Az Andersen-díjas írónő 1973-as Szutyoksárijában a címszereplő képtelen szép tiszta maradni: hol festékes vödrök, hol lekváros kenyér, de valami mindig segít abban, hogy összemaszatolja magát. A tökéletes eredmény elérésében egy lelkes szárnysegéd, Koszmó kutya segédkezik.   A felnőttek pedig hiába is próbálkoznak, Szutyoksári és Koszmó kreativitása csak olyan dolgokra irányul, amelyek piszokkal, maszattal, rendetlenséggel járnak. Az okozott felfordulás ellenére azonban ennél jobb nem történhetne sem a két kis bajkeverővel, sem a várossal, ahol élnek, mert a koszos akciók következtében a világ mindig kicsit jobb, tisztább lesz.   A Szutyoksáriban hat rövid történet szól arról, milyen módon lehet tökéletesen összepiszkolnia magát egy gyereknek. A tilosban járás (például a szökés a szobafogságból) mellet ugyanis az ártalmatlan (mint amilyen a reggelizés) vagy a legjobb szándékkal elkövetett dolgok (például az életmentés) is kosszal járnak. A helyzetkomikumokra épülő meséket Fiep Westendorp illusztrációi kísérik, amelyeken keresztül a Szutyoksáriban minden ott van a ’70-es évek hangulatából. A karikaturisztikus figurák pipaszár lábai, pirospozsgás arca, kócos fürtjei, a ruhák és a tárgyak, a könnyed vonalvezetés a szülők, nagyszülők gyerekkorát idézi fel. Forrás: gyerekszemle.reblog