Az Interperszonális kapcsolatok korai modellje szerint az online kommunikáció felszínes kapcsolatokat eredményez, és ez magányhoz vezet. Sokan még ma is ezt a nézetet vallják, pedig már megváltoztak a körülmények. Azóta elterjedt az internet, és akkoriban más dolgok voltak a „menők”. Olyan szolgáltatások voltak, ahol idegenekkel kellett megismerkednünk (pl. játék során), de manapság azt segítik elő, hogy a saját barátainkkal máshogy is beszélgessünk. A mai modell szerint az online kommunikáció az önfeltárulkozást segíti elő, mert könnyebben beszélünk mélyebb témákról azáltal, hogy közben nem látjuk a másikat. A pozitív hatások akkor érvényesülnek jobban, ha valaki gyakran használja az internetet és inkább a meglévő kapcsolatait fejleszti. Lehet egy hipotézisünk, hogy azok használják inkább az internetet, aki a való életben magányosak és így próbálnak barátokat szerezni. Egy másik hipotézisünk lehet, hogy a „gazdagok gazdagabbak lesznek” elv mentén az eleve nyitott emberek tudnak profitálni az internetes kapcsolatokból. Az empirikus kutatások inkább az utóbbit támasztják alá! A digitális nemzedék kutatások mostanában kezdenek túllépni a távolságtartáson. Általában elmondjuk, hogy a digitális bennszülöttek miben nem olyanok, mint mások. A szembeállítás helyett inkább most már az együttélést kellene megtanulnunk. Érdekes gondolat, hogy hamarosan a digitális bennszülöttek is szülővé válnak. És akkor mi történik? Az első és a második generációs bennszülöttek között lesz a szembeállás? Kutatták már a blogoló és nem blogoló kismamákat, és azt figyelték meg, hogy a blogolókat kevésbé érte el a szülés utáni depresszió, jobb volt a kapcsolatuk a párjukkal és kevésbé voltak bizonytalanok. Egy másik kutatásban az volt a kérdés, hogy bejelöljük-e gyerekeinket a Facebookon? A szülők egyértelműen azt mondták, hogy igen, mert így legalább valamit tudnak a gyerek életéről. A másik oldalon viszont a gyerekek harmada azt mondta, hogy legszívesebben törölné a szüleit a kapcsolatai közül. „Oh crap. My Parents Joined Facebook” csoportba a gyerekek feltölthetik a ciki helyzeteket, amit a szülik csináltak velük a neten. Pl. egy kommentben valakit felszólított a szülője, hogy javítsa a vessző-hibát. Egy új jelenség, hogy a szülők az interneten büntetik a gyereküket. A szülők gyakran szeretnek feltölteni képeket, posztokat a gyerekeikről, és vajon ennek mi lesz a vége? Úgy kerülnek ki képek és adatok, amik korábban a családban maradtak, hogy ezeket a gyerek befolyásolni sem tudják. A Pro-Ana kutatásban vizsgálták, hogy ha vékony lányokról és fogyókúrázásról néznek képeket az emberek, akkor hamarosan úgy érzik, hogy tornázni / fogyózni / hánytatni kell kezdeni magukat. Függetlenül attól, hogy milyen az illető aktuális testsúlya. Akik pedig gyakran látnak az oldalukon ivó képeket, azok nyitottabbak lesznek rá, hogy a napokban elmenjenek bulizni, és elfogadottabbnak tartják az ivást. A Facebook a féltékenységet is növeli, mivel az állandó felügyeletet teszi lehetővé. Szinte rutinszerűen szokták megnézni a fiatalok a barátjuk adatlapját, hogy például megtudják, milyen új barátaik lettek az oldalon a párjuknak. Fontos megemlíteni az internetes zaklatást is, ami ebben az esetben földrajzi helytől független. Az öngyilkosságot elkövető tinédzserek nagy részéről kiderül, hogy zaklatták őket az interneten. Az előadó szerint ki kell találnunk az együttélés szabályait, pl. szabálykönyveket kidolgozni.