházas mesekönyvet keresni, de sehol nem találtam. Ezért legyártottam neki egy macis könyvet versbe szedve. Ujjamra szedtem, hogy mi akarok elmondani neki, és ezeket foglaltam aztán a versekbe. Elmondtam bennük, hogy lesz a kórházban egy ágya, asztalkája, vizit, injekció. Elmondtam azt is, hogy a kórházban kellemetlen dolgokkal is találkozik majd, de oda azért megy az ember, hogy meggyógyuljon, ez hozzá tartozik az élethez. Túléltük a kórházat úgy, hogy nem aludtam bent vele, és azt hiszem, ebben nagy szerepe volt a macis könyvnek is. Elkezdett érni bennem az elhatározás, hogy több témát is hasonlóan dolgozzam fel: költözés, halál, és még folytathatnám. Az egész könyv koncepciója az, hogy segítsen, közvetítsen a szülő és a gyermek között. Ha a szülő valamiről beszélni akar, egy mese sokat segíthet. Másrészt a gyerekeknél sokszor előfordul, hogy bár foglalkoztatja őket valami, de nem tudják megfogalmazni a kérdéseiket. Döme ültet, elmennek, hogy rendbe rakják a nagymama sírját, mert azt időnként rendbe kell rakni. De nem azért mennek oda, mert a nagymama ott van, hiszen ő már életében is Krisztussal élt, így halála után is Krisztussal lehet. A sírt gondozni kell, rendbe kell tartani, ezért kimennek a temetőbe, ahol Döme az otthon kicsíráztatott babszemet elülteti. Ennek kapcsán szó esik még arról is, hogy az életünknek gyümölcsöt kell teremnie, ami sokszor azzal jár, hogy a babszem elreped. Próbáltam pár igét beiktatni, krisztusi üzenetet átadni. A könyv szerkezetének köszönhetően hétköznapian történnek az események Dömével, és minden téma vagy fejezet végén a történet szereplői imádkoznak. A témakörrel kapcsolatos az imádság is, ami a család közös imája tulajdonképpen. Kirajzolódik a könyvből, hogyan lehet egy-egy témát hálával és könyörgéssel Isten elé vinni. Mostanában nagyon világít számomra az egyik Ige, amelyben Pál apostol könyörög Istenhez, hogy vegye el a betegségét. Isten pedig azt válaszolja könyörgésére: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célba. Nem erőtlenség ellenére, hanem erőtlenség által. Ez számomra is nagy tapasztalat: a könyv hátán olvasható, hogy egyszer a kisfiam egy zsúfolásig tele buszon kérdezte meg fennhangon, jól érthetően, hogy hol jön ki majd a kistestvére a hasamból. Akkor rendkívül kellemetlennek találtam a helyzetet, de később megtapasztaltam, hogy a gyengeségem, erőtlenségem Istennek egy eszközévé vált. Azért írtam meg ezt a könyvet, hogy másoknak is segítsek a kommunikációban, ami okoz néha egy-két problémát. A fiaim megnőttek, kamaszodnak. Nem egyszerű velük a szexualitásról beszélni anyaként, és mondanom sem kell, hogy ők nem fogják szóba hozni maguktól, pedig ezekről beszélni kell. A szülőknek át kell gondolniuk ezt a témát, és vezetniük kell a gyermekeiket ebben is. Ezt a feladatot kapták Istentől. Forrás: http://tebennedbiztunk.hu/?m=14 kozhely.wordpress.com Napjainkban az állandó rohanás, aggódás, önmagunkba fordulás a kommunikáció akadozását, hiányát idézi elő oly sok helyen. Munkahelyeinken, gyülekezeteinkben, családunk körében is kevesebbet beszélgetünk, pedig szükség volna rá! A Döme az a könyv, ami a szülő-gyermek közötti kommunikáció fontosságára hívja fel a figyelmet, mi több, gyakorlati tanácsokkal látja el a szülőket. Ez a könyv beszélgetőtárssá, igazi családtaggá válhat. Keménytáblás borítója strapabíró, s kis méretének köszönhetően bárhová magunkkal vihetjük. A történetek rövid volta és a színes, kedves illusztrációk – melyek a szerző alkotásai – megragadják a legkisebbek figyelmét is, a nagyobbak számára pedig kiváló lehetőséget ad az olvasás gyakorlására. Olvasás után lehet beszélgetni a felmerülő kérdésekről, gondolatokról családi körben. A könyvben szereplő tíz történet mindegyikét egy Igével kezdi a szerző, melyhez szorosan kapcsolódik a történet, melyek végén megtaláljuk azokat a hivatkozásokat, melyek alapján további Igéket kereshetünk. Minden történet végén egy imádságot olvashatunk, amelyek több szempontból fontosak. Fontos tudatosítani magunkban és családtagjainkban, hogy az imádságnak mekkora ereje van. Időt kell szánnunk Istenre, közösségben kell lenni Vele, hiszen mi, keresztyének az Ő családjának tagjai vagyunk. Soha nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy hálákat adva vigyük Isten elé kéréseinket! A gyermek pedig abból tanul, amit lát: ha közösen imádkozik a család, akkor a gyermek is megtanul imádkozni. Dömét, a könyv főszereplőjét akkor ismerjük meg, amikor óvodás lesz, de a könyv történetein keresztül elkísérjük a kórházba, vele költözünk, vele ünneplünk, vele tanulunk biciklizni, s vele tanuljuk az első háziállattal járó feladatokat. A kisfiú által megismerkedünk a testvérre várakozás izgalmával és érkezésének csodájával. A könyv szépsége, hogy az élet adta témákat mutatja be, s beszéli meg gyermeknyelven. Miért ilyen az a kislány, miért zavar, hogy ilyen? – vetődnek fel a kérdések Dömében egy fogyatékos kislánnyal való találkozás kapcsán. Átgondolhatjuk, mit jelent egy furcsa dolgot közelebbről is megismerni, esélyt adni a másiknak, kifejezni a szeretetünket, önzetlenül segíteni, s mindeközben legyőzni a félelmeket. Egy gyermeket sok minden foglalkoztat, ahogyan a szülőt is. Fontos a kommunikáció, akkor is, ha vannak nehéz témák, nehéz helyzetek vagy nehezen megválaszolható kérdések. Hogy került anyu hasába Bubu? És hogy jön majd ki a hasából? – Egy kíváncsi kisgyermek kérdései, vívódásai, kalandjai olvashatók a Döme című gyermekkönyvben. Anya és apa azok, akiktől mindig lehet kérdezni, akik mindig figyelnek csemetéjükre, akik mindig bölcsen válaszolnak. Döme kérdez, a szülei válaszolnak, s történeteik és válaszaik fókuszában mindig Jézus Krisztus áll. Szeretetteljes légkör, boldog, harmonikus család képe bontakozik ki a könyv olvasása során. Jó ezt a könyvet felnőttként is kézbe venni, lelket melengető egy küzdelmekkel, széthullott családokkal teli világban ilyet olvasni!   Berényi Marianna   Egy jó mesekönyv közvetítésével nem lesz nehéz elmondani, hogy mi vár a kicsire a kórházban, az óvodában vagy akár a dédire, amikor már nincs közöttünk. Így van ez Sztelek Csilár: Döme – Beszélgetős könyv kicsiknek című kötetével is.  A szerző nem klasszikus mesekönyvet állított össze, hanem arra törekedett, hogy történetei a szülő és gyermek között húzódó kommunikációs csatornát tágítsa. A könyv lapjain szóba kerül az óvoda, a kistestvér érkezése, a család első háziállata, a biciklizés, a költözés, az ünnepek, az örökbefogadás, a kórház, mások testi-szellemi fogyatékossága és a halál.   Ezek a hétköznapi történetek és beszélgetések azért is válhatnak be egy családban, mert Sztelek Csilár textúrája nem lóg a levegőben. Döme családtagjai vállalják, hogy keresztények: történeteik középpontjában mindig Jézus Krisztus áll. Ez a szemlélet azoknak a szülőknek is megkönnyíti a dolgát, akik nehezen tudnak hitükről gyermeki egyszerűséggel beszélni.   A beszélgető könyv a családi áhítatokban is nagy segítségünkre lehet, hiszen a történetek minden esetben egy-egy igével indítanak, sőt a fejezetek végén megtaláljuk azokat a hivatkozásokat, amelyek alapján visszakereshetjük a történetben szereplő bibliai idézeteket. A mesék végén található imádságok pedig azért fontosak, mert segítségükkel nemcsak a gyerek tanul meg imádkozni, hanem a felnőtt is megtapasztalhatja, miként lehet a kicsikkel közösen hálát adni.  Sztelek Csilár könyve azonban nemcsak belső értékekkel büszkélkedhet. A kötet tervezői minden bizonnyal tisztában voltak az anyai poggyász szűkösségével, hiszen olyan könyvecskét terveztek, amely minden női táskába befér, így a legváratlanabb helyzetekben is bevethető. A keménytáblás borító szintén praktikus célokat szolgál, valószínűleg sokáig védi a kedves, egyszerű rajzokkal illusztrált történeteket. A viszonylag nagy betűméretnek köszönhetően Döme történetei kicsit később, az első iskolaévben is előkerülhetnek, hiszen a könyv az olvasni tanuló gyermek számára is könnyen áttekinthető. A régi kedves mesekönyv kiváló lehetőség, hogy a nagyobbacska gyermek felfedezze, micsoda élmény a kisebb testvérnek mesélni.