|
Sok a szöveg
 Sok gyermeknél a mesélés egyértelműen összekapcsolódik az olvasással. Ismeretlen számukra, hogy egy olyan könyvből is lehet mesélni, amelyben nincs szöveg, ez a lehetőség külön magyarázatot igényel. Bár Magyarországon virágzik a gyerekkönyvkiadás, a kiadott gyerekkönyvek tömegéből valami nagyon hiányzik: az igényes képeskönyv.
Most biztos sokan felszisszenek, hogy jaj, ne már, hogy lehet ilyet mondani. Hiszen bármelyik könyvesboltba betérve alig győzzük kapkodni a fejünket az ezerféle tarka borító között. Van itt, kérem, minden: kicsi, nagy, keményfedeles, puhafedeles, újszülöttnek, bölcsisnek, óvodásnak, kisiskolásnak, vagy akár nagyobbaknak való is. Valami mégis hiányzik.
|
Amikor legközelebb könyvesboltban vagy a könyvtárban járunk, fogjunk a kezünkbe pár könyvet, és nézzük meg a szöveg és a képek arányát. Amikor leülünk mesélni a gyerekünknek, figyeljük meg, hogy mesélés közben mennyi időt töltünk a szöveggel/olvasással, és mennyit a képek nézegetésével.
A magyar gyerekkönyv-fogyasztók és (vagy) a gyerekkönyvkiadók szöveg centrikusak. Általános tapasztalat, hogy minél kevesebb egy könyvben a szöveg, annál nehezebb eladni. Tulajdonképpen csak a kemény fedeles babakönyvek engedhetik meg maguknak, hogy csak képekkel próbálják eladni magukat. Ezekben viszont általában nincs történet, az oldalakon egymás után sorakozó képek csak önmagukban érdekesek, egymástól független nézegetnivalók, melyek sokszor egyszerűen kisbabák korai vizuális preferencáira épülnek: emberi arcok, nagyszemű állatok, erős kontúrok, repetitív vizuális elemek.
Képeskönyvek alatt nem ezekre a színes könyvekre gondolok, hanem azokra, amelyekben nem a szövegé, hanem a képeké a főszerep. Nem a szöveg mesél, hanem a képek, nem a szöveg szippantja be a gyerekeket, hanem a képeken keresztül lépnek be egy mesevilágába, ezek kelnek életre a fantáziavilágukban.
Nagyon gyakori, hogy a képeskönyvek szerzője maga a rajzoló, hiszen nem egy meglévő szöveget illusztrál, hanem saját képeivel mond el nekünk egy mesét. A képközpontú mesekönyveknek igenis van létjogosultsága.
 A képeskönyvek meséit szabadon alakíthatja a mesélő. Saját szavaival pillanatnyi hangulatának megfelelően színezheti ki, saját élményeivel gazdagíthatja.
A mese minden alkalommal egy kicsit más. Ahogy a jó szövegek alapot adhatnak a gyerekek nyelvi (irodalmi) fejlődéséhez és a fantázia verbális megnyilvánulásához, ugyanúgy a képileg kreatív, innovatív mesekönyveknek is nagy szerepe lehet(ne) a vizuális kultúra kialakításában, a képzelet, a kreativitás vizuális kifejezésének segítésében.
 Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nincsenek jó magyar nyelvű képeskönyvek. Sőt, a Csimota Kiadó például évek óta lelkesen felvállalt hivatástudattal rendületlenül bombázza a magyar könyvfogyasztókat hazai és külföldi szerzők, illusztrátorok igényes képeskönyveivel.
Tehát vannak ilyen könyvek, csak nem jönnek olyan könnyen szembe, kicsit jobban a polcok mélyére kell ásnunk, hogy rájuk találjunk. Illetve nekünk, szülőknek is bátrabbnak kell lenni, hiszen érdemes kipróbálni, mennyire más olvasói élményt adnak azok a könyvek, ahol nem a szöveg vezet minket valahova, hanem a képek.
Válogatás a magyarul megjelent képeskönyvekből:
2. Peter Sis: Manómese
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
