Mindenki tapasztalta már, milyen érzés, amikor a tükörbe nézve rettenetes látvány tárul elé. Annak ott szemben hogy áll már a füle, és mióta ilyen szeplős? Vagy ronda, görbe orrú, elviselhetetlenül szőke/barna/vörös, ne adj’ isten őszül? Jaj! De ha mi magunk éppen elégedettek is volnánk, biztos rákezdi a siránkozást a kamasz gyerek vagy az alsós kistesója. Nálunk a csúcstartó Bori, aki kétéves korában bánatosan nézegette szemöldökét a tükörben, aztán így panaszkodott: „anya, nekem szőrös a homlokom”.   Ha a tükörbe néző gyereknek amúgy sincs nagy önbizalma, ráadásul csendes, szófogadó, visszahúzódó, akkor egész biztosan nem okoz számára nagy örömet, ha a tükörképét meglátja. Főleg, hogy úgyis rájár a rúd. Bárányhimlős lesz, és lemarad a delfin show-ról, ki kell hagynia a legjobb barátnője szülinapi zsúrját, a bátyja is undok, és az új iskolában is csúfolják a nagyfiúk. Szegény Adéllal éppen ez történik. Csakhogy egy szomorú reggelen a tükörből kimászik a tükörképe, és kezdetét veszi az őrült kaland. Mert a Tükör-Adél, aki mellesleg Tüköry Léda névre hallgat, és valóságos királykisasszony, csak külsőre szakasztott mása Adélnak. Egyébként cserfes, szeleburdi, zabolátlan és jókedvű, aki a legpimaszabb megoldásoktól sem riad vissza. Igaz, hogy ő is csupa pötty, de állítja, hogy nem bárányhimlő, hanem sárkányhimlő okozta a bajt. Tud is rá rögtön meglehetősen hajmeresztő terápiát. A csuklóján látszó csíkot nem a karórája, hanem a varázskarkötője okozta, és a kezén látszó zöld pötty sem azért csöppent oda, mert fát festett, mint Adél. Dehogy, őt a birodalmában növő varázserejű fák festették be. Amúgy Adél világáról nem sokat tud, nehezen hiszi például, hogy az áruházi élelmiszerosztály nem királyi konyha, ahol kedvére falatozhat, és a földszintre vezető mozgólépcsőről is azt gondolja, hogy biztos a börtönökbe visz. Az iskolai színi előadáson kétségbeesetten próbálja megmenteni Hófehérkét a mérgezett almától, hogy az uszodai, vidámparki és iskolai kalandjairól már ne is beszéljünk. A két lány annyi izgalmas és mulatságos kalandba sodródik, hogy bennem a könyv olvasása során többször is felmerült, nem rokona-e Tüköry Léda Harisnyás Pippinek, aki apukája révén szintén királylánynak mondhatja magát. Mindenestre a nagy betűkkel szedett, sok rajzzal tűzdelt, nem túl hosszú fejezetek minden kezdő olvasónak hatalmas élményt jelentenek majd. És ugyan a könyv, meglehetősen lányos küllemű, fiúknak is jó szívvel ajánlom. Hála Lédának, mindig olyan kalamajka keveredik, ami egy vagány fiúnak is a dicsőségére válna. Bori lányom közben már a negyedik osztályt kezdte, és nem szomorkodik többé a szőrös homloka miatt. Viszont eddig nem tartozott sem az igazán gyakorlott, sem a túl lelkes olvasók táborába. Mostanában mégis olvas az ágyban esténként – Tüköry Lédát, mi mást… Magára húzza a takarót, hangosan rötyög, és könyörög, hogy ne kelljen még eloltania a lámpát. Reggel pedig a szokásosnál is többet bohóckodik fésülködés közben a tükör előtt. Kell ennél jobb ajánló?