A láp gyermeke - “In the middle of the night I call your name”
Wittmann Ildikó 2016.07.04. 11:53
Írta: Siobhan Dowd, fordította: Zubovics Katalin. Pongrác Kiadó, 2015., 368 oldal
Siobhan Dowd ír származású angol író életműve a sors akaratából rövid, de töredékességében is felsejteti különleges tehetséggel és érzékenységgel megáldott alkotójának nagyságát.
Öröm kézbe venni az emberi értékek mellett elkötelezett írónő mind több regényét magyarul is.
A 2008-ban (posztumusz) megjelent, s többek közt a könyvtárosok Carnegie-díját elnyert Bog Child magyar fordítását olvashatjuk most, A láp gyermeke címen, a Pongrác Kiadó jóvoltából.
A bog magyarul mocsarat jelent, „bog people”-nek pedig azokat a tőzeglápban talált, évszázados, évezredes holttesteket nevezik, akiket vélhetőleg emberáldozatként temettek el. De az észak-írországi Londonderry katolikusok által lakott körzetét, évtizedes forrongások színhelyét is Bogside-nak hívják.
Siobhan Dowd kötetében ez a fajta metaforikus szemlélet fontos szerepet kap, a cím értelmezési lehetőségeinek polifonikussága pedig a mű cselekményére utal.
|
Dowdnak ezt a regényét szokás a történelmi regény műfajába sorolni. A kor, amelynek látleletét adja, a puskaporos 1981-es év Észak-Írországban. Egy észak és dél határán álló északi kisváros és a környező lankák a fő helyszíne a műnek. A korabeli hírekből jól ismert észak-írországi események (az IRA terrorcselekményei, a lázadás és éhségsztájk a Maze börtön H-blokkjában, a ’81-es időközi parlamenti választás, ahol a bebörtönzött éhségsztájkoló Bobby Sands nyer, a Sinn Fein párt erőre kapása) az itt élők sorsán kerül közel hozzánk.
A mű abból az alapvető emberi vágyból táplálkozik, hogy hogyan lehessen „normális” életet élni olyan körülmények között, amikor a normalitás alapvető feltételei nem adottak. Ennélfogva a részletesen bemutatott történelmi események végső soron mégis csak mint díszlet veszik körbe a mű főhősét, a középiskolai vizsgák előtt álló Fergus McCannt. Ugyanakkor a vázolt kor lehetőséget ad arra, hogy akár minden időszakra, helyszínre vonatkoztatható történelmi tanulságokkal szolgáljon.
A regény egyébként számos más zsáner közé is sorolható: megvizsgálható fejlődésregényként, bildungsromanként, de a lélektani regény, a családregény, a polifonikus regény, a „bűnregény” és a krimi elemeit is felfedezhetjük, és minden megközelítésből izgalmas olvasatot ad. Mindeközben mégiscsak a tizenéves korosztálynak szól, olyan korabeli trendek bemutatásával, mint a hosszú haj, a Che Guevarás póló, a dübörgő angolszász rockzene, a Clash, a The Jam és persze az alig egy éve elhunyt John Lennon Imagine című kultikus lemeze, annak is apró, életigenlő szerelmesdala.
Ritka élmény manapság olyan ifjúsági regényt olvasni, ahol a metaforák használata a szöveg egyik fő építőköve, és amelyben a nagyon letisztult metaforák a szövegértelmezés mélyebb rétegeiben erősítik, árnyalják a művet.
A határon élés, a (magyarországi érettséginek megfelelő) vizsgákra készülés (amely egyben belépő egy szebb, ígéretesebb, felnőtt világba a tengeren túl, Skóciában) egyértelmű utalás a főszereplő Fergus felnőttkor és gyerekkor határán való létére. A határon átkelés egyben a törvény megszegésének tényét is erősíti.
A tőzeglápban megőrzött lány teteme épségben marad, mintha borostyánba záródott volna: a borostyán visszatérő motívum a szövegben, de ilyen borostyánszerű zárványokként ékelődik a regénybe ennek a lánynak, Melnek a megidézett története is.
A fordításnak is köszönhetjük az egyik legfontosabb, visszatérő metafora jelenlétét, amely a regény tág időintervallumát egybefogja: a ”vaskori” emberáldozat-lány sorsa kereszteződik a modern „vasember” (a sportból, a triatlonból ismert fogalom, amivel Fergust is illetik) sorsával. S mindez Margaret Thatcher, a legendás „Vaslédi” korában, ha úgy tetszik: egy újabb vaskorban; ebben az esetben a vas nem mint az ember kezéhez szelídített anyag jelenik meg, hanem (újabb metaforaként) a thatcheri kormány, a Westminsterben ülésező parlament kemény, kompromisszumot nem ismerő állásfoglalásaira, intézkedéseire utal.
Gondolhatjuk persze, hogy ennek a történetnek az elmeséléséhez valóban nagy szükség van a metaforákra, hiszen egy olyan bonyolult történelmi és társadalmi helyzetet kell felvázolni, ahol szintén a metaforák szintjén esik szó a különbségekről: katolikus és protestáns, ír és angol: mind önmagán túli, feloldhatatlannak tűnő ellentétre utal.
A történelmi leckén túl azonban egy jobb sors lehetőségét kínálja a regény, s talán annak a gondolatnak a megerősítését, amit Fergustól hallunk: az élet a legfontosabb, fontosabb a hősies mártírhalálnál is.
Wittmann Ildikó
Forrás: gyermekirodalom.hu
|
|