Oti megmenti a papáját
2016.06.17. 00:29
8-10 éveseknek
Írta: Annie M. G. Schmidt
Illusztrálta: Fiep Westendorp
Fordította: Varga Orsolya
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft, 2014
Oldalszám: 168
Egy újabb meseregény a holland klasszikus szerzőpárostól, ezúttal Otiról, aki ugyanolyan segítőkész, kedves és leleményes, mint Titi, csak ő éppen kislány.
Oti papája, Tóni, isteni szakács.
De sajnos könnyen dühbe gurul, es olyankor repülnek a finomabbnál finomabb fogások, a törékeny tányérok.
|
A dührohamai miatt gyakran elveszti állását, és Otival a lakóbuszukban vándorolnak keresztül erdőn-mezőn. Velük tart két egérbarátjuk, és segítik őket útjukon a madarak is - hiszen Oti ugyanúgy ért az állatok nyelvén, mint Titi.
Rengeteg kaland és hányattatás után szerencsére minden megoldódik, Oti és a papája otthonra és munkára találnak.
pagony.hu
Otiék története egy erdő közepén működő, idillinek tűnő hotelben kezdődik, ahol nagy szeretetben él apa és lánykája. Tóni csodálatos szakács, aki például a csalánlevesnek is specialistája. Oti, a kislánya pedig kicsit anyátlan, korlátok nélkül élő, nagyszívű és tulajdonképpen boldog gyermek, akinek az állatok a legjobb barátai. Remekül elcseveg az erdő madaraival, a ház macskájával, kutyájával és az egerekkel is. Közös életük zavartalanságát beárnyékolja, hogy Tóni papírjait elnyelte a Számítógépes ház hivatala, emiatt okmányok nélkül, kiszolgáltatottan kell élniük.
A helyzetüket nehezíti Tóni hirtelen természete: nagyon nehezen viseli az igazságtalanságot. Márpedig abból van a világban bőven, így a Sárgarigó Szállóban is, amelynek beszédes nevű tulaja, Pattogi úr egyik pillanatról a másikra bocsátja el a szakácsot.
Ettől kezdve zaklatott időszak veszi kezdetét a kis család életében, hiszen megélhetést és otthont kell keresniük, ami papírok nélkül egyáltalán nem egyszerű dolog. Egyetlen vagyonkájukkal, egy rozoga furgonnal és két vállalkozó szellemű kisegérrel róják az utakat. Vándorlásuk során kempingeznek vadregényes, világvéginek hitt tisztáson, amiről kiderül, hogy természetvédelmi terület, ezért elzavarják őket, táboroznak egy parkoló közepén, majd egy hotel virágágyásában, illetve egy szálloda elegáns szobájában is eltöltenek néhány illegális napot.
Oti és papája tulajdonképpen élvezik ezt a szabadságot, és a legapróbb dolgok is boldoggá teszik őket, ám a körülöttük levő világ mindig belerondít az életükbe, és a hatóságok folyton a nyomukban járnak.
Annie M.G.Schmidt meséje komoly kritikával illeti a civilizált világot és az emberi viselkedést, szembeállítva a jószívű, együtt érző és segítőkész állatsereglettel. Míg a történetben az emberek leginkább akadályozzák, vagy csak közönyösen viszonyulnak Otiék sorsa iránt, addig egész madárrajok dolgoznak azon, hogy Tóni újra papírt kaphasson, hogy munkája legyen, és így kislányával végre otthonra találjanak. Házakba, közintézményekbe röpülnek be titokban, és szedik össze az ott található papirosokat, azzal a céllal, hátha köztük lesz a megoldást jelentő elveszett okirat.
Ez a mese egyszerre szívfacsaró és humoros. A szerző remekül keveri a mesevilágot a valósággal. Az olvasó pedig garantáltan végig izgulja a könyvet, egészen a történet megnyugtató lezárásáig.
Oti az apjával él együtt, de nem fél semmitől. Sőt, ő az, aki megmenti az egyre nagyobb és nagyobb slamasztikába keveredő apját, aki hiába kiváló szakács, ha nincsenek papírjai, vannak viszont dührohamai, és így egy munkahelyen se marad meg.
Lehetne ez egy sötét társadalmi dráma, Annie M.G. Schmidtnek köszönhetően azonban inkább egy igazi roadmovie, kalandokkal vitatkozó, egyéniséggel rendelkező muris állatszereplőkkel, egy végtelenül helyes, okos, és mégis néha gyámoltalan kislánnyal és egy szerető apával. A Pagony vitathatatlanul egyik legjobb könyve.
Apáknak, gyerekeknek, felnőtteknek - mindenkinek, hogy tanuljunk egy kis nyitottságot belőle.
|
|