Makkai Kinga     Mottó: "Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk/ az Istennél is halhatatlanabb." (Zelk Zoltán)   Noha a XVIII. századtól egyre nagyobb empátiával közeledtek a felnőttek a gyermekekhez, majd egy századdal később felerősödött a gyermekkor imádata, és annak a felfogásnak az elterjedése, miszerint a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak,  a XX. század első évtizedeiben lényegesen új szemlélet honosodott meg a korábbi századok gyermekkor-történeti felfogásával szemben. A gyermekkor rendszeres tanulmányozása, az ún. gyermektanulmánynak a XX. század elején történt világmozgalommá szélesedésével egyre szélesebb körökben kezdték a gyermekkornak mint önálló életszakasznak a fontosságát hangsúlyozni. A fenti tendenciák hatása nemcsak a gyermekkor-kutatás tudományos alapjainak lefektetését sürgette, hanem kedvező feltételeket teremtett a modern gyermekirodalom megszületéséhez. Szinte nincs olyan magyar író, költő a századelőn, akit ne érintett volna meg így vagy úgy a gyermeki lélek, a gyermekkor, és ne érzett volna vágyat annak megragadására, ábrázolására, megörökítésére. A fenti kis történelmi kitérő azért indokolt a címben megjelölt mű bemutatása esetén, mivel szerzője 1922-ben írta. Ebben az évben Európa-szerte kezdenek beérni az olasz orvosnő, pedagógus, Maria Montessori alapelvei, melynek hatására gombamód létesülnek az új óvodák és kisdedóvó intézetek, terjednek az amerikai pedagógus, Dewey iskolareformokat hirdető nézetei, és  igazolódni látszik Ellen Key jóslata is, mely szerint a 20. század "a gyermek évszázada" lesz. Haza berkekben pedig alig pár évvel később Benedek Elek életének talán legnagyobb döntését meghozva hazatelepedik, és nekifog  küldetésének teljesítéséhez: a magyar gyermekirodalom megteremtéséhez.  Ilyen kedvező társadalmi és kulturális körülmények közepette születik tehát A bársony nyuszi, eredeti címén The Velveteen Rabbit or How toys Become Real, a londoni születésű írónő, Margery Williams tollából. A szerző gyerekeknek és kamaszoknak egyaránt írt, irodalom iránti szeretetét édesapjától örökölte, kinek gondolatai ma is megszívlelendők, azt vallotta ugyanis, hogy a gyermek nevelését nem alapozhatjuk kizárólag arra, amit az iskola nyújt neki, hanem képzelőerejét otthon is fejlesztenünk kell, és ennek legmegfelelőbb módja az olvasás.   Könyvének alapgondolata saját világlátásából ered: "A játékokról szóló történet megírásakor megelevenedtek gyermekkori emlékeim, mintha kedves nyuszim, Tubby, vagy a játékbőrlovacskám ismét életre kelt volna." A bársony nyuszi története már megjelenésekor óriási sikert aratott. Könyvével előkészítette a négy évvel később keletkezett világhírű Micimackót. Ezért ilyen fontos könyv. Margery Williams az Andersen-féle hagyományt folytatva egy játéktárgyat kelt életre, egy kisfiú kedvenc plüssnyusziját. A történetben a kisgyerek játékai nemcsak életre kelnek, önálló életet élnek, autonóm módon cselekszenek, hanem beszélni kezdenek, és szoros kapcsolatban állnak gazdájukkal. Margery könyvében mindez újabb motívummal, az "igazzá válás vágyának" motivumával egészül ki, amely, amint a könyvből megtudhatjuk csak azoknak a kedvenc állatoknak jár jutalomképpen, akiket a gazdájuk igazából szeret. Ennek a rejtett vágynak, kívánságnak lehetünk tanúi a történet befejeztével. Az író jól ismeri a gyermeket, talán még emlékszik saját gyermekkorára. Jól tudja, hogy kedvenc plüssállata minden gyermeknek van, akitől még óvodába, sőt iskolába menet is oly nehéz megválni, s aki az évek során szinte családtaggá növi ki magát a sok "együttlétnek" köszönhetően. De azt is tudja, hogy a mesehősökkel való azonosulás milyen fontos egy gyerek életében, mint ahogy azt is tudja, hogy játék közben mi minden derülhet ki a gyermekek érzelmi életéről. (Szakemberek jól ismerik a játékban rejlő terápiás lehetőségeket!). A Bársony nyuszi sikerének titka épp az a lélektani hitelesség, mellyel az író hőseit beszélteti és cselekedteti. Maga a történet egyszerű: azt mutatja be, hogyan válik egy kedvenc játéknyusziból igazi nyúl. A plüssállatot a kisfiú egy karácsonykor kapja ajándékba több más vonzó játék mellett, melyek az ünnep utáni időszakban inkább foglalkoztatják. A kisfiú megbetegedése azonban változást hoz a plüssnyuszi életében. A szobafogság kedvező feltételeket teremt ugyanis kapcsolatuk elmélyítésére. Hűségének, türelmének végül is az lesz a jutalma, hogy a kisfiú elmaradhatatlan játékává válik, ahonnan már egy lépés az "igaziság"  érzésének megtapasztalása. Kedvessége, bájossága ellenére a könyvet behálózza egyfajta lírai szomorúság is, talán ez az oka annak, hogy a felnőtt olvasóknak is elnyeri tetszését, nosztalgiával idézi fel bennük az elveszett gyermekkor gondolatát.     A könyvet tavaly jelentette meg a Cerkabella kiadó. A szöveget a jól ismert József Attila-díjas  erdélyi költőnő, László Noémi  ültette át magyarra, illusztrációit az összetéveszthetetlen stílusú kolozsvári születésű Keszeg Ágnes készítette, melyek a tőle megszokott hitelességgel, bájjal és kedvességgel jelenítik meg a felejthetetlen gyermekkor hangulatát. A könyv tavaly román nyelven is megjelent, ugyancsak Keszeg Ági rajzaival.   "Úgy tűnhet- írja a szerző -, gyerekeknek írni egyszerű, de minden igaz író elmondhatja: nincs szebb dolog annál, mint gyermekeknek valóban tetsző történetet mesélni".  "A gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb faja az irodalmi műveknek" - hangzik el pár évvel korábban (1888-ban) gyermekirodalmunk megteremtőjének, Benedek Eleknek a híres parlamenti beszédében.  Micsoda véletlen egybeesés, micsoda hasonlatosság! Vagy mégsem véletlen? Nem. Gyermekirodalom születik. Ennek tanúsága maga a könyv is. Szemlélete, témája, világképe, melyet közvetít,  halhatatlanná teszik, akárcsak Milne Micimackóját. Olvassátok hát! Forrás: underorszag-meseorszag.blogspot.com     Széni Kalatlin   Amikor egy gyerek nagyon-nagyon hosszú ideig igazán szeret egy játékot, az igazivá válik. „Mire Igazi leszel, általában lebabusgatják rólad a bundát, kiesik a szemed, mindened meglazul és elkopik. De ez mind nem számít, mert aki Igazi, az nem lehet csúnya, azt csak azok látják csúnyának, akik semmit sem értenek.” Legalábbis így tanította Bőrlovacska Bársony Nyuszit, aki sokáig nem értette, mit jelent igazinak lenni. Eleinte azt hitte, hogy a berregő, felhúzható játékok azok, akikhez képest ő csak egy értéktelen, kicsit lenézett játéknak számított a gyerekszoba birodalmában. Mígnem megtörtént vele az a szerencse, hogy a kisfiú kedvence lett. Eleinte zavarta ugyan, hogy a Fiú olyan szorosan ölelte magához elalváskor, hogy szinte levegőt sem kapott, aztán mégis rettentő boldog lett ettől a barátságtól, és elválaszthatatlan társakká váltak. Ám egy napon a Fiú súlyosan megbetegedett. A kisnyúl mindvégig hűségesen vele maradt, ám amikor véget ért a betegség, az orvos azt az utasítást adta, hogy el kell égetni a többi fertőző játékkal együtt. Ki más is menthetné meg ekkor a bajba jutott játékokat, és adhatna új fordulatot a történetnek, mint a világ legbájosabb tündére? Ki más lenne képes arra, hogy csodálatos módon valódi nyúllá változtassa át Bársony Nyuszit? A gyerekszoba Tündérének ugyanis éppen az a dolga, hogy az elnyűtt, megunt játékokat magával vigye és igazivá változtassa őket, hogy aztán új alakjukban még régi gazdájukkal is újra összetalálkozhassanak. Bár A Bársony Nyuszi története először kilencven évvel ezelőtt látott napvilágot, ma mégis úgy olvashatjuk, mint egy friss, épp nekünk íródott könyvet. A barátságról szóló örök érvényű történet mellett köszönet ezért a kiadónak, a fordítónak és az illusztrátornak.  Margery Williams (1881. július 22-1944. szeptember 4.) gyerekeknek, kamaszoknak írt. Legismertebb könyve, "A bársony nyuszi, avagy hogyan lesz valódi a játék" (The Velveteen Rabbit or How Toys Become Real), gyerekek és szülők hosszú sorának kedvence lett. Forrás: meseutca